3. ZSTSZ

„Az én házam az én váram!” Ez a közismert szólás, melynek megfelelője majd minden nép nyelvén megtalálható, ősidők óta ismeretes, az emberiséggel egykorú. Azt az egyszerű igazságot fejezi ki, hogy az ember háza, amelyben életét éli, az a hely, amely számára otthont és biztonságot nyújt.

A zsidóság mint a Tóra által megszabott élettörvények és életszabályok hordozója, nem kizárólag az imaházakban, templomokban él. Ezt a gondolatot fejezik ki Jesájá próféta szavai: „…dicsősége betölti az egész földet…” (Jesájá 6:3.) – azaz nem a templomok, vallási intézmények a zsidó élet egyedüli letéteményesei. „Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael!” – törtek fel akarata ellenére az elragadtatás szavai a pogány Bileám szájából, megpillantva Izrael törzseinek példás rendjét, alázatos jámborságát. A zsidó otthon is a megszentelt élet hordozója, központja lehet, ha a törvényeknek és előírásoknak megfelelően vezetik.

A zsidó ház szentségét a mezuzá jelzi, az a kis pergamentekercs, amelyet a bejárati ajtókon és a szobák ajtófélfáin helyeznek el. Ez emlékezteti az érkezőt és a távozót, hogy e ház zsidó emberek otthona, akiknek eszmei hagyományait a mezuzába foglalt írások őrzik. Egyben az isteni gondviselés jelképe is, amely védelmezi a házat és a benne élőket.

Mit tartalmaz a mezuzá? A Tóra két fejezetét foglalja magába. Mindkettőben utalást találunk magára a mezuzá parancsolatára. A Smá… („Halljad Izrael…”) kezdetű idézet Mózes ötödik könyvének 6:4–9. sorait tartalmazza, a Vöhájá im sámoá… („Ha pedig jól figyeltek rendeleteimre…”) kezdetű pedig ugyancsak Mózes ötödik könyvének 11:13–21. sorait.

A Smá… kezdetű idézet kinyilvánítja a Teremtő egyetlenségét, ugyanakkor kötelességünkre is utal, az ő szentségének szolgálatára és hitünk iránti örök hűségünkre. A Vöhájá im sámoá… az isteni ígéretről szól. Jutalmat ígér, ha szavaira figyelve betartjuk a parancsolatokat, ugyanakkor szigorúan figyelmeztet, hogy kemény büntetéssel sújtja azokat, akik letérnek a Tórában megjelölt helyes útról.

Mindkét idézet egyaránt utal a parancsra, mondván: „Írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra!” A zsidó otthon mezuzája ekképpen hirdeti, hogy e helyen a Teremtő egyetlen voltának kinyilvánítása a mindennapi élet minden tettét, gondolatát és kimondott szavát áthatja.

Az alábbi szemelvények részletesen tárgyalják a mezuzá micváját.

Ráv Jehudá azt mondta Smuél nevében: Ha valaki úgy írja a mezuzát, mint egy egyszerű levelet – előre meghúzott sorok és a pontos írásra való koncentráció nélkül, akkor az érvénytelen. Mi az oka az érvénytelenítésnek? A mezuzá írására vonatkozó törvényt a Tóra-tekercs írásáravonatkozóból vezetik le agözérá sává („azonos szó”) elve alapján. Ezen elv szerint a két helyen használt „írás” szónak azonos jelentésevan. A Tóra így rendelkezik a mezuzáról[1]: „…és írd őket házad ajtófélfáira és kapuidra”, a Tóra-tekercsről pedig így[2]: „…írd fel ezt emlékezetül egy könyvbe…”. A két kegytárgynál használt hasonló kifejezésből pedig arra a párhuzamra következtetünk, hogy amint a Tóra tekercsének írása különleges pontosságot és előre meghúzott sorokat kíván, a mezuzánál is hasonlóak a követelmények[3].

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Ha valaki úgy függeszti fel a mezuzát az ajtófélfára, hogy egy pálcába illeszti, és azt az ajtóra akasztja vagy az ajtófélfának támasztja, akkor az nem megfelelő. Mi az oka az érvénytelenítésnek? Mivel a Tóra nem csupán azt fekteti le, hogy a mezuzának „a ház ajtófélfáin” rajta kell lennie, hanem azt is, hogy a mezuzát tedd a „kapuidba”, ezért csak úgy teljesíthető, ha a mezuzát a kapufélfába beillesztik vagy hozzárögzítik.

Hasonlóképpen tanították Bölcseink egy Brájtában: Ha úgy függesztik fel a mezuzát az ajtófélfára, hogy egy pálcába illeszti, vagy az ajtó mögötti falra helyezi[4], az veszélyt jelent és nincs benne micva,mivel nem teljesítette a mezuzá parancsolatát, háza nem részesül abban a védelemben, amit a mezuzá parancsolatának előírt teljesítése jelentene.

Munbáz király háznépe városról városra utazott a királyságában, és sehol sem töltött el harminc napot. Ezért rájuk nem vonatkozott a mezuzá kötelezettsége, mivel ha valaki harminc napnál kevesebb ideig lakik egy hajlékban, nem kell mezuzát helyeznie az ajtófélfára, mivel otthona csak ideiglenes. Munbáz király házanépe mégis így tett: pálcába helyezett mezuzákat függesztettek szállásuk ajtófélfájára reggelig, megemlékezve a mezuzá törvényéről.

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Micva a mezuzát az ajtótok belső oldalára elhelyezni, és nem a külső oldalára erősíteni.

De hiszen ez nyilvánvaló! Az Irgalmas parancsolja így a Tórában, hogy a mezuzát „a kapuidba” kell helyezni, s ez magába foglalja azt, hogy a ajtótok belső oldalán kell hogy legyen. Mi szükség hát arra, hogy Ráv Jehudá ezt külön tanítsa Smuél nevében?

Mert bizony gondolhatnánk azt, hogy mivel Rává azt mondta[5]: Ha a kapuzat mélysége négy vagy öt tefách[6], micva[7]amezuzát az utcához legközelebb eső tefáchonbelül elhelyezni, hogy az érkező amint belép, találkozzon a micvával– ebből arra következtethetnénk, hogyezek szerint minél távolabb tesszük a mezuzát a háztól, annál jobb. Ezért adja Ráv Jehudá Smuél nevében tudtunkra, hogy a mezuzát az ajtótok belső oldalára kell elhelyezni.

Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: Ha a mezuzát két lapra írják, akkor az érvénytelen.

Kétségbevonták ezt a rendelkezést az alábbi Brájtá alapján: Ha a mezuzát két lapra írják, és az ajtó két félfájára helyezik, érvénytelen. Ebből a megfogalmazásból úgy tűnik, hogy pusztán amiatt érvénytelen, mert nem egy ajtófélfára helyezte az egész mezuzát. Ám ha egyetlen ajtófélfán lenne azon, amelyik belépéskor jobbra esik, érvényes lenne akkor is, ha két lapra írták volna!

A Brájtá megfogalmazását úgy kell érteni, hogy a mezuzá még akkor is érvénytelen, amennyiben úgy van írva, hogy alkalmas lenne arra, hogy két ajtófélfán helyezzék el – mert két külön lapból áll –, de a két részt akár egyetlen ajtófélfára helyezik.

A későbbiekben a Talmud úgy rendelkezik, hogy a mezuzát a belépés felőli jobb oldalra kell helyezni. Hogyan határozható meg a „belépés iránya” egy ház két helyisége közötti ajtó esetében?

És Ráv Jehudá továbbá azt mondta Smuél nevében: a mezuzá törvényeit illetően, kövesd a sarokcsap jelzését.

Mi a „sarokcsap jelzése”? Ráv Ádá mondta: A csapfészek,azaz a küszöbfában kialakított mélyedés, melyben a sarokcsap forog (Rási)[8].

Milyen esetben követjük a „sarokcsap jelzését”? Például olyan ajtóról van szó, amely egy két helyiségre osztott ház, amúgy külön bejáratú helységei közötti válaszfalba van építve. A háztulajdonos azért osztotta ketté házát, hogy az egyik helyiségben a házát felkereső férfiak tartózkodjanak – „a férfiak háza”, a másikban felesége zavartalanul intézhesse a háztartás ügyeit – „a nők háza”. Ennél a közbenső ajtónál mi számít a belépés irányának? A „sarokcsap jelzését” kell figyelembe venni, vagyis az a helyiség tekintendő a „belül” levőnek, ahol a csapfészek van, és a mezuzát a másik helyiségből az ebbe a helyiségbe történő belépés szerinti jobb oldalra helyezik[9].

A Rés Gálutá[10]házat épített, és azt mondta Ráv Náchmánnak: Erősítsd fel nekem a mezuzákat. Ráv Náchmán azt mondta neki: Először állítsd fel az ajtófélfákat, mert azzal nem teljesítenéd a mezuzá kötelezettségét, ha az ajtófélfákat az előre rájuk helyezett mezuzákkal állítanád fel.

Ez azért van így, mert a mezuzá kötelessége csak attól kezdve lép hatályba, hogy az ajtófélfák már állnak. A követelmény a micváknál általában is az, hogy azokat csak a kötelezettség létrejötte után tegyük meg; amiként írva van[11]: „…készítsd el magadnak…” – és ne a már elkészítettet használd!

Ezt a követelményt a szukká kontextusából kölcsönözték, ami arra utal, hogy a szukkának, az ünnepi sátornak érvényesnek kell lennie akkor, amikor épül. Az a sátor, amelyik az építése idején érvénytelen volt, ám fogyatékosságait később úgy hozták helyre, hogy az nem tekinthető új sátor „készítésének”, érvénytelen marad[12]. Mint a Gömárá lentebb (a 33b-ben) kifejti, ugyanez az elgondolás érvényesül a mezuzá esetében is.

Ráv Náchmán közölte a Rés Gálutával, hogy amennyiben a mezuzákat a fel nem állított ajtófélfákra helyezné, a mezuzá a kötelezettség létrejötte előtt „készülne el”, az ajtófélfák felállítása nem tekinthető a mezuzá új „elkészítésének”.

Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: Ha úgy készült a mezuzá, azazúgy erősítették fel, mint egy reteszt, azaz vízszintesen az ajtófélfán akkor az érvénytelen.

Valóban úgy van, hogy az ilyen mezuzá érvénytelen? Hiszen mikor Ráv Jicchák bár Joszéfhoz Izraelből Babilóniába jött, azt mondta: A rabbi[13] házának minden mezuzája úgy készült, mint egy retesz, és azt is mondta, hogy annak a tanházban lévő hátsó bejáratnak – melyen keresztül lépett a tanházba azért, hogy tanítványainak ne kelljen felállniuk, valahányszor elhaladna mellettük – nem volt mezuzája, mivel ez nem volt egy rendszeresen használt ajtó. Ennek az állításnak az első részéből az világlik ki, hogy a retesz módjára feltett mezuzá igenis érvényes. – ? –

Ez valójában nem cáfolat! A „mint egy retesz” a mezuzá két különböző állására vonatkozhat. A Ráv nevében szóló Ráv Jehudá által érvénytelenített „mint egy retesz” esete arra vonatkozik, amikor úgy készült, mint egy pecek, azaz mint egy vízszintesen falba vert szeg, míg a rabbi mezuzáinak „mint egy retesz” esete arra vonatkozik, ami úgy készült, mint egy boka. Azaz függőleges, és nem vízszintes állású (Rási)[14].

Valóban így volt? Hiszen annak a bejáratnak, melyen át Ráv Huná ment be a tanházba, volt mezuzája. – ? –

Az atanház rendszeresen használt bejárata volt, mivel legtöbben, akik a tanházba beléptek, azt a bejáratot használták, s ezért kellett rá a mezuzá, ahogyan Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: A mezuzát illetően kövesd az általánosan használt bejáratot. Azaz ha egy helyiségnek két bejárata van, a mezuzát a gyakrabban használt félfájára helyezik (Rási).

A rabbinak tehát azért nem kellett mezuzát tennie az általa használt mellékbejáratra, mivel a legtöbben a főbejáratot használták. Ráv Huná esetében azonban a legtöbben a mellékbejáraton jártak ki-be, és ezért került mezuzá erre a bejáratra[15].

Rabbi Zérá mondta Ráv Mászná nevében, aki Smuél nevében beszélt: Micva a mezuzát az ajtófélfa felső harmadának kezdetére helyezni. De Ráv Huná mondta: Egy tefáchnyita föld fölött és egy tefáchnyit a gerenda alatt hagyjon szabadon, és a kettő közötti rész egésze alkalmas a mezuzá elhelyezésére. Azaz a mezuzát az alsó, illetve a felső egy-egy tefách kivételével bárhol elhelyezhetik.

Megkérdőjelezték Smuél véleményét az alábbi Brájtá alapján: Egy tefách a föld fölött és egy tefách a gerenda alatt, és az ajtónyílás minden többi része alkalmas a mezuzá elhelyezésére. Ezek rabbi Jehudá szavai[16]. Rabbi Joszé mondta: Az Írás szavai[17]: „…kösd őket jelképként kezedre, és homlokkötőként szemeid közé! és írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra!” tehát a Tóra egyenlőséget tesz a tfillin és a mezuzá között. Ebből következik, hogy éppúgy, ahogy a tfilin kötése fent van, vagyis a fejre való tfillint a fejbúbon kötjük meg, ahol a csecsemő koponyája puha, az írás, azaz a megírt és az ajtófélfára helyezett mezuzá is az ajtófélfa tetejére helyezendő. Ez azt jelentené, hogy az ajtófélfa legtetejére kell helyezni, az ajtógerenda közelébe, ami viszont még magasabban van, mint a Smuél által meghatározott „felső harmad kezdete”.

Rendjén való, hogy ez a Brájtá nem okoz nehézséget Ráv Hunának, hiszen rendelkezését rabbi Jehudával egyetértésben hozta. De nehézséget okoz Smuélnak, hiszen kinek a véleményét tükrözi a rendelkezése? Nem tükrözi sem rabbi Jehudá, sem rabbi Joszé véleményét. – ? –

Ráv Huná, Ráv Nátán fia mondta: Valójában, én azt mondom, hogy Smuél rendelkezése rabbi Joszé véleményét tükrözi, aki szerint az ajtófélfa legtetejére kell helyezni, az ajtógerenda közelébe, és mi az értelme Smuél szavainak: „Micva a mezuzát az ajtófélfa felső harmadának kezdetére helyezni”? Ez csupán a végső határra vonatkozik, vagyis hogy ennél lejjebb már ne tegyék, azaz nem szabad a felső gerendától az ajtófélfa magasságának harmadánál távolabbra helyezni, de közelebbre lehet. Tehát a rabbi Joszé által meghatározott „ajtófélfatetejére”, Smuél magyarázata szerint azt jelenti, hogy „a felső harmadon belülre”.

A Gömárá tehát úgy értelmezi Smuél rendelkezését, hogy a mezuzá bárhol elhelyezhető az ajtófélfa felső harmadán belül. A felső harmad kezdete nem részesül előnyben, sőt a felső gerendához legközelebb eső tefáchon is elhelyezhető.

Rává azt mondta: Ha a kapuzat mélysége négy vagy öt tefách, micva[18]a mezuzát az utcához legközelebb eső tefáchon belül elhelyezni.

A rabbik azt mondják: Az, hogy aki belép a kapualjba, rögtön találkozzon a mezuzával.

A szúrai Ráv Chániná azt mondja: Azért, hogy a mezuzá óvja az egész házat, s minnél közelebb van a külső részhez, annál nagyobb részét védi a háznak.

Rabbi Chániná mondta: Jer és lásd, mennyire eltér a Szent jelleme a hús-vér emberétől. A hús-vér ember jelleme olyan,hogy a király a palotáján belül lakozik, a nép pedig, amelyen uralkodik, kívülről őrzi őt. De a Szent jelleme nem ilyen. Szolgálói a hajlékaikon belül laknak, és Ő kívülről őrzi őket. Miképpen írva van[19]: „Az Örökkévaló az őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod jobb felől”. Ez utalás a mezuzára, amely a házba történő belépéskor a jobb oldalon található (Rási).

Ráv Joszéf, Rává fia egy előadáson kijelentette Rává nevében: Ha valaki az ajtófélfában egy tefáchnyi mély mélyedést készített a mezuzának, és abba helyezte a mezuzát, az érvénytelen[20].

Mondjuk, hogy a következő Brájtá alátámasztjaRává rendelkezését:

(a. §.) Ha valaki deszkába helyezi a mezuzát, vagy egy téglával fedi le – és ezáltal a mezuzá már nem az ajtófélfán van, hanem bele van süllyesztve: amennyiben a deszka külső felülete vagy a téglaburkolat vastagsága legalább egy tefách, a mezuzá elhelyezkedése nem felel meg az előírásoknak, s ezért másik mezuzára van szüksége. Ha nincs egy tefách, akkor nincs szüksége másik mezuzára.

Úgy tűnik tehát, mintha ez a Brájtá Rává véleményét támasztaná alá, mondván, hogy az egy tefáchnál mélyebbre elhelyezett mezuzá érvénytelen.

Ezt a Brájtát mással kapcsolatban tanították! Mégpedig egy nagy ajtó mellett levő bejárattal kapcsolatban, mint például egy olyan kisebb bejáratra utalva, amilyet a gazdagok készítenek a főbejárat egyik oldalán, hogy ne kelljen mindig a nagy bejárat ajtaját nyitogatni; ilyenkor a kis bejárat ajtaját szokták gyakrabban nyitni. A két bejáratot oszlop vagy téglapillér választja el egymástól[21]. Amennyiben a két bejárat közötti fal szélessége egy tefách vagy több, mindkét bejárat jelentősnek tekintendő, és a kisebbik bejáratra is mezuzát kell helyezni.

Lehet, hogy erre gondol a Brájtá? Ez nem valószínű, hiszen ennek a Brájtának a folytatása kifejezetten erről szól:

(b. §.) Ha egy bejárat az ajtó mellett van, akkor ha a távolság a két ajtó között egy tefách, akkor még egy mezuzára van szükség. Ha nincs meg, akkor nem kell másik mezuzá.

S mivel nem valószínű, hogy a Brájtá ismételné magát, arra kell következtetni, hogy a Brájtá első része (a. §.) nem erre az esetre utal, hanem inkább a Ráva rendelkezése szerinti esetre, s így Rávát támasztja alá. – ? –

Lehetséges, hogy a Brájtá azt mondja: „Hogyan kell ezt érteni?”. Azaz a Brájtá első része (a. §.) valójában mégis ugyanarra az esetre vonatkozik, amikor az ajtó mellett van egy másik bejárat, a Brájtá következő része (b. §.) pedig egyszerűen kifejti az első, nehezen értelmezhetőt.

Így ennek a Brájtának az alapján nem támasztható alá Ráva rendelkezése.

Egy Brájtá azt tanítja: Ha valaki nádkeretből készít ajtófélfát, az felhasít egy nádcsövet, és a mezuzát a nád felhasított üreges részébe rögzíti.

Ráva fia, Ráv Ácha azt mondta: a Brájtá rendelkezése csak arra az esetre vonatkozóan tanították, amikor valaki előbb helyezi be a nádat az ajtóba, hogy ott félfául szolgáljon, és csak utána hasítja föl a nádat és aztán helyezi a belsejébe a mezuzát, minek folytán azt csak az után „szereli föl”, miután az ajtófélfa a helyére került. Ha azonban valaki felhasítja a nádat, belehelyezi a mezuzát, és csak utána állítja be a nádat az ajtóba, hogy ott félfaként szolgáljon, akkor az érvénytelen, mert a micvákra általában vonatkozik az az írás[22], hogy „…készítsd el magadnak…”, tehát rakd fel a mezuzát, és ne egy már készet (egy mezuzát tartalmazó ajtófélfát) használj[23].

És Ráva azt is mondta: Ezekre a hibás bejáratokra nem vonatkozik a mezuzá-állítás kötelezettsége.

Melyek azok a bizonyos „hibás bejáratok”, amelyekről Ráva beszél?

Ráv Richumi és Ábá Joszé vitatkoznak ebben a kérdésben. Egyik szerint azokra vonatkozik, amelyeknél a két félfa fölött nincs szemöldökfájuk; a másik szerint azokra, amelyeknek félfájuk nincs.

Mindkettő álláspont olyan esetekről beszél, ahol a bejáratot úgy alakították ki, hogy téglákat távolítottak el a falból. A falban maradt téglák, amelyek a bejáratot szegélyezik, egyenetlen vonalat alkotnak, s ezért nem minősülnek „ajtófélfának”.

Rábá bár Silá mondotta Ráv Chiszdá nevében: Az exedra – olyan tetővel fedett és három oldalról zárt csarnokszerű rész értendő, amelynek negyedik oldala a jó szellőzés és a megfelelő világítás miatt teljesen nyitott – kivétel a mezuzá-állítás kötelezettsége alól, mert nincsenek oszlopjai (azaz ajtófélfái). Hiszen a negyedik nyitott oldal, nem minősül mezuzát igénylő „ajtónyílásnak”. És mivel a Tóra megparancsolja: mezuzát kell tenni az otthon „ajtófélfáira”, jelzi, hogy a bejáratnak ajtónak kell lennie, nem egyszerűen csak egy nyílásnak.

Ráv Chiszdá rendelkezéséből úgy tűnik, hogy az egyedüli oka annak, hogy az exedra nem köteles a mezuzára az, hogy nincsenek ajtófélfái, ha viszont lenne oszlopja a negyedik oldalon, amely úgy is felfogható lenne, hogy ajtónyílást jelöl, akkor kellene rá mezuzá. De miért tennének szükségessé ilyen oszlopok mezuzát? Hiszen egyszerűen csak azért vannak ott, hogy tartsák a tetőt,és nem azért, hogy egy „ajtónyílást” keretezzenek?

Amikor Ráv Chiszdá azt mondta, hogy „az exedra kivétel a mezuzá-állítás kötelezettsége alól, mert nincsenek oszlopjai”, akkor valójában ezt úgy értette, hogy még olyan exedrá sem köteles mezuzára, amelyiknek a negyedik oldalát oszlopok tartják, mivel nincsenek törvény által meghatározott ajtófélfái, ugyanis az oszlopok csak a tető alátámasztása végett vannak ott, és semmiféle ajtónyílást nem kereteznek.

Ábájé azt mondta: Látom a Mester házának exedráit[24]: vannak félfái, de azokon nincsenek mezuzák. Ennek bizonyára az az oka, hogy a Mester szerint a félfákcsak a tető tartására szolgálnak,és ezért nem kell rájuk mezuzá.

A következő Brájtá alapján kétségbe vonták Ábájé véleményét: A kapuőr bódéjára, az exedrára és a galériára kell mezuzá[25]. Ebből kitűnik, hogy az exedrának igenis kell mezuzá, noha a félfái csak a tető tartására szolgálnak! –?–

A Brájtá egy tanterem exedrájáról beszél, amelynek nem három, hanem négy (legalább tíz tefáchnyi magas) fala van, de ezek nem érnek föl egészen a tetőig (aminek folytán, noha védett és zárt tér, világos és levegős marad).

Egy tanterem exedrája olyan, mint egy valódi szoba,hiszen négy fala van, ilyenformán nyilván kell rá mezuzá. Mi szükség rá, hogy a Brájtá ezt külön tanítsa nekünk?

A Brájtá minden valószínűség szerint egy római exedráról beszél,melyet minden oldalról egy építmény fog közre, és körös körül vannak ablakai. Esetleg valaki úgy gondolhatná, hogy ez a fajta exedra nem igényel mezuzát, hiszen a zárt térnek körben sok ablaka van, és azokon a helyeken a fal nem éri el a tíz tefách magasságot, ezért hívja fel külön is a figyelmet, hogy erre is kell mezuzá.

Ez már nem mond ellent Ábájénak (aki azt mondta, hogy egy exedra ajtófélfái a törvény szerint nem minősülnek „ajtófélfának”), mivel a római exedrát valóban úgy építették, hogy minden oldalról zárt legyen; ennélfogva az ajtónyílásai a mezuzá szempontjából „ajtónyílásoknak” tekintendők.

Mi az a hárziké ház? Ráv Pápá, az idősebb, Ráv nevében azt mondta: Ez egy olyan őrház, amelynek két ajtója van: nyitott az udvar felé, és a ház nyitott az őrház felé. A ház felőli ajtón lévő mezuzá nem mentesíti a másik, az udvar felé nyíló ajtót: kell mezuzát rakni arra is.

A Bölcsek így tanították egy Brájtában: Egy olyan őrház esetében, amely egy kertre és egy szobára nyílik, rabbi joszé azt mondja: úgy ítélik meg, hogy a kert és az őrház közötti ajtó[26] a szobához tartozik, és kell rá mezuzá. A bölcsek viszont azt mondják: úgy ítélik meg, hogy az őrházhoz (azaz a kerthez) tartozik, és nem igényel mezuzát.

Ráv és Smuél egyaránt azt mondja: kertből a házba nyíló ajtó esetén, azaz ha a kert és az őrház közötti ajtó a ház felé nyílik, tehát a „sarokcsap jelzése” az ajtó ház felőli, és nem a kert felőli oldalán van, mindenki egyetért abban, hogy szükség van mezuzára. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy ez a ház bejárata, hiszen a „sarokcsap jelzése” mutatja, hogy az ajtót elsődlegesen arra szánták, hogy a kertről a házba szolgáló bejárat legyen.

Melyik ajtónál nincs egyetértés rabbi Joszé és a Bölcsek közt? A házból a kertre nyíló ajtó esetén, azaz mikor az ajtó az őrházból a kertre nyílik; vagyis amikor a „sarokcsap jelzése” az ajtó kert felőli oldalán van:

Az egyik mester (rabbi Joszé) az állítja, hogy a „sarokcsap jelzése” ellenére a bejáratot úgy tekintik, mint ami elsődlegesen a lakótér (a szoba) bejárata, és így mindenképp szükséges a mezuzá[27].

A másik mester (a Bölcsek) pedig azt mondja, hogy minden esetben a sarokcsaphoz kell igazodnunk, és mivel a sarokcsap a kert felőli oldalon található, ezért úgy tekintjük, hogy az ajtót elsődlegesen azzal a céllal készítették, hogy a kert bejárata és a szoba kijárata legyen; egy kert bejáratára pedig nem kell mezuzá, mivel a kert nem tölti be a „ház” szerepét.

Rábá és Ráv Joszéf egyaránt azt mondja, mindvégig a „sarokcsap jelzése” az elsődleges tényező, s így: a házból a kertbe, azaz mikor az ajtó az őrházból a kert felé nyílik, mindenki egyetért abban, hogy nem kell rá mezuzá. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy ez egyértelműen a kert bejárata, és így nem szükséges rá a mezuzá.

Melyik ajtónál nincs egyetértés rabbi Joszé és a Bölcsek közt? A kertből a házba nyíló ajtó esetén, azaz amikor az ajtó a kertről az őrházba nyílik, és így a „sarokcsap jelzése” az őrházra mutat:

Az egyik mester (rabbi Joszé) azt állítja, hogy ez a ház bejárata, azaz a „sarokcsap jelzése” az elsődleges tényező, és úgy tekintjük, hogy az ajtó a kertről az őrházba szolgáló bejárat (a szoba felé), és arra kell mezuzá.

A másik mester (a Bölcsek) pedig azt mondja, hogy az őrház teljesen a kert kedvéért készült, és ezért nem szükséges rá a mezuzá, bárhol legyen is a sarokcsap, mivel a kert és a szoba közötti őrház alapjában véve a kert kiterjesztése: egy olyan hely, ahonnan az őr szemmel tarthatja a kertet.

Ábájé és Rává a gyakorlatban Rábával és Ráv Joszéffel egyetértésben rendelkezett, és ezért felmentették a mezuzá kötelezettsége alól azokat a kertbe vezető ajtókat, amelyeken a „sarokcsap jelzése” a kert felőli oldalon volt. Ugyanis Rábá és Ráv Joszéf szerint mindenki egyetért abban, hogy ez esetben az ajtó a kertre szolgáló bejáratnak tekintendő.

Ráv Ási viszont a gyakorlatban Rávval és Smuéllel egyetértésben rendelkezett, és ebben is a szigorúbb rabbi Joszé véleményét választotta, aki úgy rendelkezett, hogy a kert és az őrház közötti ajtóra mindig kell mezuzá, tekintet nélkül arra, hogy kifelé vagy befelé nyílik.

És a halacha Rávval és Smuéllel ért egyet, és ebben is a szigorúbb rabbi Joszé véleményét választotta, aki úgy rendelkezett, hogy a kert és az őrház közötti ajtóra mindig kell mezuzá, tekintet nélkül arra, hogy kifelé vagy befelé nyílik…

A Bölcsek egy Brájtában úgy tanították: A Tóra kimondja[28]: „…és írd őket házad ajtófélfáira…”. Azt hihetné az ember, hogy a Tóra itt azt parancsolja, hogy a mezuzá fejezeteit közvetlenül az ajtónyílás köveire kell írni,ahogyan a vers egyszerű olvasata sugallja. A következő levezetés azonban mást tanít. A gözérá sává („azonos szó”) elve alapján párhuzamot lehet vonni a válólevél és a mezuzá között: hasonlóan ahhoz, ahogy itt (a mezuzá esetén) az „írás” kifejezést használja a Biblia, később (a válólevél esetén) is „írás”-t használja[29]. Ahogyan ott (a válással kapcsolatosan) ez világosan arra vonatkozik, hogy írni tekercsre kell, úgy vonatkozik ez itt (a mezuzával kapcsolatosan) is tekercsre.

Lehet más párhuzamot is vonni és pont az ellenkező eredményre jutni: itt (a mezuzá esetén) az „írás” kifejezést használja a Biblia, később (annál a parancsolatnál, miszerint a Tóra szavait Erec Izráelbe belépve kövekre kell felírni) ugyancsak „írás” áll[30]. Namármost, Ahogyan ott egyértelműen le van szögezve, hogy a kövekre kell írni, úgy van ez itt is (a mezuzá esetében), hogy az ajtófélfa köveire kell írni.

A két lehetséges párhuzam tükrében lássuk, melyikhez hasonlít inkább a mezuzá. Elfogathatóbb az a levezetés, hogy egy írást (a mezuzát), amely a későbbi nemzedékekre is vonatkozik, inkább egy olyan írásból (a válólevélből) vezetünk le, amely ugyancsak a későbbi nemzedékekre is vonatkozik. Nem vezetünk le viszont egy a későbbi nemzedékekre is vonatkozó írást (a mezuzát) egy olyan írásból (a Tóra szavait kövekre való felírása), amely nem vonatkozik a későbbi nemzedékekre. Hiszen ez a parancsolat csak egyszer volt érvényes a történelem folyamán, amikor a zsidók először tették a lábukat Erec Izráel földjére.

És mind a válólevelet és a mezuzát tintával kell írnunk, ahogyan az Írás egy másik helyén áll[31]: „mondta neki báruch: szájával mondja el nekem mind e szavakat, én pedig felírom a könyvbe fekete tintával”.

Ráva fia, Ráv Áchá mondta Ráv Ásinak: A Könyörületes egyértelműen kimondotta Tórájában, hogy az ajtófélfáraírjuk a mezuzá szavait, te pedig (mármint a Brájtá) azt mondod, hogy a mezuzá „írását” a válólevél „írásából” kell levezetni, amelyet tekercsre írnak?

Mivel amezuzával kapcsolatosan a vers egyszerű jelentése az, hogy a mezuzát az ajtófélfára kell írni, nem pedig egy tekercsre, amelyet aztán a félfára erősítenek! Ez arra indít minket, hogy a párhuzamot inkább a kövekre történő írásból tanuljuk, mint a válólevél tekercsének írásából, noha a kövekre történő írás nem vonatkozik a későbbi nemzedékekre. – ? –

A versben az áll: וכתבתם uchtávtám [szó szerint: írd fel őket], amit ha két szóra osztunk, akkor azt kapjuk, hogy chtáv tám תם כתב, ami azt jelenti, hogy teljes írás legyen (amely, tintával írt „teljes” írást nem lehet se fára, se kőre írni, hanem csak tekercsre, mert a fára vagy kőre írt írás nem tartós), és csak az után tedd azt az ajtófélfára. Azaz mintha a Tóra azt mondaná: fogd a „teljes írást”, azaz a tekercset, és tedd az ajtófélfára;a Tóra tehát nem utalhatott arra, hogy a mezuzát közvetlenül az ajtófélfára kell írni.

De mármost, ha már abból, hogy uchtávtám van írva, ki lehet azt következtetni, hogy a mezuzát nem közvetlenül az ajtófélfára írják, akkor mire kell, a Brájtában kifejtett „írás–írás” párhuzama,hiszen ezek szerint ez már érthető maga a Tóra szövegéből?

Ha nem lenne a gözérá sává, esetleg azt gondolhattuk volna, hogy lehet kőre írni (vésni) a mezuzát, és utána a követ az ajtófélfára erősíteni, amivel kétségkívül kimeríti a „teljes írás” fogalmát (mivelhogy tartós). A gözéra sává viszont tudatja velünk,hogy a válás párhuzamból tanuljunk, hogy a mezuzát kifejezetten tekercsre kell írni, és azután azt a tekercset az ajtófélfára erősíteni.

---