HÉTRŐL – HÉTRE: A világ teremtése előtt

HÉTRŐL – HÉTRE

A világ teremtése előtt

        „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig puszta és üres volt és sötétség volt a mélység színén; és Isten szelleme lebegett a vizek fölött. És mondta Isten: » Legyen világosság!« És lett világosság.” (1Mózes 1:1–3.)

        Míg a sötétség, a gonoszság és a bűn – a fény a szellem és a tisztaság jelképe. Mégis, a fény csak a sötétség után jött. Furcsa, hogy ilyen módon kezdődött a teremtés, ahelyett, hogy azonnal fényesség töltötte volna be az „eget és a földet”.

        Azonban már az Írott Tan legelső szavaiban is példamutatás rejlik – hívja fel a figyelmünket a lubavicsi rebbe. Ahogy a világ teremtésének kezdetén a fény bevilágította az addig uralkodó sötétséget, ugyanúgy a mindennapi életünket is minduntalan a tóra és parancsolataiban rejlő isteni fény kell, hogy besugározza. Sok micvában a fény nemcsak mint szellemi jelkép hanem egyben mint fizikai valóság jelenik meg. Ilyen például a hétköznapok után a szombatot bevilágító szombati gyertyák micvája.

        Az ember feladata az, hogy itt a világban lakóhelyet „teremtsen” az Örökkévalónak, azáltal, hogy olyanná teszi ezt a világot, ahol Isten láthatóan is jelen van. Ezt csak az Isten által megadott utakon érhetjük el: tóratanulással, és a micvák megtartásával, ami a kezdeti sötétség helyén világosságot teremt.

        Bár csak a Tóra valamennyi micvájának megtartása hozza a valódi, ragyogó világosságot, mégis, bölcseink szerint (Kidusin 40b.), az ember minden cselekedete sokat számít, ahogy írva van: egy kis fény is eloszlat sok sötétséget – akár egyetlen micvának is nagy az értéke.

        Az Biblia legelső szavai csupán fizikai világunk teremtéséről szólnak. A Midrásból azonban tudjuk, hogy hét fogalomkör létrehozása megelőzte a világ teremtését. Ezen alapvető fogalmak nélkül a világ borultságát soha nem ragyogná be az isteni fény.

        A Tóra (a Szóbeli Tan és az Írott Tan): A Midrás (Börésit rábá 8:2.) elmondja, hogy a világ teremtése előtt tervet készített az Örökkévaló: megírta a Tórát, amiben részletezi, hogy milyen lesz a világ, hogyan fog működni, mi vele a célja, mi lesz benne megengedett és mi lesz tiltott. A Tóra szerint a világ célja, hogy a teremtés csúcspontja, az ember felemelkedjen és felemelje magával a többi teremtményt, Isteni fénnyel árassza el környezetét, és olyanná tegye a világot, ahol az Isten megnyilvánul. A Tóra nélkül nem lenne igazi célja a fizikai világnak. A Zohár (2:161b.) elmondja, hogy az Örökkévaló belepillantott a tervébe (a Tórába), és úgy teremtette meg a világot.

        Tesuvá: A második fogalomkör a tesuvá – visszatérés. Az igazi tesuvá két részből áll: a helytelen tett mély, szívből jövő megbánásból és a szilárd elhatározásból, hogy a jövőben más úton járunk. A Tóra alapja, hogy mindenkinek van lehetősége a tesuvára, amivel visszamenőleg is helyre hozhatjuk botlásainkat, és amivel az Isteni Ítéletet is megváltoztathatjuk. Álljon bármilyen távol valaki az előírásszerű élettől, van lehetősége a visszatérésre. A tesuvá lehetősége nélkül nem lehetne kijavítani tévedéseinket és vétkeinket. Szinte senkinek a lelke sem lehetne tiszta, és aki botlott és mélyre zuhant, nem tudna visszakapaszkodni Isten közelébe. De a tesuvának köszönhetően ez nem így van. Őszinte megbánással és eltökéltséggel a legmélyebbről is fel lehet kapaszkodni Istenhez, sőt, még közelebb lehet Hozzá kerülni, mint azoknak, aki soha nem botlottak meg.

        Jutalom és büntetés: A harmadik és negyedik fogalomkör biztosítja az igazak jutalmát és a vétkesek büntetését. Ugyan, bölcseink tanítják, hogy az ember nem a várható jutalomért szolgálja az Istent, hanem azért mert így juthat közelebb az Örökkévalóhoz (Atyák Bölcs Tanításai 1:3.), mégis fontos a jutalom fogalma azok számára, akik nincsenek ilyen magas szellemi szinten, és a jutalom reményében teljesítik a cselekvő micvákat, a büntetéstől tartva nem szegik meg a tiltó parancsolatokat. Mivel a legtöbben nem érik el azt a szintet, hogy mint Isten parancsait, önmagukért teljesítsék a micvákat, ezért ezen fogalomkörök nélkül a legtöbb embernek nem lenne meg a szükséges bíztatás, hogy megtartsák a parancsolatokat, és a világ nem tudná elérni az Istentől kapott célját.

        A Mennyei Trónus és a Szentély: Az ötödik és a hatodik fogalom, ami megelőzte a teremtést az Örökkévaló Mennyei Trónusa és a (jeruzsálemi) Szentély. Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az Örökkévaló végtelen ereje és fénye megjelenhessen a fizikai világban és ahhoz, hogy a halandó emberek kapcsolatot teremthessenek Teremtőjükkel. Ha nem lennénk képesek kapcsolatot teremteni Istennel, kéréseinket és köszönetünket kifejezni, akkor a teremtés célja kérdőjeleződne meg. Ezért elengedhetetlenek ezek a fogalmak.

        A Megváltó neve: Végül a hetedik fogalom a Megváltó neve. A világ, ami látszólag igazságtalan, hiszen gyakran a gonoszok és csalók boldogulnak, míg a becsületeseknek küzdeniük kell, ahol az isteni fény annyira rejtett, hogy létét akár le is lehetne tagadni, ez a világ nem fog örökké így létezni, hiszen nem ez a teremtés célja. Az Örökkévaló el fogja küldeni a Megváltót, a Messiást, aki véget vet a jelen száműzetésnek és szenvedésnek. Ez bármikor bekövetkezhet. A Megváltó eljövetele annyira szerves része Isten eredeti tervének, hogy Isten nevét a világ előtt teremtette meg.

        Csak e hét fogalomkör létrehozása után szólt az Örökkévaló, és teremtette meg a világot (Börésit rábá 17:1.).