אַגְּבֵּיהּ אִיהוּ בְּחוֹבוֹ, פְּלִיגִי בָּהּ רַב אַחָא וְרָבִינָא. חַד אָמַר: הָדְרָה, וְחַד אָמַר: לָא הָדְרָה.
(4. §) Mi a törvény, ha az adós látva, hogy nem lesz meg a szükséges pénzösszeg a kitűzött határidőre, ő maga ajánl fel hitelezőjének földet adóssága fejében, és nem várja meg, hogy a bíróság erre kötelezze, majd később módot talál arra, hogy visszafizesse az adósságát, és visszaköveteli a földjét? Különbséget jelent-e, hogy ebben az esetben az adós önként adta át a földjét a hitelezőjének? Ráv Áchá és Ráviná ellenkező nézetet vallottak erről. Az egyik Bölcs azt mondta: a hitelezőnek ebben az esetben is vissza kell adnia a lefoglalt tulajdont az eredeti tulajdonosnak; a másik Bölcs azt mondta: ebben az esetben a lefoglalt tulajdont nem kell visszaadni1.
[A Gömárá megmagyarázza a két álláspontot:]
מַאן דְּאָמַר לָא הָדְרָה – סָבַר: הַאי זְבִינֵי מְעַלְיָא הִיא, דְּהָא מִדַּעֲתָא דְּנַפְשֵׁיהּ אַגְּבֵּיהּ.
Az a Bölcs, aki azt mondta, hogy a földet nem kell visszaadni az adósnak, úgy tartja, hogy a tulajdon adós általi átruházása a hitelezőre érvényes adásvételnek tekintendő és emiatt a későbbiekben nem követelheti vissza, mivel azt az adós önként, bírósági kényszer nélkül ajánlotta fel.
וּמַאן דְּאָמַר הָדְרָה – סָבַר: לָא זְבִינֵי מְעַלְיָא הוּא, וְהַאי דְּאַגְּבֵּיהּ מִדַּעֲתֵיהּ וְלָא אֲתָא לְדִינָא – מֵחֲמַת כִּיסּוּפָא הוּא דְּאַגְּבֵּיהּ.
Az a Bölcs, aki azt mondta, hogy a tulajdont vissza kell adni az adósnak, úgy tartja, hogy a tulajdon adós általi átruházása a hitelezőre nem tekinthető érvényes adásvételnek, azt az adós pusztán azért adta át „önként” a hitelezőnek, nem várva meg a bírósági eljárást, mert el akarta kerülni a megszégyenülést, hiszen tudta, hogy a bíróság lefoglalná tőle, ez pedig aligha minősíthető önkéntes adásvételnek.
וּמֵאֵימַת אָכֵיל פֵּירֵי?
Láttuk, hogy a lefoglalt föld nem lesz minden tekintetben a hitelező tulajdona, mivel fennáll az a lehetőség, hogy az adós végül módot talál adóssága rendezésére, és követelheti tulajdona visszaadását. Ezzel szemben azonban a föld egy bizonyos mértékig a hitelező tulajdonává válik, mégpedig olyan értelemben, hogy tetszése szerint használhatja, és az így szerzett haszon teljes mértékben az övé. Ennél a pontnál a Gömárá fölteszi a kérdést: Mikortól jogosult a hitelező a földet a sajátjának tekinteni, és élvezni a gyümölcseit?2
רַבָּה אֲמַר: מִכִּי מַטְיָא אַדְּרַכְתָּא לִידֵיהּ.
(1) Rábá azt mondta: A hitelező attól a pillanattól fogva jogosult a birtok haszonélvezetére, amikor a bíróság által kibocsátott végzés – miszerint a hitelező az adósság fejében foglalhat az adós bárhol feltalálható tulajdonából – a kezébe kerül. Ezt a dokumentumot a bíróság kilencven nappal az ítélethirdetés után bocsájtja ki, és amint a végzés a hitelező kezébe jut, jogosulttá válik a birtok haszonélvezetére, noha az hivatalosan még az adós tulajdonát képezi, és a hivatalos átruházás csak később következik be.
אַבַּיֵי אֲמַר: עֵדָיו בַּחֲתוּמָיו זָכִין לוֹ.
(2) Ábájé azt mondta: A hitelezőnek nem kell megvárnia, amíg megkapja a bírósági végzést. Amint a bíróság megfogalmazza és aláírja a végzést, a hitelező jogosult az adós tulajdona azon részének haszonélvezetére, amelyet végül az ő birtokába adnak. Ez összhangban van Ábájé nézetével3, miszerint mihelyt a tanúk aláírnak egy dokumentumot, az abban megfogalmazott összes jog megilleti a feleket, nem kell megvárniuk a kézbesítést.
Rábá és Ábájé egyetértenek abban, hogy a lényeg a feljogosító dokumentum, csupán az érvényesség kezdetének időpontjában tér el a véleményük.
רָבָא אֲמַר: מִכִּי שְׁלִימוּ יְמֵי אַכְרַזְתָּא.
(3) Rává azt mondta: A feljogosító dokumentum nem elegendő. A haszonélvezet csak akkor száll át a hitelezőre, mikor a foglalás kihirdetésének napjai letelnek, és az adós birtoka hivatalosan is a hitelezőhöz kerül. A folyamat az alábbiak szerint zajlik: A hitelezőnek ki kell várnia a kilencven napot a bírósági végzés kibocsátásáig, és csak ezután kezdhet a megfelelő tulajdon kereséséhez, ezután a bíróságnak értékbecslőket kell kiküldenie a lefoglalandó föld értékének megállapítására, a tulajdont ezután nyilvánosan vételre kell fölajánlani harminc napon át, így bizonyosodván meg arról, hogy nem akad-e valaki, aki hajlandó többet fizetni, mint a bírósági becslés, és a hitelező csak mindezek után veheti birtokba a tulajdont.
1 Háláchá: Ha az adós maga ajánlotta fel a hitelezőnek adóssága fejében. „Ha az adós adóssága fejében önként földet ad át hitelezőjének, és nem terheli azzal, hogy bírósághoz kelljen fordulnia, a hitelezőnek nem kell visszaadnia a földet, ha az adós a későbbiekben visszafizetné adósságát.” A Risonim többsége ezt a nézetet osztja. (Sulchán Áruch, Chosen Mispát 103:9.)
2 Háláchá: Mikortól jogosult élvezni a gyümölcseit? „Ha egy hitelező adósság fejében lefoglal egy földet, a kihirdetési időszak leteltéig nem hasznosíthatja annak termését” – Rává véleménye szerint. A Mágid Misne magyarázata szerint egy Ámorák közötti vitában, mindig az időben későbbi véleményt követjük. Ebben az esetben Ábájé és Rává egy nemzedékkel Rábá után élt, tehát kettejük közül választunk. Egy Ábájé és Rává közti vitában pedig általában Rávát követjük. (Maimonidész, A hitelező és az adós törvényei 22:12.)
3 Lásd fentebb, 13a.
