Oberlander Báruch: Az egyiptomi tíz csapás ismeretlen részleteiről 9. rész: sáskajárás

Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! www.facebook.com/Zsidocom/ #Oberlander

A sáskajárás különleges csapása – Miért épp ezt meséljük el gyermekeinknek?

A Peszáchra való felkészülés közepette Oberlander Báruch rabbi a nyolcadik csapással, a sáskajárással folytatta előadássorozatát, amelynek célja az egyiptomi tíz csapás kevésbé ismert részleteinek bemutatása. A tanulás alapjául a Smot könyvének 10. fejezete szolgált, ahol az Örökkévaló így szól Mózeshez: „Menj el a fáraóhoz, mert megkeményítettem a szívét…” – ezzel veszi kezdetét a sáskajárás története.

Bo vagy Lech – egy szó, két üzenet

Az első elemzett részlet a Tóra szóhasználatából indul ki: miért használja a szöveg a „Bo el páró” („Gyere el a fáraóhoz”) kifejezést a szokásos „Lech el páró” („Menj el a fáraóhoz”) helyett? Nahmanidesz (Rámbán) szerint az eltérés a csapások természetével függ össze. Ha egy csapás csak szenvedést okoz, de nincs emberáldozat, akkor elég Mózesnek a palotába mennie. Ha azonban halálos áldozattal jár, azt nyilvánosan kell bejelenteni – például a Nílus partján, ahová a fáraó „isteni mivoltát” bizonyítandó, naponta kijárt.

A Siftej Kohén kommentárja másként közelíti meg a kérdést: a jégeső után a fáraó annyira megijedt, hogy bezárkózott, és csak követ küldött Mózesért. Ezért kellett Mózesnek „bemennie” hozzá, ahogy a Tóra írja: „Bo el páró.”

Mózes nehéz beszéde: próbatétel a fáraónak

Lőw Smuel rabbi (a Brodi rabbi) – akinek kéziratai szerencsés módon fennmaradtak és kiadásra kerültek – egy különösen érdekes magyarázattal szolgál. Szerinte Mózes nehéz beszédűsége önmagában is az isteni terv része volt: „Mózes beszédhibája nehezítette meg a fáraónak, hogy elfogadja az isteni figyelmeztetést, mert egy ’hibás’ küldött által kevésbé hatásosnak tűnt a fenyegetés.” Ennek ellenére az Örökkévaló biztosította Mózest: „Nem te keményíted meg a szívét, hanem én.”

Kluger rabbi – akinek monumentális heti szakasz-kommentárjaiban tucatnyi oldalon tárgyalja ezt a csapást – úgy véli, hogy a sáskajárás különleges jelentőségének oka az, hogy „ezt a csapást az Örökkévaló kifejezetten a gyerekek tanítására rendelte.” Ezért mondja a Tóra: „…hogy elbeszélhesd fiadnak és unokádnak…”

A sáskajárás: örök emlékeztető

Rámbán és Rabénu Hananel hangsúlyozzák, hogy a sáskajárás a többi csapással ellentétben maradandó nyomot hagyott a világban: Egyiptomban azóta sincs kárt okozó sáskajárás. Ha a környező országokból át is tévedne egy-egy sáska Egyiptomba, ott „nem árt” – ez isteni ígéret. Ez a csoda folyamatosan emlékeztet a fáraóra mért isteni csapásra, ezért is rendeli el a Tóra, hogy ezt a történetet meséljük el újra és újra gyermekeinknek.

A Midrás egyenesen úgy fogalmaz: „Ez az egyetlen csapás, amelynek élő utóélete van.” A vér, a békák, a dögvész – mind egyszeri esemény volt, nincs miért spontán felidézni őket. De a sáskajárás újra és újra felmerül, hiszen a sáskák – más országokban – a mai napig pusztítanak. Ezért is különleges ez a csapás, és ezért kerül középpontba Peszách idején.

Mózes gyógyulása?

Kluger rabbi egy további, szenzációs értelmezést is megoszt: szerinte ennél a csapásnál gyógyult meg Mózes beszédhibája. A bizonyíték? Az, hogy a Tóra most írja először: „És bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és beszéltek hozzá.” A nyelvi váltás – „beszéltek” helyett „szóltak” – arra utalhat, hogy Mózes már nem volt akadályozva a beszédben. És mivel a cél ezúttal nem a fáraó meggyőzése, hanem a jövő nemzedékek tanítása, az Örökkévaló megszüntette a korábbi akadályt.

A csapás, amit Mózes választott?

Egy másik, haszid kommentár szerint a „Bo el páró” kifejezés – vagyis „Gyere el a fáraóhoz” – arra utal, hogy ezúttal nem az Örökkévaló választotta ki a csapást, hanem Mózes. Ezáltal is hangsúlyozódik, hogy „Izrael fiai nem passzív elszenvedői, hanem aktív alakítói voltak az egyiptomi eseményeknek.”

Gyerekek és sáskák – különleges kapcsolat

A Talmud is megemlíti, hogy a gyerekek régen sáskával játszottak – nem véletlen tehát, hogy ez a csapás vonzza a gyermeki figyelmet. A „sáska mint játék” összekapcsolódik a csoda újramesélésével: „Mesélni fogsz fiadnak és unokádnak…”

Egyiptom és a sáska – természetellenes páros

A Hatám Szófer kommentárja szerint Egyiptom éghajlata nem alkalmas sáskák megjelenésére. Az, hogy ott mégis pusztítottak, „önmagában is csoda, amit csak isteni beavatkozás magyarázhat.” Ezért lesz fontos elmesélni a történetet akkor is, ha a gyerek rákérdez: „Miért volt sáskajárás ott, ahol amúgy nincs?”


Ez a tanítás új megvilágításba helyezi a nyolcadik csapást. Nem csupán egy újabb fáraó elleni isteni csapásról van szó – hanem arról a pillanatról, amikor az Örökkévaló a jövő zsidó nemzedékeinek oktatását és emlékezését tette meg központi célként.

Oberlander Báruch rabbi előadássorozata folytatódik: a következő alkalommal annak jár utána, mit jelent, hogy a fáraó szolgái előbb elűzik, majd visszahívják Mózest és Áront – s mi rejlik e fordulat mögött.


Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

www.facebook.com/Zsidocom/

#Oberlander

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.

Megszakítás