Oberlander Báruch rabbi a hetiszakasz kapcsán egy különös kérdést vizsgált: miért volt olyan fontos a sietség, amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot?
Oberlander Báruch: Miért kellett őseinknek sietve elhagyni Egyiptomot?
A Tóra és a zsidó hagyomány hangsúlyozza, hogy a kivonulás sietve történt, még akkor is, ha senki nem üldözte őket, és nem volt közvetlen fenyegetés. Mi volt ennek az oka, és mit tanulhatunk ebből ma?
A sietség paradoxona
A Tóra világosan fogalmaz: „Sietve ették a pászkát, derekuk felövezve, cipőjük lábukon, botjuk a kezükben” (2Mózes 12:11). A kivonulás emlékére minden évben kovásztalan kenyeret (maceszt) eszünk, mert „sietséggel jöttek ki Egyiptomból” (5Mózes 16:3). De miért volt erre szükség? A fáraó ekkorra már megtört, maga kérlelte a zsidókat, hogy hagyják el Egyiptomot. Ráadásul a Tóra más helyen azt mondja: „Erős kézzel vitte ki az Örökkévaló a népét Egyiptomból”, ami azt sugallja, hogy nem volt szükség menekülésre.
Egy másik ellentmondás is felmerül: a jövőbeli megváltásról a próféta kifejezetten kijelenti: „Nem sietséggel fogtok kivonulni” (Ézsaiás 52:12). Miért volt Egyiptomban szükség a sietségre, míg a végső megváltáskor nem lesz?
A sietség jelentősége a bizalom tükrében
Az egyik magyarázat szerint a sietség a zsidók feltétlen bizalmát tükrözte Istenben. A Lubavicsi Rebbe egy történetet idézett erről: egy házaspár 10 év után sem tudott gyermeket vállalni. A Rebbe áldást adott nekik, mire ők azonnal elmentek és babakocsit vettek, kifejezve hitüket abban, hogy az áldás teljesül. Egy év múlva megszületett a gyermekük.
Hasonlóan a zsidók is, még mielőtt a fáraó kiengedte volna őket, már készen álltak az indulásra. Cipő, bot és teljes felszerelés jelezte, hogy nemcsak remélik a megváltást, hanem biztosak benne. Ez a hit és bizonyosság az, amely előidézte a kivonulást.
Lelki felszabadulás: miért kellett menekülni saját maguktól?
A másik magyarázat mélyebb spirituális szinten keresendő. Egyiptom nemcsak fizikai rabszolgaságot jelentett, hanem szellemi fogságot is. A zsidók 210 évig éltek Egyiptomban, ahol mélyen beágyazódtak az ottani kultúrába. A rabbinikus hagyomány szerint a zsidók már „49 szintet süllyedtek a tisztátalanságban”. Ha tovább maradnak, már nem lettek volna képesek kiszabadulni.
A Zohár egy történeten keresztül mutatja be ezt a folyamatot. Egy rablogbanda fogságba ejtett egy férfit, akinek lehetősége volt megszökni, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Mi lesz, ha elkapják? Mi lesz, ha a szabadság nehezebb lesz, mint a megszokott fogság? Ez a belső szkeptikus hang az, ami megakadályozza az embert a változásban.
Hasonlóképpen a zsidók számára is a legnagyobb akadály a saját belső bizonytalanságuk volt. Egyiptomban ugyan szenvedtek, de ismerték a rendszert, a szabályokat, a mindennapokat. A szabad élet félelmetes és ismeretlen volt. Az Örökkévaló ezért rendelte el a sietséget: „Ne adj időt a kételkedésnek, ne hagyd, hogy a szkepticizmus visszatartson!” Ha a zsidók elkezdtek volna gondolkodni, talán soha nem hagyják el Egyiptomot.
A megtérés és a változás pszichológiája
A Talmud mesél egy jámbor rabbiról, Rab Amram Hasidáról, aki egy pillanatnyi kísértés hatására majdnem elbukott. Ahelyett, hogy engedett volna a csábításnak, kiáltott: „Tűz van a házamban!” Az emberek berohantak, és ezzel megmenekült a kísértéstől.
Ez az eset tökéletesen illusztrálja a zsidók helyzetét Egyiptomban: ha valaki változni akar, nem várhat tökéletes körülményekre. Az embernek egy pillanat alatt kell döntenie, mert ha elkezd hezitálni, a szkeptikus hangok elbizonytalanítják.
A messiási megváltás és a végső különbség
A végső megváltás során nem lesz szükség sietségre, mert a világ már nem fogja visszatartani az embereket. Egyiptomban azonban a belső küzdelem miatt kellett sietni, hogy a zsidók ne vesszenek el saját bizonytalanságukban.
Ez a tanítás ma is érvényes: amikor valaki változtatni akar az életén, legyen az megtérés, szombattartás, micvák betartása vagy bármilyen spirituális fejlődés, nem várhat arra, hogy minden tökéletes legyen. Ahogy a Lubavicsi Rebbe tanította:
„Gondolj jóra, és jó fog történni.”
A cselekvés mindig megelőzi a tökéletes belátást.
A zsidók kivonulásának siettetése nem a külső körülmények miatt volt szükséges, hanem saját lelkük miatt. Ha nem hagyták volna el Egyiptomot gyorsan, talán soha nem hagyták volna el. A kivonulás nemcsak történelmi esemény, hanem egy tanítás az élet minden területére: amikor a helyes útra kell lépni, nincs idő hezitálni – egyszerűen indulni kell.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook-oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
