Az ima ideje: mikor szokás, mikor lélek – Hászid történetek és tanítások az Alter Rebbéről
Oberlander Báruch rabbi a „Hászid történetek és mesék” sorozat 210. részében újra az Alter Rebbe, az első lubavicsi rebbe életéből hozott inspiráló történeteket. Ezek a tanítások a haszidizmus lényegére világítanak rá: a szolgálat legyen szívből jövő, ne csupán megszokás.
Mit tanít a haszidizmus újat?
Az Alter Rebbe egyik kritikusával, Jesua Ceitlis rabbival való beszélgetésében fogalmazta meg frappánsan a haszidizmus lényegét: „Nálatok az van megírva, hogy mikor kell Tórát tanulni, nálunk az van beírva a lélekbe.” Vagyis a haszidizmus nemcsak időben, hanem belül, a szívben rögzíti a tanulás és ima fontosságát.
Imádkozni lélekből vagy rendből?
A történetek középpontjába ezúttal az ima idejének kérdése került. A Talmud és a halacha szigorúan meghatározza az imák idejét, a haszid mesterek azonban gyakran eltértek ettől. A híres zslabini esküvőn például a Berdicsevi Lévi Jicchák rebbe délután kezdett imádkozni, míg az Alter Rebbe reggel nyolckor már befejezte. Mindkettő a másikat tartotta nagyobb szellemi embernek: „Ő már az ágyban fekve is készen áll az imára” – mondta a Berdicsevi rebbe. Az Alter Rebbe pedig így válaszolt: „Ő olyan nagy, hogy bármikor elmondhatja az imát, Isten akkor is meghallgatja.”
Az ima tüzét nem lehet visszatartani
Egy másik történet szerint egy karlini haszid, akinek szokása volt hangosan imádkozni, új közösségbe került, ahol ezt nem nézték jó szemmel. A helyi rabbi figyelmeztette, de amikor az imádkozó nem tudta visszatartani magát a Niszmát résznél, a rabbi mégsem szólt rá. „Ha valaki megszokásból kiabál, azt meg kell állítani, de ha a lélek tüzéből tör ki az ima, azt nem lehet visszafogni” – magyarázta később.
Angyalok kontra emberek: ki énekelheti Isten dicséretét?
A midrás szerint, amikor az egyiptomiak elpusztultak a Vörös-tengerben, az angyalok énekelni akartak, de Isten megtiltotta: „Kezem munkája süllyed a vízbe, és ti énekeltek?” Mózes és Izrael fiai viszont énekelhettek, mert ők a saját megmenekülésüket ünnepelték. Ez a különbség: az angyal szolgálata kötelesség, az emberé lehet lélekből fakadó öröm.
A tűz nemcsak a szívben ég
Az Alter Rebbe által írt Sóhán Áruch kéziratai közül sok elpusztult egy tűzvészben. Unokája, a Cemách Cedek pótolni akarta, de az ő kéziratai is egy tűz áldozatául estek – mert a ház rabbi előbb a ruháit mentette, mint az írásokat. „Ezért pofon járna” – mondta a rebbe csalódottan. A történet hangsúlyozza, mennyire kell értékelni a Tóra szavait, még akkor is, ha azok „tiltottak” – mint az a füzet, amit szigorúan titkosnak jelöltek, és senki nem merte lemásolni. „Ha igazán értékelnéd, lemásoltad volna” – hangzott az intés.
Csoda vagy szolgálat?
Végül Oberlander rabbi a keresztúri csodarabbiról, Sájelről is megemlékezett, akinek 100. jórcájtjára sok ezer látogató várható. „Sájel igazi csodarabbi volt, de mindig úgy tette, mintha a csodák nem tőle jönnének, hanem a mesterétől, az olaszliszkai rebétől” – mondta a rabbi, ezzel is példát állítva a szerénység és a hűség fontosságára.
A tanítások összegzése: a valódi zsidó szolgálat nem csupán szabályok betartása, hanem a lélekből fakadó, mély azonosulás a Tórával és a Teremtővel. A haszidizmus lényege, hogy „ne csak a napirend, hanem a lélek mondja meg, mikor és hogyan szolgáljuk Istent.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
