Miért volt annyira pusztító a sáskajárás? – Oberlander Báruch rabbi tanítása az egyiptomi csapás rejtett jelentéseiről
Oberlander Báruch rabbi „Az egyiptomi tíz csapás ismeretlen részleteiről” című sorozatának kilencedik része a nyolcadik csapást, a sáskajárást folytatja, még mélyebben feltárva a csapás spirituális és szövegmagyarázati összefüggéseit. A tanulás célja annak megértése, hogy miért tekinti a Tóra ezt a csapást különösen súlyosnak, és hogyan illeszkedik bele a fáraóval folytatott tárgyalások dramaturgiájába.
Mózes elfordulása – tisztelet vagy düh?
A sáskajárás csapása előtt Mózes figyelmeztette a fáraót, majd – ahogy a Tóra írja – „elfordult és kiment a fáraó elől”. A héber „vajifen” szó értelmezése kapcsán megoszlanak a vélemények. Ibn Ezra szerint ez tiszteletteljes elfordulás volt, hiszen egy királytól nem illik háttal távozni. Ugyanakkor maga Ibn Ezra elutasítja ezt a magyarázatot, és úgy véli, hogy Mózes nem várta meg a fáraó reakcióját, hanem egyszerűen hátat fordított és kiment. A Kli Jákár azt teszi hozzá: Mózes nem ment messzire, csupán a palota külsőbb részébe, ezért írja a Tóra, hogy „visszahozták” – nem volt szükség hosszas keresésre.
A fáraó szolgái már Mózes előtt látják a veszélyt
Egy különös fordulat következik: még mielőtt a csapás bekövetkezne, a fáraó szolgái így szólnak: „Meddig lesz ez kelepce ellenünk?” A „ez” szóval Mózesre utalnak – de még a nevét sem akarják kimondani. Több kommentár is megjegyzi, hogy ezzel a szándékos névkerüléssel a gyűlöletüket fejezik ki. Más magyarázat szerint ez akár a zsidó népre vagy magára az Örökkévalóra is utalhat.
Kit engedjen ki a fáraó?
A sáskajárás előtti tárgyalás során a fáraó megkérdezi: „Kik azok, akik elmennek?” Mózes válasza egyértelmű: „Ifjainkkal és véneinkkel megyünk, fiainkkal és lányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal megyünk, mert az Örökkévaló ünnepét kell megülnünk.” A fáraó válasza viszont csalóka: előbb csak a gyermekeket tiltja meg, majd így szól: „Nem úgy menjetek, csak ti férfiak!”
Nachmanidész szerint a fáraó fokozatosan próbálta korlátozni a kivonulást: előbb csak a gyerekeket nem engedte, majd a nőket sem. A Midrás szerint azonban az is lehet, hogy a fáraó azért akarta hátrahagyni a nőket és a gyerekeket, hogy az izraeliták továbbra is üldözöttek maradjanak – „hogy az Örökkévaló veletek legyen, ahogy én elbocsátalak titeket”, mondta ironikusan. Ez a mondat azt is sugallhatja, hogy a fáraó már-már belátta: a zsidók szabadsága isteni terv.
Természetes vagy természetfeletti csapás?
A Tóra így írja le a csapás kezdetét: „Nyújtsd ki kezedet Egyiptom fölé a sáskákért” – majd: „És az Örökkévaló indított keleti szelet egész nap és egész éjjel… és a szél elhozta a sáskákat.” Ez első pillantásra természetes jelenségnek tűnhet, de a bölcsek rámutatnak: a sáskák nem fokozatosan lepték el a vidéket, hanem egy pillanat alatt megérkeztek és „elsötétítették az országot”.
A Tóra hangsúlyozza, hogy a sáskák „elborították az egész föld színét”, és „nem maradt semmi zöld a fákon és a mező füvén”. A szokatlan sorrend – előbb a királyi házakban, majd a szolgák otthonaiban, és végül az egész országban – azt jelzi, hogy ez nem hétköznapi csapás volt. „Ami még megmaradt a jégeső után, azt a sáskajárás elpusztította.”
A fáraó pánikba esik
Amikor a fáraó látja a pusztulást, azonnal visszahívatja Mózest és Áront, és így kiált: „Vétkeztem az Örökkévaló, a ti Istenetek ellen, és ellenetek is. Bocsássátok meg bűnömet… és vegye le rólam ezt a halált!” A „halál” szóval már nem csak anyagi veszteségre, hanem saját életének féltésére utal.
A fáraó gyors reakciója abból fakadt, hogy bár a mezőkön már minden elpusztult, attól tartott, hogy a sáskák a házakba is betörnek. Ez a közvetlen fenyegetés megrémítette, s ettől kezdve nem az ország, hanem saját biztonsága miatt aggódott.
A ruach kedem – keleti szél üzenete
A csapás előzményeként a Tóra hangsúlyozza: „az Örökkévaló indított keleti szelet”. Ez nem csupán meteorológiai megjegyzés. A rabbinikus irodalom szerint ez a szél nem természetes, hanem isteni eszköz: már létezett a sáskahad, csak az Örökkévalón múlt, mikor és hogyan juttatja őket Egyiptomba.
A bölcsek szerint „a ruach, a szél” mindig spirituális erőket is hordoz. A keleti szél pedig – amely Izrael felől jön – azt az üzenetet hordozza, hogy az isteni ítélet most végérvényesen Egyiptom ellen fordult.
Összegzés
A sáskajárás csapása a tíz csapás egyik legösszetettebb és legsúlyosabb eleme. A Tóra különös részletességgel írja le, hogyan tárgyal a fáraó, hogyan reagálnak szolgái, milyen fizikai és lelki pusztítást okoz a csapás, és milyen spirituális üzenetek rejlenek benne.
„A ruha teszi az embert” – tanította Oberlander Báruch rabbi egy másik előadásban. Ugyanígy, a csapások formája is „formálja” a fáraó és Egyiptom lelkiállapotát, míg végül kénytelenek szembenézni az Örökkévaló akaratával.
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
#Oberlander
