Rivka kútja, Miriam forrása és az ima három szintje – A Zohár misztikus tanításai a lelki emelkedésről
Oberlander Báruch rabbi a Zohár tanulmányozását a hetiszakasz – Chájé Szárá – aktuális részénél folytatta, amelyben Eliezer szolgája feleséget keres Izsáknak, és találkozik Rivkával a kútnál. A Zohár értelmezése szerint a szövegben rejlő nyelvi finomságok mély spirituális igazságokat tárnak fel.
A Tóra nem azt írja, hogy Rivka „jött” (báá), hanem hogy „kijött” (jocéet), ami a Zohár szerint arra utal, hogy „kilógott a többiek közül”, vagyis spirituálisan kiemelkedett a környezetéből: „Az Örökkévaló elkülönítette őt a város bűnös emberei közül.”
Miriam kútja és a víz csodája
A szöveg különlegessége, hogy amikor Rivka meríteni megy, a szöveg plusz egy „hé” betűt használ, ami a Zohár szerint a négybetűs isteni név utolsó betűjére, a malchut (királyság) szintjére utal. A kútnál tehát nem egyszerűen vizet merít, hanem spirituális forrássá válik a hely – ugyanúgy, ahogyan Izrael népének a sivatagban Miriam érdemében volt vize. A rabbi szerint: „A kút átváltozott forrássá, mert Rivkával együtt megérkezett a schina.”
A misztikus tanítás szerint a szombat kimenetele után ivott pohár víz akár Miriam forrásának szikráját is hordozhatja: „Ha az ember méltó rá, a márcé sábesz víz épp Miriam forrásából eredhet.”
Délutáni ima és isteni időzítés
A Zohár hangsúlyozza, hogy Eliezer nem véletlenül délután érkezett meg a kúthoz – ez ugyanis az a napszak, amikor Izsák, a gvurá (szigor) megtestesítője, a minchá imáját alapította. Rivka is épp ebben az időben jön a kúthoz, ami még inkább megerősíti, hogy ő a megfelelő társ Izsák számára. A rabbi rámutatott: „A délután az a pillanat, amikor a világ szigorúbb energiákkal telik meg – épp ezért fontos időpont az ima szempontjából.”
Az ima három szintje: hang, könyörgés, könny
Rabbi Simon, a Zohár központi alakja a továbbiakban az ima három szintjéről beszél, Dávid király zsoltára alapján (Zsoltárok 39:13): „Hallgasd meg imámat, figyelj könyörgésemre, könnyeimre ne légy süket.” A három kifejezés három spirituális szintet jelöl:
-
Imámat – a csendes ima, amely a malchut szintjéig ér.
-
Könyörgésemre – a hangos ima, amely áttöri a mennyei kapukat.
-
Könnyeimre – a legmagasabb szint, amelyet nem állít meg semmilyen kapu.
A rabbi szerint: „A könnyekkel mondott ima soha nem tér vissza üres kézzel.”
A zsidó imaút és a spirituális emelkedés
A Zohár az imát egy emelkedő útként írja le. A pszukei dezimrá, azaz az énekes versek szakasza a teremtés világára fókuszál, míg a Smá előtti áldások már az angyali szférákhoz vezetnek. A Smá és az Amidá révén pedig az ember közvetlen kapcsolatba kerül az Örökkévalóval.
Ez a háromszintű út párhuzamba állítható azzal, amit Dávid király mondott: „Idegen vagyok, majd lakos, végül olyan, mint az ősatyáim.” A rabbi így fogalmazott: „Az ima folyamata olyan, mint egy zarándoklat: először idegen vagy, aztán otthon érzed magad, végül méltóvá válsz arra, hogy az ősatyák szellemisége kísérjen.”
Az EMIH rabbijai és közösségi vezetői élő adásban izgalmas témákkal várják a Virtuális Bét Midrás hallgatóit a zsido.com Facebook oldalán. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
www.facebook.com/Zsidocom/
