A fekete a zsidó hagyományban egyszerre kapcsolódik a szigorúsághoz, az igazsághoz és Isten egységéhez – de éppen ezért nem mindegy, mikor és miért viseljük.
A fekete ma elsősorban a gyász színe, a zsidó vallásban azonban ennél jóval összetettebb jelentése van. Van, ahol kifejezetten előírás – például a tfilin esetében –, máshol éppen kerülendő. De vajon miért lett a tfilin szíja, a Tóra betűje, és mit jelképeznek a tálesz sötét csíkjai?
A fekete és a szigorúság
A zsidó hagyomány a fehéret a ráchámim, vagyis az Isten-i könyörület színével kapcsolja össze, míg a fekete a gvurá, a szigorú erő jelképe. Ezért sem szokás például jom kipurkor feketébe öltözni: az engesztelés napján nem szeretnék azt sugallni, hogy Isten a szigorúság jegyében ítélkezzen felettük.
A fekete ugyanakkor számos vallási tárgynál teljesen természetes, sőt bizonyos esetekben kötelező. A tfilin bőre és szíjai például feketék, ahogy a Tóra és más szent tekercsek szövegeit is ilyen tintával írják.
A tfilinnek kötelezően feketének kell lennie
A tfilin színe nem egyszerű hagyomány vagy divat kérdése. Bölcseink egyértelműen előírják, hogy a tfilin szíjainak feketének kell lenniük. A magyarázatok között az is szerepel, hogy ez a szín az Isten tökéletes egységét és egyedülvalóságát jelképezi.
Ez a szín ugyanis nem keveredik más színekkel, és más szempontból is sajátos: egy fekete felületen nem minden apró folt válik azonnal láthatóvá, ahogy a fehéren.
Miért fekete a Tóra szövege?
A Tóra kóser voltának számos feltétele van, ezek egyike, hogy megfelelő tintával és megfelelő eszközzel írják. A tinta pedig fekete.
A Jeruzsálemi Talmud különleges képpel fogalmaz: a Tóra fehér tűzön fekete tűzzel íródott. A prágai Máhárál magyarázata szerint a két szín a Tóra két aspektusát jeleníti meg: a fehér a cheszed, az odaadó szeretet, a fekete pedig az emet, a kérlelhetetlen igazság jelképe. A két erő együtt tartja egyensúlyban a világot.
Fekete a gyászban? Nem ilyen egyszerű
A fekete a nem zsidó világban ma elsősorban a gyászhoz kapcsolódik, és ez a zsidó hagyományban sem volt mindig ismeretlen. A Talmud például Jomá traktátusában egy különös történetet őrzött meg Simon Hácádik főpapról: jom kipurkor korábban egy fehér ruhába öltözött öregembert látott maga mellett a Szentek Szentjében, később azonban egy feketébe öltözött alak jelent meg neki, és Simon Hácádik nem sokkal később meghalt.
A gyász és a fekete kapcsolatának erősödésével később felmerült egy másik kérdés is: ha a környező népek számára a fekete egyértelműen a gyász jele, vajon zsidóként szabad-e kizárólag ezért feketét viselni? Bár erre nincs kifejezett tilalom, vannak, akik szerint érdemes kerülni. Ha azonban valaki egyébként is szokott feketét hordani, annak nincs akadálya.
A fekete-fehér egyensúlya a táleszen
A tálesz fehér anyagán gyakran fekete csíkokat látunk, bár a csíkozás színe nem feltétlenül fekete: előfordul kék, ezüst, zöld vagy bordó is.
A fekete csíkoknak többféle magyarázata van. Egyes értelmezések szerint a tálesz fehérsége az isteni szeretetet és jóakaratot, a sötét csíkok pedig a gvurát, az Isten-i szigorúságot jelképezik.
Így a fekete a zsidó hagyományban korántsem egyszerűen a szomorúság vagy a gyász színe. A tfilinben Isten egységét, a Tóra betűiben az igazságot, a tálesz csíkjaiban pedig az isteni szigorúságot idézi fel – a fehérrel együtt pedig azt az egyensúlyt, amelyben szeretet és igazság egymást kiegészítik.
A fekete színről bővebben ide kattintva olvashat.
A borítókép illusztráció. Fotó: MENAHEM KAHANA / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.