Cikkünket a chabad.org összeállítása alapján készítettük.

1. Ébredj fel és ünnepelj! – Báál Sém Tov

Szukkotkor azt mondta Báál Sém Tov: „Hol van az ünneplés? A Szentélyben hét napon át folyamatos volt az ünneplés, rábán Gámliel fáklyákkal zsonglőrködött, és soha nem aludtak. Lehetséges, hogy évszázadok óta alszunk? Ébredjetek fel az álmotokból!”

Mióta a Szentély elpusztult, a zsidó nép alszik: él, lélegzik és furcsákat álmodik. A Szentélyben nyílt csodákat láttunk és éreztük Isten jelenlétét. A szukkában egy kis ízelítőt kaphatunk a Szentély csodáiból. Az ünneplés felébreszt álmunkból, hogy életünkben megtalálva a jót, jobbá tehessük a világot és siettethessük a megváltást.

2. A szukkoti ünnepség nagyszerűsége – mezricsi mágid

Ahhoz, hogy az embert eltöltse Isten szelleme, boldognak kell lenni. A szukkoti vízmerítési ünnepség a Szentélyben a világ legvidámabb ünnepe volt. Ezért mondta a bölcs és alázatos Hilél, hogy „Ha én itt vagyok [érzem az isteni inspiráció nagyszerűségét], akkor mindenki itt van [azaz nyilván mindenki érzi]. Ha én nem vagyok itt [mert az isteni jelenlét fényében eltörpülök], akkor senki sincs itt [hiszen az isteni jelenlét fényében mindenki eltörpül]”.

3. Bor, víz és boldogság – Álter Rebbe

A Szentélyben bemutatott áldozatokat bor kísérte, ám szukkotkor, az év legvidámabb ünnepén vizet öntöttek az oltárra. A bor magában hordozza az örömöt, de egyben limitálja is azt. A víz nem határol be. Az illatos, aromás borral szemben a víz egyszerű, ízetlen – ha nem szomjoltás céljából isszuk, áldást sem kell mondani rá. Egyszerűsége folytán a víz a bornál több örömöt képes hordozni. Más ünnepnapokon az öröm mértéke a megértés mértékétől függ. A szukkoti öröm átlépi a megértés határait. Sokkal nagyobb öröm származik azokból a micvákból, melyeket pusztán azért teszünk meg, mert Isten így parancsolta, mint azokból, melyeknek felfedtük az értelmét. Az egyszerűségből fakadó örömnek semmi sem szab gátat.

4. Amikor senkik ünneplik szukkotot – Mitteler Rebbe

„Aki valódi alázattal kicsinyíti le önmagát, azt Isten felemeli.” Aki elérte a valódi alázatot, a nagyságot is úgy tudja elfogadni, hogy a dicsőség nem száll a fejébe. Dávid király az egyszerű ember örömével táncolt és énekelt a frigyláda előtt. Hilél érzékelte az isteni fény intenzitását a Szentélyben és tudta, hogy minden ünneplő apró porszemmé törpül az isteni fény mellett: Ha egy olyan senki, mint én itt lehet, akkor minden másik senki is itt lehet. Lehet, hogy az egyik senkinek nagyobb a tudása, de így is senki marad.

5. A sátor nagyszerű vendégei – Cemách Cedek

A Zohár szerint szukkot minden napján ellátogatnak sátrunkba a spirituális vendégek: Ávráhám, Jicchák, Jáákov, Mózes, Áron, Joszef, Dávid. Mindegyikük egy-egy attribútumot is képvisel, illetve a teremtés módját: az első napot szeretettel, a másodikat ítélettel, a harmadikat szépséggel, a negyediket győzelemmel, az ötödiket ragyogással, a hatodikat kapcsolattal, a hetediket fenséggel teremtette Isten. A szukoti vendégek valósággá formálják a teremtésben felhasznált tulajdonságot.

6. Mitől vidám hely a szukka? – Máhársá

Szukkot öröme olyan, mint amit egy rég nem látott barát felbukkanásakor érzünk: odafutunk, megöleljük. Minél tovább tartott a távollét, az ölelés annál szorosabb, az öröm annál nagyobb. Jom kipurkor megtértünk, Isten megbocsátott. Téves tetteink szintén megtérnek, előtűnik a bennük rejlő jó szikrája és Isten különleges örömmel fogadja magához e szikrákat. Ez az ölelés a szchách, a sátrat borító tető.

7. Fel nem dolgozott öröm – rebbe Rásáb

A bor és a megértés örömöt okoz. A színtelen, szagtalan víz a soha meg nem érthető, legmélyebb igazságot jelképezi. Ez a mély bölcsesség nyílt meg a Szentélyben szukkotkor, ezért mindenki isteni inspirációval telt el. Magukba szívták a tiszta bölcsesség fényét.