És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak és mondd nekik: Áldozatomat, kenyeremet, tűzáldozataim szerint, kellemes illatul számomra, őrizzétek meg, hogy bemutassátok nekem a maga idejében … És egy tized éfá lánglisztet ételáldozatul, elegyítve egy negyed hin törött olajjal. (4Mózes 28:1-2, 5)

A Pinchász szakasz szól a Pinchásznak járó jutalomról, a béke szövetségéről, majd egy népszámlálás részletei következnek. Ezt követi Celofchád lányainak története, majd Jehosua bin Nun kijelölése. A hetiszakasz második felében a különféle áldozatokkal foglalkozik a Tóra: égő (állat-)áldozatokkal, ünnepi áldozatokkal, illetve délutáni felajánlásokkal. Ezek között több helyen is szerepel a magyarra lánglisztnek fordított „szolet” kifejezés, mely a mai héberben búzadarát jelent. Itt azonban, ahogy a magyar fordításban szereplő lángliszt szó is mutatja, nagyon finomra őrölt lisztről van szó. Kizárólag ilyen lisztet hoztak a Szentélyben áldozat gyanánt, ahogyan azt a Tóra egy korábbi fejezetében, a harmadik könyvet nyitó Vájikrában olvashatjuk:

Ha valamely személy áldoz ételáldozatot az Örökkévalónak, lángliszt legyen az ő áldozata; öntsön rá olajat és tegyen rá tömjént. És vigye el azt Áron fiaihoz, a papokhoz; és ez markoljon abból tele markával, lánglisztjéből és olajából, minden tömjénével együtt, és füstölögtesse el a pap annak illatrészét az oltáron, kellemes illatú tűzáldozat az az Örökkévalónak. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és fiaié; szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból. (3Mózes 2:1-3)

A színkenyér asztalán (sulchán lechem hápánim) bemutatott kenyerek készítésének titkát egyetlen család, a Garmu család tagjai ismerték pontosan. A színkenyér különlegesen tiszta, többször átszitált finomlisztből készült. A Garmu család tagjai ezért soha nem ettek finomlisztből készült kenyeret, mindig durva lisztet használtak, hogy senki ne vádolhassa meg őket azzal, hogy esetleg a színkenyér lisztjét használják fel saját céljaikra.

A lisztáldozat neve korbán mincha – ajándék áldozat, mivel ezt nem kötelező jelleggel, hanem önkéntesen ajánlották fel az Örökkévalónak. Nagyon finomra őrölt lisztből, olívaolajból és tömjénből állt. A kohén (vagyis a papi család egy férfi tagja, aki szolgálatot teljesített a jeruzsálemi Szentélyben) háromujjnyit markolt fel a lisztből és ezt elégették. A maradék liszt a kohénokat illette.

A hetiszakaszunk szól a rendes hétköznapi minchaáldozatról (melynek emlékét a délutáni mincha ima őrzi), és egyéb, különleges napokon hozott áldozatokról, melyek szintén tartalmaztak különféle mennyiségű lánglisztet: szombat, ros chodes (újhold), peszách, sávuot, valamint az őszi ünnepek: ros hásáná, jom kipur és szukot.

A gabonafélék már őseink korában is az alapvető élelmiszerek közé tartoztak

A lisztről tudni kell a kóser konyhában, hogy használat előtt át kell szitálni. Mivel nagy mértékben hajlamos a bogarasodásra, fontos felhasználás előtt megbizonyosodni arról, hogy nincs benne kártevő. Az átszitált lisztet felhasználásig a mélyhűtőben kell tartani, így megelőzhető, hogy kártevők támadják meg.

 

Ha nincs liszt, nincs Tóra

Nincs talán még egy olyan alapanyag, mint a liszt, melyről a Tóra ilyen sokat beszél, és melynek ilyen sokféle használatát mutatja be, írja elő vagy éppen tiltja meg, attól függően, hogy az évnek mely időszakában vagy hol tartózkodunk. Legyen szó különféle áldozatokról, ünnepekről vagy arról, hogy Ávráhám ősapa hogyan fogadta a vendégeit, a kenyér, illetve … Olvass tovább

 

A nagyobb mennyiségű lisztből készült tésztákból chálát kell venni. Ez egy kis darab tészta, melyet a Szentélyek idejében a kohénoknak adtak oda, ma pedig elégetjük vagy kidobjuk. Hogy kell ezt megtenni

A Szentélyben kovásztalan kenyereket áldoztak (erről itt olvashat), csak évente egyszer, sávuot ünepén mutattak be kovászos kenyeret (erről pedig itt írtunk). E bevezető után a liszt kapcsán most ízletes zsömlét ajánlunk olvasóinknak:

Hárommagos zsömle

Párve, tojásmentes

  • 1 kg teljes kiőrlésű liszt
  • 1 kocka élesztő, vagy 4 ek. instant szárazélesztő
  • 1 ½ ek. só
  • 2 ek. szezámmag
  • 2 ek. kerti katicavirág-mag (feketemag), de használhat helyette lenmagot is
  • 1 kk. köménymag
  • 4 ek. olívaolaj
  • 2 pohár víz

Az élesztőt egy pohár vízben feloldjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a száraz hozzávalókat és egy mélyedést készítünk a közepén. Ebbe töltjük bele az olajat, az élesztős keveréket és végül a második pohár vizet. A folyadékot annyi liszttel keverjük össze, hogy sűrűn folyó masszát kapjunk. Konyharuhával letakarjuk és fél órán át kelesztjük a keveréket, majd belegyúrjuk az edény széléről többi lisztet is, és megdagasztjuk a tésztát. A megdagasztott tésztából nagy gombócot formálunk, kissé megolajozzuk, és ismét letakarva kelesztjük 30-40 percen át, amíg a duplájára növekszik. A tésztát ekkor 15-18 darabra osztjuk, és a két tenyerünk között minden egyes darabból gombócot formázunk. Két sütőlapot kibélelünk sütőpapírral, egyenletesen elhelyezzük rajta a tésztagombócokat, majd további 20 percen át kelesztjük a zsömléket. Eközben a sütőt felmelegítjük 180 fokra. A zsömléket villával egy-két helyen megszúrjuk, majd a forró sütőbe helyezzük, és 20 perc alatt készre sütjük. Fogyasztás előtt hagyjuk egy kicsit kihűlni.

Fotó: Wikipédia

Megszakítás