Lehet-e a Dunát mikvének használni?
Mi a legfontosabb zsidó intézmény? A válasz nem a zsinagóga – hanem a mikve. Mert ahol nincs mikve, ott a zsidó élet folytonossága kerül veszélybe. De mi van, ha nincs épített mikve? Lehet-e például a Dunát használni? – erről beszélt Oberlander Báruch rabbi legutóbbi előadásában.
A mikve három típusa
A rabbi bevezetésként ismertette a három különféle mikvétípust, amelyek egy közösségen belül működhetnek: a nők számára kötelező havi alámerülést biztosító mikve, a férfiak által spirituális tisztulás céljára használt mikve (leggyakrabban pénteken és ünnepnapokon), illetve az edények rituális megtisztítására szolgáló mikve, amely új konyhai eszközök (üveg, fém, porcelán) bemerítésére szolgál.
Utóbbi kapcsán derült ki, hogy a Kazinczy utcai edénymikve vize feltűnően tiszta lett – felmerült a gyanú, hogy a víz nem természetes forrásból, hanem csapból származik. Ez viszont komoly halachikus problémát vet fel, mivel mikvét létrehozni kizárólag természetes esővízből vagy forrásvízből lehet. Csapvíz kizárólag már meglévő, kóser mikvébe tölthető, de önmagában nem elegendő.
Mivel a felelősök nem tudták igazolni az esővíz forrását, a rabbi elrendelte a mikve kiürítését és újratöltését, kizárólag természetes esővízből. A kérdés azonban továbbra is fennállt: mi legyen addig, amíg a mikve újra nem telik meg?
A Duna, mint természetes mikve?
A válasz: a Duna. De vajon lehet-e alámeríteni benne? És ha igen, milyen feltételekkel?
Halachikus szempontból a mikve kétféle vízforrásból állhat: természetes forrásból vagy esővízből. A különbség, hogy a forrásvíz folyhat, míg az esővíz csak akkor kóser, ha összegyűlt és álló víz. A folyóvizek – mint a Duna – forrásból is táplálkoznak, de esővizet is tartalmaznak, és ez vezet a vita gyökeréhez: mikor számít még mindig „forrásvíznek”, és mikortól „esővíznek”?
A Talmud és a középkori halachikus források vitatkoznak azon, hogy esőzések idején a folyók vízmennyiségének többsége vajon még mindig a forrásból származik-e, vagy már az esővíz dominál. A döntő kérdés: ha a többség már esővíz, akkor a folyó nem kóser mikve céljára, mivel a folyóvíz folyik – márpedig esővíz csak álló formában lehet kóser.
Mit mond a Sulchán Áruch?
A Sulchán Áruch szerzője, Joszéf Káró rabbi szigorúan vélekedik: csak akkor lehet használni egy folyót, ha biztosak vagyunk benne, hogy a vízmennyiség többsége forrásból származik. A kommentátorok – például a krakkói RáMá (Móse Iszserlés) – azonban engedékenyebbek: mivel a nagy folyók, mint a Duna, mindig folynak és mindig termelnek forrásvizet, még esős időszakban is lehet őket használni – különösen, ha nincs más lehetőség.
A gyakorlatban a rabbik kompromisszumos megoldásokat ajánlanak: például várni néhány napot esőzés után, míg az esővíz kifolyik a folyóból, vagy az alámerülést a folyó eredeti, szűkebb medrében végezni, nem pedig a kiáradt, bővült részeken.
Női mikve és edény mikve – ugyanaz a szabály?
A női mikve rendkívül szigorú előírásokhoz kötött. Ezért a legtöbb rabbi csak abban az esetben engedi meg a folyó használatát, ha nincs más lehetőség, és akkor is próbálják elkerülni a kompromisszumos megoldásokat. Az edények esetében viszont – mivel a micva súlya kisebb – sokkal inkább elfogadható a Duna használata, különösen átmeneti időszakban, amíg az épített mikve nem elérhető.
Oberlander rabbi kiemelte: „Ahol nincs mikve, ott a Duna is számításba jöhet, mint ideiglenes megoldás. De ahol van mikve, ott kötelességünk azt használni.”
Budapesten van mikve, de az edénymikve – a fentiek miatt – jelenleg nem működik. Ezért a rabbi megengedhetőnek tartja, hogy a Dunát használják az új edények bemerítésére, még akkor is, ha esőzések miatt magas a vízállás – mert a Duna, a halachikus többségi vélemény szerint, még ilyenkor is forrásvíznek tekinthető.
Az első intézmény: a mikve
A rabbi tanításának végén egy különös történelmi megfigyelést osztott meg: amikor új zsidó közösség alakul, az első intézmény nem a zsinagóga, hanem a mikve. Mert imádkozni bárhol lehet – de mikve nélkül nincs kóser zsidó házasélet. Ezért a folyók – így a Duna – sokáig a zsidó túlélés eszközei voltak a falvakban.
A cél azonban mindig az épített, kóser mikve. A Duna csak szükségmegoldás.
„Adjon az Örökkévaló esőt – és mikvét – minden közösségnek” – zárta gondolatait a rabbi.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
