És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozatomat, kenyeremet, tűzáldozataim szerint, kellemes illatul számomra, őrizzétek meg, hogy bemutassátok nekem a maga idejében … És egy tized éfá lánglisztet ételáldozatul, elegyítve egy negyed hin törött olajjal. (4Mózes 28:1-2, 5)
A Pinchász szakasz szól a Pinchásznak járó jutalomról, a béke szövetségéről, majd egy népszámlálás részletei következnek. Ezt követi Celofchád lányainak története, majd Jehosua bin Nun kijelölése. A hetiszakasz második felében a különféle áldozatokkal foglalkozik a Tóra: égő (állat-)áldozatokkal, ünnepi áldozatokkal, illetve délutáni felajánlásokkal. Ezek között több helyen is szerepel a magyarra lánglisztnek fordított „szolet” kifejezés, mely a mai héberben búzadarát jelent. Itt azonban, ahogy a magyar fordításban szereplő lángliszt szó is mutatja, nagyon finomra őrölt lisztről van szó. Kizárólag ilyen lisztet hoztak a Szentélyben áldozat gyanánt, ahogyan azt a Tóra egy korábbi fejezetében, a harmadik könyvet nyitó Vájikrában olvashatjuk:
Ha valamely személy áldoz ételáldozatot az Örökkévalónak, lángliszt legyen az ő áldozata; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. És vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz; és ez markoljon abból tele markával, lánglisztjéből és olajából, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap annak illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból. (3Mózes 2:1-3)
A színkenyér asztalán (sulchán lechem hápánim) bemutatott kenyerek készítésének titkát egyetlen család, a Garmu család tagjai ismerték pontosan. A színkenyér különlegesen tiszta, többször átszitált finomlisztből készült. A Garmu család tagjai ezért soha nem ettek finomlisztből készült kenyeret, mindig durva lisztet használtak, hogy senki ne vádolhassa meg őket azzal, hogy esetleg a színkenyér lisztjét használják fel saját céljaikra.
A lisztáldozat neve korbán mincha – ajándék áldozat, mivel ezt nem kötelező jelleggel, hanem önkéntesen ajánlották fel az Örökkévalónak. Nagyon finomra őrölt lisztből, olívaolajból és tömjénből állt. A kohén (vagyis a papi család egy férfi tagja, aki szolgálatot teljesített a jeruzsálemi Szentélyben) háromujjnyit markolt fel a lisztből és ezt elégették. A maradék liszt a kohénokat illette.
A hetiszakaszunk szól a rendes hétköznapi minchaáldozatról (melynek emlékét a délutáni mincha ima őrzi), és egyéb, különleges napokon hozott áldozatokról, melyek szintén tartalmaztak különféle mennyiségű lánglisztet: szombat, ros chodes (újhold), peszách, sávuot, valamint az őszi ünnepek: ros hásáná, jom kipur és szukot.
A gabonafélék már őseink korában is az alapvető élelmiszerek közé tartoztak
A lisztről tudni kell a kóser konyhában, hogy használat előtt át kell szitálni. Mivel nagy mértékben hajlamos a bogarasodásra, fontos felhasználás előtt megbizonyosodni arról, hogy nincs benne kártevő. Az átszitált lisztet felhasználásig a mélyhűtőben kell tartani, így megelőzhető, hogy kártevők támadják meg.
A nagyobb mennyiségű lisztből készült tésztákból chálát kell venni. Ez egy kis darab tészta, melyet a Szentélyek idejében a kohénoknak adtak oda, ma pedig elégetjük vagy kidobjuk. Hogy kell ezt megtenni?
A Szentélyben kovásztalan kenyereket áldoztak (erről itt olvashat), csak évente egyszer, sávuot ünepén mutattak be kovászos kenyeret (erről pedig itt írtunk). E bevezető után a liszt kapcsán most ízletes zsömlét ajánlunk olvasóinknak:
Hárommagos zsömle
Párve, tojásmentes
- 1 kg teljes kiőrlésű liszt
- 1 kocka élesztő, vagy 4 ek. instant szárazélesztő
- 1 ½ ek. só
- 2 ek. szezámmag
- 2 ek. kerti katicavirág-mag (feketemag), de használhat helyette lenmagot is
- 1 kk. köménymag
- 4 ek. olívaolaj
- 2 pohár víz
Az élesztőt egy pohár vízben feloldjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és egy mélyedést készítünk a közepén. Ebbe töltjük bele az olajat, az élesztős keveréket és végül a második pohár vizet. A folyadékot annyi liszttel keverjük össze, hogy sűrűn folyó masszát kapjunk. Konyharuhával letakarjuk és fél órán át kelesztjük a keveréket, majd belegyúrjuk az edény széléről többi lisztet is, és megdagasztjuk a tésztát. A megdagasztott tésztából nagy gombócot formálunk, kissé megolajozzuk, és ismét letakarva kelesztjük 30-40 percen át, amíg a duplájára növekszik. A tésztát ekkor 15-18 darabra osztjuk, és a két tenyerünk között minden egyes darabból gombócot formázunk. Két sütőlapot kibélelünk sütőpapírral, egyenletesen elhelyezzük rajta a tésztagombócokat, majd további 20 percen át kelesztjük a zsömléket. Eközben a sütőt felmelegítjük 180 fokra. A zsömléket villával egy-két helyen megszúrjuk, majd a forró sütőbe helyezzük, és 20 perc alatt készre sütjük. Fogyasztás előtt hagyjuk egy kicsit kihűlni.
Fotó: Wikipédia