És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Mikor bementek az országba, melybe én viszlek benneteket, akkor legyen, ha esztek a föld kenyeréből, adjatok ajándékot az Örökkévalónak. Tésztátok elsejéből pogácsát adjatok ajándékul…Tésztátok elsejéből adjatok ajándékot az Örökkévalónak, nemzedékeiteken át. (M.IV. 15:17-21)

A Tóra nyitó szavai: berésit bárá, kezdetben teremtette. A midrás úgy magyarázza, hogy ez azt is jelenti, hogy az Örökkévaló a micvák érdemében teremtette a világot, mivel a micvákra úgy is szokás hivatkozni: résit – első, valaminek az eleje. Mint láthatjuk, hetiszakaszunkban a chálá, a tésztaáldozat micvája említésekor is ezt a szót használja a Tóra: résit áriszotéchem, tésztátok elseje. Tudjuk, hogy a Tórában minden szónak jelentősége van, és ha egy kifejezés több helyen is szerepel, akkor azok a parancsolatok, vagy események kapcsolódnak egymáshoz. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a teremtés célja (vagy egyik célja) a chálá leválasztásának micvája volt. Az is súlyt ad ennek a parancsolatnak, hogy a Tóra néhány mondaton keresztül foglalkozik vele, holott vannak olyan, szintén nagyon fontos micvák, melyekre csupán egy-egy fél mondatot szán a szöveg.

Az ember tévesen azt hiheti, hogy a munkája, mely a chálá, a tésztaáldozat levételében csúcsosodik ki,  kizárólag a saját tehetségének köszönhető, hiszen a szántás-vetés pillanatától fogva számtalan munkafolyamatot kell elvégezni, míg a megdagasztott tésztából chálát vehetünk. Ekkor érkezik el az a pillanat, amikor a meggyúrt tésztából leveszünk egy darabot, áldást mondunk, és kijelentjük: ez a chálá. Ezzel a tettel elismerjük, hogy minden emberi erőfeszítés semmis lenne, ha nem állna mögötte az Örökkévaló. A világ bármely teremtett darabja csakis a mögötte álló isteni erő által létezik. Tehetségünk, gazdagságunk, mind Tőle származik.

Azt mondja a midrás (Vájikrá Rábá 15:6): „Aki teljesíti a chálá leválasztásának micváját, olyan, mintha megsemmisítené a bálványimádást, míg az, aki nem teljesíti a chálá leválasztásának parancsolatát, olyan, mintha támogatná a bálványimádást.” Amikor valaki leválasztja a chálát az elkészített tésztájából, azzal elismeri, hogy semmi a világon nem létezik az isteni támogatás nélkül, és így törli el a bálványimádást.

A chálá tehát az elkészített tésztából (legyen az gyúrt vagy kevert, sűrű vagy folyékony, édes vagy sós) levett kis darab, melyet a Szentély fennállása idejében a kohénoknak (a Szentélyben szolgáló papoknak) juttattak. Napjainkban, mivel nincsen Szentély, csak rabbinikus, nem pedig tórai parancsolat a chálá levétele. A leválasztott darab tészta a háláchá szerint fogyasztásra alkalmatlan, ezért meg kell semmisíteni: vagy ehetetlenné égetjük a sütőben (becsomagolva, nehogy bármi más étellel, vagy a sütő bármely részével érintkezzen), vagy dupla csomagolásban kidobjuk. Ha a tészta folyékony, pl. süteményeknél, akkor az elkészült ételből kell levenni a chálát. Peszáchkor, amikor nagyon fontos a macesz sütésénél a gyorsaság (nehogy kovászossá váljon a tészta), szintén az elkészült maceszből vesznek chálát. Akkor vagyunk kötelesek a chálá levételére, ha az ötféle tórai gabona: búza, árpa, tönköly, rozs, zab valamelyikéből, illetve ezek kombinációjából készült lisztet használunk.

Így tegyünk:

  • ha 1230 gramm lisztnél kevesebbet használtunk összesen (ha nemcsak egyféle tésztát készítettünk, akkor mindent egybe kell számolni), nincs szükség a chálá levételére
  • ha összesen legalább 1230 gramm lisztet használunk a tészta elkészítéséhez, akkor a nyers, már meggyúrt tésztából chálát kell vennünk
  • ha több mint 1660 gramm lisztet használunk, áldás kíséretében választjuk le ezt a kis darabot. Az áldás szövege:

בָּרוּךְ אַתָּה ה’ אֱלֹהֵינוּ מֶלֶךְ הָעוֹלָם, אֲשֶׁר קִדְּשָׁנוּ בְּמִצְוֹתָיו וְצִוָּנוּ לְהַפְרִישׁ חַלָּה מִן הָעִסָּה

Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki megszenteltél minket parancsolataiddal, és megparancsoltad, hogy leválasszuk a chálát a tésztából.

Miután – áldással, vagy nélküle – leválasztottuk a tésztadarabot (ami legyen nagyobb, mint egy olajbogyó), felemeljük, és azt mondjuk: háréj zu chálá – íme, ez a chálá. Ha véletlenül elfelejtettük sütés előtt leválasztani a kis darabot, sütés után is megtehetjük.

Bárchesz (10 kicsi, vagy 6 közepes kalácshoz)

párve

2 kg teljes kiőrlésű liszt

8 ek. cukor

8 kk. só

1 kocka élesztő/egy zacskó száraz élesztő

4 pohár langyos víz

8 nagy tojás

18 ek. repce-, vagy napraforgó olaj

6 ek. olívaolaj

lenmag, szezámmag, kerti katicavirág magja (ízlés szerint, elhagyható)

tojás a megkenéshez

különféle magok, vagy egész mákszemek a szóráshoz

A lisztet tálba szitáljuk és hozzáadjuk a száraz összetevőket. Az élesztőt egy pohár vízbe morzsoljuk. A lisztben mélyedést képzünk, ebbe töltjük a nedves hozzávalókat, majd sűrűn folyós tésztává keverjük a mélyedés tartalmát. Amikor a tetején buborékok képződnek, összekeverjük az egész tésztát, és alaposan meggyúrjuk. Ha kevés a folyadék, adjunk hozzá apránként vizet. (A folyadékszükséglet függ többek között a felhasznált lisztek fajtájától és minőségétől is.) Egy óra kelesztés után lenyomkodjuk, majd újra kelesztjük a tésztát. Ezután áldással chálát veszünk a tésztából, majd megformázzuk a bárcheszeket, és 30-40 percig, letakarva kelesztjük. Ezután a kalácsokat megkenjük tojássárgájával, ízlés szerint különféle magokkal megszórjuk 180 fokos sütőben, mérettől függően 20-30 perc alatt aranybarnára sütjük.

zsido.com