A közelgő pészah ünnepe az egyiptomi kivonulásról szól. Bár ezt a földet a Tóra a „rabszolgaság házának” nevezi, az évezredek folyamán a zsidók többször visszatértek Egyiptomba, ahol még napjainkban is működik egy néhány emberből álló, apró közösség. Alább Egyiptom és a zsidók viszonyát tekintjük át a Chabad.org írása alapján.
1. Az első kivonulás
Rabszolgaságból felszabadult őseink először több mint 3300 éve hagyták el Egyiptom földjét, a Tórában leírt, csodálatos módon, Mózes és Áron vezetésével. Ezt követte a tóraadás a Színáj-hegynél, majd negyven évvel később a honfoglalás. Néhány évszázaddal később azonban ismét éltek zsidók Egyiptomban.
2. Az első visszatérés
Mintegy 2500 évvel ezelőtt, az első jeruzsálemi szentély lerombolása és a nép nagy részének elhurcolása után egy kis létszámú zsidó közösség maradt csak Izrael földjén, Gedáljá ben Áchikám vezetése alatt. Amikor ellenlábasai meggyilkolták, kétségbeesés lett úrrá a zsidókon és sokan elhagyták a Szentföldet. Voltak, akik a közeli Egyiptomban telepedtek le, kiváltva ezzel Jirmejáhu (Jeremiás) próféta haragját, aki kemény hangon ostorozta őket, amiért kivándoroltak és az egyiptomi szokásokat kezdték követni.
3. Az illegális szentély
A második szentély idején már népes és befolyásos zsidó közösség működött Egyiptomban, elsősorban Alexandriában. A közösség egyik vezetője, a papi családból származó Chonjo (Óniás) úgy döntött, hogy templomot emel Alexandriában a jeruzsálemi szentély mintájára, és ott mutat be áldozatokat. A bölcsek élesen elítélték tettét és megtiltották, hogy bárki, aki szolgált Óniás templomában, Jeruzsálemben is szolgálhasson.
4. A görög Tóra
Ptolemaiosz király rendeletére az Egyiptomban élő, hellenizált zsidók lefordították az addig kizárólag héberül létező Tórát görögre. Bölcseink szerint ez legalább akkora tragédia volt a zsidó nép számára, mint az aranyborjú imádása a pusztában, mert lehetőséget nyújtott arra, hogy félreértelmezzék Isten szavát.
5. A világ legnagyobb zsinagógája
A Talmud elbeszéli, hogy Alexandriában egy akkora, sok ezer embert befogadó zsinagógát emeltek a zsidók, hogy a kántor hangját az épület nagy részében nem is lehetett hallani. Éppen ezért a zsinagóga közepén, a tóraolvasó emelvényen állt valaki egy kendővel a kezében, és azzal jelezte, hogy mikor kell áment mondani. A zsinagóga végül romba dőlt és a közösség elpusztult. A Talmud szerint azért, mert Egyiptomban telepedtek le.
6. Együtt és külön
A második Szentély lerombolása után a zsidó világ kétpólusúvá vált. A Szentföld mellett Babilóniában is kialakult egy fontos zsidó központ. Ezért ismert két változata a Talmudnak: a részletesebb, átfogóbb Babilóniai Talmud és a szent városról elnevezett, valójában Izrael északi részén lezárt Jeruzsálemi Talmud. Az egyiptomi diaszpórában mindkét közösség képviselte magát. A híres kairói Ben Ezra zsinagógában gyülekeztek a szentföldi hagyományokat követő zsidók, akik számos olyan tradíciót gyakoroltak, melyek nagyban különböztek a babilóniai zsidók szokásaitól. A Tórát például nem egy év alatt olvasták végig szombatonként, hanem három év alatt.
7. Vallásháború
Mintegy 1200 évvel ezelőtt alakult meg a karaiták mozgalma. A vallási irányzat tagjai nem fogadják el a szóbeli tant (a Misnát és a Talmudot) és igyekeznek szó szerint magyarázni a Tórát. Manapság mindössze negyvenezren tartoznak e csoporthoz, egykor azonban nagyon népszerűek voltak nézeteik és számos közösségben ők alkották a többséget. A IX. századi egyiptomi bölcs, Száádjá gáon felvette a harcot a karaitákkal és számtalan írásában és beszédében védelmezte az autentikus zsidóságot. Az akkortájt rendkívül befolyásos egyiptomi karaiták ezért elüldözték otthonából a gáont, aki Izraelben, majd Babilóniában keresett menedéket.
8. Maimonidész
A zsidó történelem egyik legnagyobb alakja, a Rámbámként is ismert Mose ben Maimon rabbi Spanyolországban született, de egy türelmetlen muszlim uralkodóház színre lépése után kénytelen volt Egyiptomba menekülni. Kairóban fényes karriert épített Szaladin szultán magánorvosaként. Praxisa mellett olyan alapvető műveket írt, mint a teljes zsidó jogrendszert felölelő Misne Torá vagy a filozófiával foglalkozó Tévelygők Útmutatója.
9. Ibér bevándorlás
Az egyiptomi zsidó közösség létszáma jelentősen gyarapodott a spanyolországi zsidók 1492-es és a portugáliai zsidók 1496-os kiűzetése után, mert sokan választották új hazájuknak a zsidókkal türelmes Egyiptomot. Ahogy máshol, úgy Egyiptomban is hamarosan az újonnan érkezők vették át a közösség irányítását és terjesztették el szokásaikat.
10. A kabala bölcsője
A zsidó misztika egyik legnagyobb alakja, a szent Árinak (oroszlánnak) nevezett Jicchák Luria rabbi Jeruzsálemben látta meg a napvilágot. Apja, Slomó Luria rabbi korán elhunyt, ezért Alexandriában élő tehetős nagybátyja, a spanyol bevándorlókkal érkezett Mordecháj Francis rabbi vette szárnyai alá. A szent Ári élete túlnyomó részét Egyiptomban töltötte, ahol a kor legnagyobb bölcsei tanították, majd egyedül képezte magát a Nílus partján. Élete végén a szentföldi Cfátra költözött és ott is halt meg.
11. Askenázi egyiptomiak
A XIX. században a Szuezi-csatona megnyitása által kiváltott gazdasági fellendülés sok európai zsidó számára jelentett vonzerőt, amikor az egyre növekvő antiszemitizmus elől kerestek menedéket. Az askenázi közösség létszáma tovább nőtt az első világháború alatt, amikor a török állampolgársággal nem rendelkező zsidókat az oszmán hatóságok kiutasították Izraelből.
12. A közösség alkonya
Izrael állam megalakulása nyomán megkezdődött az egyiptomi zsidók üldözése. Számos zsidót letartóztattak, meggyilkoltak, zsidó üzleteket, otthonokat és zsinagógákat fosztottak ki és korlátozó rendelkezéseket vezettek be. Az egykor virágzó közösség néhány év alatt szinte teljesen megszűnt. A zsidók többsége Izraelben telepedett le, mások Európa vagy Amerika felé indultak. Bár a kairói kormány az utóbbi években felújított néhány omladozó zsinagógát, valódi közösségi életről már nem beszélhetünk. Úgy tűnik, a zsidók egyiptomi történte végleg lezárult.
Fotó: Wiki