A zsidó gondolkodás szerint nemcsak az számít, mit eszünk meg, hanem az is, hogyan és milyen mértékben.
A falánkság kérdése első pillantásra modern problémának tűnhet, pedig a Tóra és a rabbinikus hagyomány meglepően árnyalt választ ad arra, hol húzódik a határ élvezet és önelvesztés között. Egy olvasói kérdés nyomán Oberlander Báruch rabbi, mit mond a zsidó forrásirodalom a mértéktelen evésről.
Amikor a megengedett válik problémává
Sokan úgy gondolják, hogy a zsidó vallás elsősorban tiltásokban gondolkodik: mit szabad és mit nem. De mi a helyzet azokkal a dolgokkal, amelyek önmagukban megengedettek, például az evéssel?
Vajon lehet-e bűn az, ami kóser, élvezetes és látszólag teljesen rendben van?
Egy olvasói levél pontosan erre a kérdésre keresi a választ: létezik-e tórai vagy talmudi forrás arra, hogy a mértéktelen ételfogyasztás, a falánkság elítélendő? Nem egy-egy ünnepi lakomáról van szó, hanem egy olyan életstílusról, ahol az evés az élet középpontjává válik.
A Tóra azt mondja: „Szentek legyetek” – de hogyan?
A választ a Tóra egyik sokat idézett, mégis gyakran félreértett mondata (3Mózes 19:2.) adja:
„Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.”
Náchmanidész (Rámbán, 1194–1270) felteszi a kulcskérdést: mit jelent itt a szentség? Hiszen a micvák betartása már önmagában kötelező, mi újat tanít ez a felszólítás?
Magyarázata szerint a Tóra arra figyelmeztet, hogy valaki akár minden parancsolatot betarthat, mégis elveszítheti a mértéket. Innen származik híres kifejezése: „návál birsut háTorá” – vagyis „undorítóvá válni a Tóra engedélyével”. Más szavakkal: attól, hogy valami megengedett, még nem biztos, hogy helyes túlzásba vinni.
A zsidó hagyomány szerint ami megengedett, az sem kötelező
A haszid hagyomány ezt a gondolatot tömören így fogalmazza meg:
„Ami tilos, az tilos. Ami meg van engedve, az se kötelező!” (HáJom Jom, 2. ádár 25.)
Ez az elv nem az élvezet ellen szól, hanem az önuralom mellett. A zsidó gondolkodás célja nem az, hogy az ember elfojtsa testi vágyait, hanem hogy uralkodni tudjon rajtuk. Az evés lehet micva – gondoljunk csak szombatra vagy ünnepekre –, de lehet menekülés, pótcselekvés vagy akár bálvány is, ha az élet középpontjába kerül.
A zsidó hagyomány tehát nem külön parancsolatban tiltja a falánkságot, hanem egy mélyebb elvet tanít: a szentség a mindennapokban dől el. Abban, hogy az ember képes-e határt szabni saját vágyainak, még akkor is, amikor a Tóra formálisan mindent megenged.
Az eredeti kérdés, és Oberlander rabbi válasza ide kattintva olvasható.
A borítókép illusztráció. Fotó: Eric Broncard / Hans Lucas via AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.