Miért nem maradt egyetlen sáska sem Egyiptomban? – Az isteni csapás rejtett rétegei
Oberlander Báruch rabbi előadássorozatának kilencedik részében a nyolcadik egyiptomi csapás, a sáskajárás kevéssé ismert részleteit tárta fel a hallgatóság előtt. A rabbi különleges midrási forrásokat, klasszikus kommentárokat és logikai érveléseket felhasználva mutatta be, miért is volt ez a csapás egyszerre fizikai és spirituális üzenethordozó.
A sáskák eltűnésének csodája
A Tóra szövege hangsúlyozza, hogy „nem maradt egyetlen sáska sem Egyiptom egész határában”. Rási ehhez hozzáteszi: „még az is eltűnt, amit már megsóztak és hordókban tároltak”. A rabbi több magyarázatot is bemutatott: egyes vélemények szerint az eltett sáskák is életre keltek és elrepültek, mintegy jelezve, hogy ha a sáskák feltámadhatnak, akkor az emberek feltámadása is lehetséges. Mások szerint a sózott példányok megsemmisültek vagy használhatatlanná váltak, így semmiféle hasznot nem húzhattak belőlük az egyiptomiak.
„Hogy elbeszéld fiadnak és unokádnak…”
Különleges jelentőséget nyer az isteni parancs, miszerint a sáskajárást az utódoknak is el kell mesélni. „Miért pont ennél a csapásnál kap hangsúlyt az emlékezés?” – teszi fel a kérdést Oberlander rabbi. Az egyik válasz: mert itt nemcsak pusztítás történt, hanem csoda is, a sáskák természetfeletti eltűnése, amely spirituális tanításokat is hordoz.
A csapás célja: zéró haszon
A Tóra kiemeli: „nem maradt egyetlen sáska sem”, hogy a fáraónak esélye se legyen azt gondolni, mindez csak álom vagy hallucináció volt. Ha maradt volna belőlük, még az is megtörhette volna az isteni csapás egységét. Egyes magyarázatok szerint a fáraó épp ezen a ponton kezdett kételkedni az egész esemény valóságában, ez is hozzájárult szívének újbóli megkeményedéséhez.
A mezőtől a palotáig
A Tóra leírása szerint a sáskák nemcsak a mezőket tarolták le, hanem „megtöltötték a házakat is”. Ez szokatlan viselkedés a sáskáktól, akik normál esetben kerülik az embereket. Az isteni irányítás azonban arra késztette őket, hogy „olyan súlyosak legyenek”, hogy ne lehessen megmozdítani őket – ez a jele annak, hogy nem természetes, hanem isteni csapásról volt szó.
Vakság, éhínség, halál
A midrás szerint a sáskák „meg is vakították” az embereket, más források szerint pedig kígyók is kísérték őket, így lett halálos a csapás. A rabbi emlékeztetett: az éhség maga is halálhoz vezethet, a pusztulás teljes volt.
Miért volt ez más, mint Joel próféta sáskajárása?
A Joel könyvében is szereplő csapás látszólag ellentmond a Tóra állításának: „soha nem volt ilyen sáskajárás, és nem is lesz”. A magyarázat: Egyiptomban egyfajta sáska pusztított isteni csodaként, Joel idejében pedig sokféle sáska, de természetes módon. Más vélemény szerint Egyiptomban egyszerre jött minden fajta, Joel idejében egymás után.
Határvonalak csapásokkal kijelölve
A rabbi külön kitért arra, hogy a csapás nem lépte át Egyiptom határát. Ez nemcsak politikai, hanem halachikus szempontból is fontos: a zsidóknak tudniuk kellett, meddig terjed Egyiptom, ahová nem térhetnek vissza. „A békák csak a házakba mentek, a sáskák pedig a mezőn is pusztítottak – így vált teljessé a határ kijelölése” – mondta a rabbi.
Tanulság: ahol Isten ígér valamit, ott maradéktalanul be is teljesíti
A sáskajárás története nemcsak a múlt csodáit idézi, hanem jövőbe mutató tanításokat is hordoz. Ahogy „nem maradt egyetlen sáska sem”, úgy Izrael gyermekei is mind kiszabadultak Egyiptomból – még a halottjaikat is magukkal vitték. A csapás így nemcsak ítélet, hanem ígéret és remény is.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
