3. ZSTSZ

Smot(2Mózes 1:1–6:1.)

Új király lépett Egyiptom trónjára, aki nem akart tudni József cselekedeteiről, mindazokról, mely Egyiptom népének és a fél világ lakosainak az éhhaláltól való megmenekülését jelentették. József rokonait, leszármazottait, Izrael fiait kemény rabszolgamunkára fogták, és felépíttettek velük két nagy várost Pitomot és Rámszeszt. Fáraó megparancsolta a bábaasszonyoknak, hogy a fiú gyermekeket öljék meg. E sors várt volna Mózesre is (Mózes = Vízből mentett), de őt szülei nővére segítségével Fáraó lányához juttatták, aki felnevelte. Mózes megdöbbenve látta a kegyetlen robotmunkát és a felügyelők embertelenségét. Védeni igyekezett egy héber rabszolgát, és lesújtott annak bántalmazójára. Ezért menekülnie kellett. Mózes Midjánban pásztorkodott, mikor az égő csipkebokorban megjelent neki az Örökkévaló és felszólította, menjen Egyiptomba, vezesse ki népét a szolgaságból.

Összesen hetvenen voltak, akik Jákobtól származtak. József pedig már Egyiptomban volt. (2Mózes 1:5.)

…József pedig már Egyiptomban volt. Nemde vele és fiaival együtt voltak hetvenen[1], akkor mit tanít nekünk e mondat, tán nem tudjuk, hogy ő Egyiptomban volt? Azért van írva, hogy tudtunkra adja József cádik voltát. Ugyanaz a József, aki atyja juhainak pásztora volt, volt az, aki Egyiptomba került és alkirály lett, ám ő [mindvégig] megmaradt igazságában.

Ekkor megparancsolta Fáraó egész népének, mondván: Minden születendő fiút a folyamba dobjatok és minden leányt hagyjatok életben. (2Mózes 1:22.)

…egész népének… rájuk [az egyiptomiakra] vonatkozóan is elrendelte. Aznap, mikor Mózes megszületett, azt mondták neki [Fáraónak] csillagjósai: „Ma született meg a megváltójuk, de nem tudjuk, hogy egyiptomi-e vagy héber. És látjuk, hogy víz miatt fog meghalni”, ezért elrendelte aznap az egyiptomiakra nézve is, ahogy írva van: „minden születendő fiút” és nem pedig az: „minden születendő héber fiút”. De ők nem tudták, hogy a végén [Mózes] büntetése a Mörivá (Pörlekedés) vize miatt lesz[2].

Az így szólt: Ki tett téged férfiúvá, úrrá és bíróvá felettünk? Talán engem is meg akarsz ölni szavaddal, amint megölted az egyiptomit? És félelem fogta el Mózest és szólott: Bizonyosan ismerté lett már a dolog! (2Mózes 2:14.)

…Ki tett téged férfiúvá… hiszen még csak fiatal vagy.

…vajon engem is meg akarsz ölni szavaddal… Innen tanuljuk, hogy az Örökkévaló legszentebb Nevének kiejtésével ölte meg Mózes az egyiptomit.

…És félelem fogta el Mózest… Szó szerint, ez az egyszerű magyarázat. És a Midrás szerint: Aggódott, mert látott a héberek között gonosz besúgókat és azt mondta: „Hátha mostantól nem méltók rá, hogy megváltassanak [Egyip­tom­ból]?”.

…ismerté lett már a dolog! Szó szerint, ez az egyszerű magyarázat. És a Midrás szerint: Megtudtam a választ csodálkozásom tárgyára: „Mit vétkezett Izrael az összes hetven nép közül [melyek a világon léteznek], hogy ilyen keményen kell dolgozniuk?” De most már látom, hogy megérdemlik [mivel gonoszak léteznek köztük].

És felelt Mózes az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz és hogy kivezessem Izrael gyermekeit Egyiptomból? (2Mózes 3:11.)

…Ki vagyok én… Miért vagyok én olyan fontos ember, hogy királyokkal beszéljek?

…és hogy kivezessem Izrael gyermekeit… és még ha fontos ember is lennék, mi Izrael érdeme, amiért csodát tennél velük és kivezetném őket Egyiptomból?

És szólt Isten: Bizony, veled leszek és ez legyen számodra a jel, hogy Én küldtelek: mikor kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok szolgálni Istent. (2Mózes 3:12.)

És szólt Isten: Bizony, veled leszek… A feltett kérdések sorrendjében válaszolt neki.

Kérdezted: „Ki vagyok én, hogy elmenjek Fáraóhoz?” Nem te számítasz fontosnak, hanem Én, mert veled leszek. …és ez… a látvány, amit a csipkebokorban láttál …legyen számodra a jel, hogy Én küldtelek… és megmenthetlek téged. Láttad a csipkebokrot, amint megteszi küldetését és nem ég el, ugyanígy menj te is a küldetésemben, és nem esik bántódásod.

És amit kérdeztél: „Mi Izrael érdeme, hogy kijöhetne Egyiptomból?” Fontos tervem van ezzel a kijövetellel, mivel meg fogják majd kapni a Tórát ezen a hegyen, a harmadik hónapban miután kijöttek Egyiptomból.

1. Hány leszármazottja volt Jákobnak, mikor levonult Egyiptomba?

2. Hány bábaasszonyt említ a Tóra, és mi volt az ő nevük?

3. Miben különböztek a fiú és a lány gyermekek, a Fáraó rendeletében?

4. Mit jelent a név Mose?

5. Hogy hívták Mózes apósát?

6. Mi volt az a két jel, amit Isten Mózesnek adott, hogy higgyenek neki?

7. Mi Történt Mózessel, az Egyiptomba tartó úton, és miért?

Váérá(2Mózes 6:2–9:35.)

A Fáraó nem vette komolyan Mózes és Áron fellépését, sőt még szigorított is Izrael fiainak helyzetén. A héber rabszolgák is hitetlenkedve hallgatták Mózes és Áron szavait. Fáraó makacssága nem tört meg, sem az érvelések, kérések, sem a csodajelek láttán. Így megkezdődött a csapások sora. A Nílus tiszta vize, Egyiptom büszkesége, termésének és jólétének záloga vérré változott. A hal mind elpusztult, bűzössé vált a folyam, inni se lehetett a vízből. Hét napig tartott a csapás, de nem okult belőle a király, még rövid időre a sivatagi szent szolgálat tartalmára sem engedte Izrael fiait távozni az országból. Újabb figyelmeztetés után nyüzsögni kezdtek a békák, elárasztva a határt. Ekkor már a Fáraó kérte a békainvázió megszűnését, de a baj elmúlásával megkeményedett a szíve és nem engedett. Ezután féreg támadt emberre és baromra, majd dögvész pusztított. Később Gósen földje kivételével jégeső tarolta a pusztát és mezőt, nem kímélve füvet-fát, állatot, lent és árpát. Fáraó szíve dacos maradt.

Én pedig megkeményítem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában. (2Mózes 7:3.)

Én pedig megkeményítem… Miután gonoszul viselkedik és fellázad ellenem, és nyilvánvaló előttem, hogy a népek nem szívesen térnek meg teljes szívvel, ezért jobb ha kemény lesz a szíve, hogy megsokasítsam jeleimet rajta, és ezáltal megismerjétek erőmet. És az Örökkévaló így cselekszik általában: megbünteti a népeket, hogy hallgasson rá Izrael és féljen tőle. Ahogy írva van[3]: „Népeket irtottam ki, elpusztultak bástyáik….. Mondtam, hogy csakugyan félni fogsz engem, és megfogadod az intést…”. De az első öt csapásnál nem mondja: „És megkeményítette az Örökkévaló Fáraó szívét”, hanem csak[4]: „és kemény volt Fáraó szíve”.

És kinyújtotta Áron kezét Egyiptom vizei fölé, és följött a béka, és elborította Egyiptom országát. (2Mózes 8:2.)

…és följött a béka… Egy darab béka volt, amire ráütötték és [ezáltal] kispricceltek belőle [béka-]csoportok, ez a Midrás értelmezése. És az egyszerű magyarázat: a békák szaporodását egyes számmal fejezzük ki. Ugyanígy: „…és a féreg rajta volt…”[5].

Mert ha nem bocsátod szabadon népemet, akkor én rád, szolgáidra, népedre és házaidra szabadítom az állatok keverékét és megtelnek Egyiptom házai az állatok keverékével, sőt a föld is ahol élnek. (2Mózes 8:17.)

…az állatok keverékét… mindenféle vadállatot – [beleértve a] kígyókat és skorpiókat – keverve, melyek pusztítottak. Az Ágádá indokolja, hogy mire volt jó minden egyes csapás. Királyok hadi taktikájával támadta őket [az Örökkévaló], ahogy egy királyság szokott szorongatni egy várost: először elrontja a forrásait [= első csapás, a víz vérré válása], azután harci riadót fújnak, a sófárral megfélemlítik és pánikba ejtik őket. Ugyanígy a békák brekegnek és zajonganak stb., ahogy írva van rabbi Tánchumá Midrásában.

És vették a kemence kormát, odaálltak Fáraó elé, és Mózes felszórta az ég felé és lett fakadó hólyagos fekéllyé emberen és állaton. (2Mózes 9:10.)

…emberen és állaton. És ha azt fogod kérdezni: honnan volt nekik állatuk, hiszen azt olvashatjuk[6]: „És elpusztult Egyiptom minden jószága”? Csak azo­kat sújtotta a rendelet, amelyek a mezőkön voltak, ahogy írva van[7]: „…jószágodat, mely a mezőn van”, de aki félte az Örökkévaló szavát, beterelte jószágát a házakba[8]. Így van ez megírva a Möchiltában.

És esett jégeső és villanó tűz volt a jégesőben, nagyon súlyos, amilyen még nem volt Egyiptom egész országában, amióta nemzeté lett. (2Mózes 9:24.)

…villanó tűz volt a jégesőben… Csoda a csodában: a tűz és a jégeső keveredett. Bár a jégeső víz [kioltaná a tüzet], a Teremtőjük akaratát teljesítve kibékültek.

1. Hány éves volt Mózes és Áron, amikor a Fáraó elé járultak?

2. Mik az ebben a hetiszakaszban említett csapások?

3. Miben különült el a csapásokban Gósen földje Egyiptom többi részétől, és miért?

4. Ki az első csapás, és ki a többi végre hajtója, és miért?

Bo(2Mózes 10:1–13:16.)

Most már a mindent tudó Mindenható keményítette meg a Fáraó szívét, aki hallani sem akart arról, hogy héber rabszolgáit elengedje az országból. Így következett a nyolcadik csapás. A sáskák, melyek ellepték a földet, és elpusztították a termés még megmentett maradványait. Ekkor már Fáraó szolgái is elégedetlenkedni kezdtek és engedékenységre akarták bírni kőszívű uralkodójukat. Könyörgésükre megszűnt a sáskák veszedelme, utána tömör sötétség borította be az országot, hogy testvér nem ismerte meg testvérét, de Izrael gyermekeinek otthonában világosság volt. A tárgyalások ezután is hasztalanok, eredménytelenek voltak. Így elérkezett a legnagyobb csapás, az elsőszülöttek halála. Az első hónap 14. napján Izrael fiai egy bárányt vágtak le, melynek vérével megjelölték az ajtófélfákat és a szemöldökfát. A megjelölt házban nem aratott a halál. Izrael fiai családjukkal, házuk népével elhagyhatták szolgaságuk országát. A kivonulás emlékére parancsba kapták őseink a kovásztalan kenyér ünnepének megtartását.

És szólt hozzájuk [Fáraó]: Úgy legyen az Örökkévaló veletek, ahogy én elbocsátalak benneteket és gyermekeiteket; mert lássátok, a rossz van előttetek. (2Mózes 10:10.)

…lássátok, a rossz van előttetek. Ahogy a Tárgum [Onkelosz] magyarázza[9]. Egy Midrás Ágádát pedig így hallottam: Van egy csillag aminek a neve ráá (rossz). Azt mondta nekik a Fáraó: a jövendölésemből úgy láttam, hogy ez a csillag fog előttetek menni a pusztában és ez a vérnek és a gyilkolásnak a jele.

Később amikor vétkezett Izrael az aranyborjúval és az Örökkévaló meg akar­ta őket ölni azt mondta Mózes imájában[10]: „Miért mondhatják az egyiptomiak, szólván: rossz-szal hozta ki őket…?”. Ez arra vonatkozik, amit mondott nekik [a Fáraó a fenti idézetben]: „lássátok, a rossz van előttetek”. Ezért rögtön[11]: „…elállott az Örökkévaló a rossz-tól [amit tenni akart]”, és a vért pedig [ami a ráá jele] felcserélte a körülmetélés vérére, mivel Józsua körülmetélte őket. Ezért írva van[12]: „Ma hárítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát.”, mert ők azt mondták nektek: vért láttunk rajtatok a pusztában.

És feljött a sáskahad Egyiptom egész országa fölé és leereszkedett Egyiptom egész területén. Súlyos volt nagyon, azelőtt nem volt hasonló sáskajárás és utána sem lesz hozzá fogható. (2Mózes 10:14.)

…és utána sem lesz hozzá fogható. És az [a sáskahad], ami Jóél idejében volt, ahogy írva van[13]: „hozzá hasonló nem volt öröktől fogva”, ebből azt tanulhatjuk, hogy az még a Mózes idejében lévőnél is erősebb volt? Az ami Jóél idejében volt, az több fajta sáskának az összessége volt[14]: árbe, jelek, chászil, gá­zám, de a Mózes idejében csak egy fajta sáska volt és ahhoz hasonló valóban nem volt sem előtte, sem utána.

Beszélj kérlek (ná) a nép füle hallatára, hogy kérjen a férfi a barátjától, az asszony, az ő asszonytársától ezüst- és aranyedényeket. (2Mózes 11:2.)

Beszélj kérlek… Ná az egy kérést jelent, [azt mondta az Örökkévaló neki:] kérlek téged, figyelmeztesd őket erre, hogy ne mondhassa az a cádik,Ábrahám: „…rabszolgákká teszik és sanyargatják őket…”[15] teljesítette [az Örökkévaló], „…de ezután nagy vagyonnal fognak kivonulni”[16] nem teljesítette!

Ne hagyjatok meg belőle reggelre; ami pedig megmarad belőle reggelre, azt égessétek el! (2Mózes 12:10.)

…ami pedig megmarad belőle reggelre… Miért van a reggelre kétszer írva? Hogy előrébb hozza a reggel idejét, mert a „reggel” szó a napfelkeltére utal, de erre az Írás korábbra teszi és megtiltja az evést hajnalhasadtától. Ez az egyszerű magyarázat. Egy másik Midrás szerint: arra tanít minket, hogy nem égethetik el az ünnepnapon, csak másnap, és így kell magyarázni: „ami megmarad belőle” az első reggelre, azt a második reggel égessétek el.

És átvonulok Egyiptom országán ezen az éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom országában, embert és állatot; és Egyiptom minden bálványán ítéletet teszek – Én az Örökkévaló. (2Mózes 12:12.)

…minden elsőszülöttet Egyiptom országában… más nép elsőszülötteit is, akik Egyiptomban voltak. És honnan tudjuk, hogy azokat az egyiptomi elsőszülötteket is [megölte], akik más országban voltak? Erre az van írva[17]: „Le­súj­tott Egyiptom elsőszülötteire…” [az összesre].

1. Mik az ebben a szakaszban említett csapások?

2. Mi volt különleges a sötétség csapásában?

3. Milyen feltételt akart a Fáraó kötni Mózessel a sötétség csapása után?

4. Hogyan kell elkészíteni a peszáchi áldozatot?

5. Milyen fontos micva van említve ebben a szakaszban?

Bösálách(2Mózes 13:17–17:16.)

Izrael fiai elhagyták Egyiptomot, az Örökkévaló járt előttük; nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban, hogy világítson nekik. Fáraó megbánta, hogy elengedte a népet. Harci szekerekkel üldözőbe vette őket. Az Örökkévaló szavára Mózes kinyújtotta a karját a tenger fölött és meghasadtak a vizek. Falként álltak jobbról is, balról is. Izrael fiai bementek a tenger közepébe, száraz volt lábuk alatt a talaj. Utánuk nyomult az üldöző had, de Mózes a szóra újra kinyújtotta karját a tenger felett, és a víz visszatért medrébe elborítva az egyiptomi szekérhadat. Akkor énekelte Mózes és Izrael a hála és a dicsőítés dalát, amely mindennapi imádságunkká lett. A tengertől Márába érkeztek, ahol keserű volt a víz. Mózes egy fadarabot dobott a vízbe, amely így ihatóvá vált. Ezután éhség gyötörte a népet. Az Örökkévaló esőt hullatott az égből, vele pikkelyszerű kenyeret, alatta harmat, felette harmat. Hat napig szedhették a mannát, de a hetedik nap nem hullott élelem. A manna színe fehér volt, íze mint a mézes lepény. Ezt ették őseink negyven napon át a pusztában. Amalékok támadtak orvul az elcsigázott seregre. Mikor Izrael győzött, Mózes oltárt épített.

És elmondták Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, és megváltozott Fáraónak és szolgáinak szíve a nép iránt, és szóltak: mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a szolgálatunkból?! (2Mózes 14:5.)

És elmondták Egyiptom királyának… Felügyelőket küldött velük [a Fáraó], és mivel elérkezett a harmadik nap, amelyről megegyeztek, hogy elmennek és visszatérnek[18], és látták, hogy [a zsidók] nem térnek vissza Egyiptomba, akkor jöttek és elmondták a Fáraónak a negyedik napon. Az ötödik és hatodik napon üldözték őket [az egyiptomiak], a hetedik nap éjjelén lementek a tengerbe, reggel pedig az Éneket mondták [a zsidók][19]. Ez Peszách hetedik napján történt, ezért olvassuk mi is a[z ünnep] hetedik napján az Éneket.

És befogatta szekerét és hadinépét magával vitte. (2Mózes 14:6.)

És befogatta szekerét… ő saját maga.

…és hadinépét magával vitte. Szavakkal vette rá őket [Fáraó]: megvertek minket, elvették pénzünket és még el is küldtük őket! Jöjjetek velem! Én nem fogok úgy viselkedni veletek, mint a többi király. A többi királynak az a szokása, hogy a szolgák előttük mennek a háborúba, de én előttetek fogok menni (ahogy írva van: „A Fáraó közeledett”[20] –, saját maga közeledett és megelőzte hadseregét). A többi királynak az a szokása, hogy annyit vesz el a zsákmányból, amennyi neki tetszik, de én veletek egyenlő arányban veszek majd (ahogy írva van [hogy azt mondta[21]]: „zsákmányt osztok”).

És maga mellé vett hatszáz válogatott hadiszekeret, és Egyiptom egész szekérhadát, és vitézek voltak mindegyiken. (2Mózes 14:7.)

…és Egyiptom egész szekérhadát… Honnan voltak hozzá az állatok? Ha azt mondod, az egyiptomiaké volt, [nem lehet] hiszen az van írva[22]: „És elhullott Egyiptom minden jószága”, és ha a zsidóké lett volna, [az sem lehet] hiszen az van írva[23]: „És a mi jószágunk is velünk fog jönni”. Kié volt hát? Azé „aki félte az Örökkévaló szavát, [és beterelte jószágát a házakba]”[24]. Ezért mondta rabbi Simon: „Az egyiptomiak közül a jókat is meg kell ölni, a kígyók közül a jóknak is szét kell zúzni a fejét”.

Akkor fogja énekelni Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket az Örökkévaló tiszteletére és szóltak, mondván: Énekelni fogok az Örökkévalónak, mivel oly fenséges Ő, lovat lovasával együtt vetett a tengerbe. (2Mózes 15:1.)

Akkor fogja énekelni Mózes… [Miért van jövő időben írva?] Mikor látta a csodát, elhatározta szívében, hogy énekelni fog. Ez az egyszerű magyarázat. De Bölcseink – áldott legyen emlékük –, azt mondták: „Itt találhatjuk a Tórában az utalást a halottak feltámadására” [azaz Mózes majd a feltámadás után is fog énekelni Istennek.]

Az Örökkévaló a háború ura, Örökkévaló az Ő Neve. (2Mózes 15:3.)

…Örökkévaló az Ő Neve. Az Ő háborúi nem fegyverrel történnek, hanem Ő a Nevével harcol, ahogy mondja Dávid (1Sámuel 17:45.): „…én az Örökkévaló, a Seregek Urának Nevével jövök ellened!”. [Ezek szerint úgy kell olvasni mintha az lenne írva: „…a háború ura Nevével”.] Egy másik magyarázat: még akkor is, mikor [Isten] bosszút áll és háborúzik ellenségeivel, Ő akkor is megkönyörül mindenkin, aki hívja és ellát minden élőlényt. Míg egy földi király, aki háborúzik, elfordul minden mástól és csak azzal foglalkozik, és nincs ereje két dolgot egyszerre csinálni. [E szerint pedig úgy olvassuk: „…a háború idején is Örökkévaló az Ő Neve”. Az „Örökkévaló” név, a kegyelmet jelképezi.]

1. Hogyan tudta a zsidó nép a megfelelő útvonalat?

2. Mihez kapcsolódik Márá város neve?

3. Mikor és hol esett le először a manna?

4. Milyen feltételei voltak a manna gyűjtésének?

5. Melyik nép volt az, akikkel a kivonulás után először háborúztak a zsidók?

Jitro(2Mózes 18:10–20:23.)

Jitro, Mózes apósa, lányával és unokáival meglátogatta vejét. Örvendezett mindazon csodáknak, amelyeket az Örökkévaló tett Izrael javára és amelyekkel megmentette őket az egyiptomiak kezéből. Tanácsot adott Mózesnek a közigazgatás bevezetésére, hogy a súlyos dolgokat ezután is hozzá vigyék, képviselje a Tant, a Törvényeket, de válasszon derék tisztviselőket, akik kisebb ügyekben döntenek és ítéletet hoznak. Izrael fiai a kivonulásuk utáni harmadik hónapban megérkeztek a Színáj sivatagába. Mózes előkészítette népét a Törvények fogadására. A nép egyhangúlag mondta; mindazt, amit az Örökkévaló mondott, meg fogjuk cselekedni. Három nap előkészület után megálltak a hegy lábánál. Füstölgött a hegy és a sófár hangja egyre erősebb lett. És kihirdette Isten a tíz igét. Az ember kötelességeit az Alkotóval szemben és az ember kötelességeit az embertársaival szemben. Megrendült a nép, mikor hallották a nehéz szavakat, és kérték Mózest, hogy ő tolmácsolja az igéket. Óvta az Örökkévaló Izraelt, hogy ne készítsenek ezüstből, aranyból isteneket és faragott szobrokat.

És eljött Jitró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségeivel, Mózeshez a sivatagba, ahol táborozott, Isten hegyéhez. (2Mózes 18:5.)

…a sivatagba… Már tudjuk, hogy a sivatagban voltak [a zsidók], így a mondat csak Jitrót dicséri, mivel otthonában nagy tiszteletnek örvendett, mégis úgy döntött, hogy elmegy a sivatagba, a pusztaságba, hogy a Tóra szavát hallja.

És történt másnap, hogy Mózes leült bíráskodni a nép fölött, és állt a nép Mózes előtt reggeltől estig. (2Mózes 18:13.)

…reggeltől estig. Lehet ezt szó szerint értelmezni? Hanem minden olyan bírót, aki csak egy órát is ítélkezik igazságosan, úgy tünteti ki az Írás, mintha a Tórával foglalkozna egész nap, és mintha Isten társa lenne a világ teremtésében, amiről az van írva[25]: „…és volt este és volt reggel, egy nap”.

Ti láttátok mit cselekedtem Egyiptommal, hogy felemeltelek benneteket sasszárnyakon és elhoztalak benneteket magamhoz. (2Mózes 19:4.)

…sasszárnyakon… Mint a sas, amely szárnyain viszi a fiókáit. A többi madár a lábai között viszi őket, mert félnek a madaraktól, melyek felettük repülnek, de a sas nem fél csak az embertől, nehogy lenyilazza őt, mivel ő fölötte nem száll más madár. Ezért a szárnyaira teszi őket és így szól: „Inkább érjen a nyíl engem, mint a fiókáimat!” Én is ugyanígy cselekedtem[26]: „És elvonult Isten angyala… odament Egyiptom tábora és Izrael tábora közé… [és ott volt a felhő]…”. És az egyiptomiak nyilakat lőttek, és köveket dobtak, de a felhő elnyelte azokat.

És legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Örökkévaló az egész nép szeme láttára Szináj hegyére. (2Mózes 19:11.)

…harmadnapra… ami a [Sziván] hónap hatodika volt. Ötödikén felépítette Mózes az oltárt a hegy alján és a 12 oszlopot, mindent, ami a[z ezt követő] Mispátim szakaszban írva van[27]. [Mivel ez egy későbbi szakasz hogy lehet, hogy korábban történt? A válasz:] a Tórában nem mindig időrendi sorrendben vannak az események leírva.

És elmondta Isten mindezeket az igéket, mondván. (2Mózes 20:1)

…mindezeket az igéket… Ebből azt tudhatjuk meg, hogy az Örökkévaló egy mondatban elmondta mind a tíz parancsolatot, ami egy ember számára lehetetlen, hogy így tegyen, és ezután kezdte ismételni és megmagyarázni a parancsolatokat külön-külön.

…mondván. Ez arra tanít minket, hogy válaszoltak: a tevőleges parancsolatokra: „Így tesszük!”, és a tiltókra: „Nem tesszük!”.

Én vagyok az Örökkévaló a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából. (2Mózes 20:2.)

…aki kivezettelek Egyiptom országából… [Mit akar az Isten ezzel mondani?] Elég a kihozatal, hogy szolgáljatok engem. Egy másik magyarázat: A tengernél egy erős, harcias Istenként mutatkozott be, itt pedig úgy mint egy idős, aki telve van irgalommal. Nehogy azt higgyétek, hogy két hatalom van, mivel máskép jelenek meg: „Én vagyok” ugyanaz, „aki kivezettelek Egyiptom országából”, és aki a tengernél jelent meg. Még egy magyarázat: Mivel sok hangot hallottak, ahogy írva van[28]: „…a hangokat”, melyek a négy oldalról, az égből és a földről jöttek, ne mondjátok, hogy több hatalom van!

Miért mondja egyes számban: „Istened” [amikor az egész néphez szól]? Hogy ürügyet adjon Mózesnek, és megtanítsa egy mentségre az aranyborjú elkészítésénél. Ezért mondja [később Mózes][29]: „Miért lobbanna fel haragod néped ellen?” – nem nekik parancsoltad: „Ne legyenek nektek idegen isteneitek” csak egyedül nekem [hisz egyes számban van írva].

Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt! (2Mózes 20:3.)

Ne legyenek neked… Miért kellett ezt mondani? Mivel az van írva[30]: „Ne készíts magadnak [faragott képet]…” – ez csak az elkészítést tiltja, honnan tudjuk, hogy ami már kész azt sem szabad megtartani? Ezért van írva: „Ne legyenek neked”.

1. Milyen tanácsot adott Jitró Mózesnek?

2. Hogyan kellett a zsidó népnek felkészülniük a kinyilatkoztatásra?

3. Milyen parancsolatokból áll a tíz parancsolat?

4. Mit kért a zsidó nép Mózestől a kinyilatkoztatás után?

Mispátim(2Mózes 21:1–24:18.)

„És ezek az ítélkezések, melyeket eléjük helyezett.” Az „és” szó jelzi a folyamatosságot, ki lett hirdetve a tíz ige – ebből következnek az ítélkezések, ebből következik a törvénykezések hosszú sora, melyeket tudtunkra ad a Szidra. A Tóra szociális érzékenységét jelzi, hogy az első intézkedés a rabszolgára vonatkozik. A szolgaság nem lehet végleges, senkinek nincs joga végleges szolgaságot választani. A rabszolga bántalmazásának következményei vannak. Nehéz kiemelni az erkölcsiséget biztosító törvények közül néhányat. De fontos és többször hangsúlyozza az Írás: „Idegent ne gyötörj, mert idegen voltál Egyiptom országában. Özvegyet, árvát ne sanyargass!” A jótékonyágra is több helyen buzdít a Tan. A mezők szélei a péá a szegényeké. A hetedik évben a smitá évében nem szabad aratni, hagyni kell a termést a szegényeknek. Ne egyetek húst tejjel – tanít az Írás. És Mózes felírta az összes törvényt, tizenkét oszlopot állítva tizenkét törzs szerint. Mózes Áronra és Húrra bízta a népet, és felment a Hegyre.

És ezek a törvények, amelyeket eléjük helyezz: (2Mózes 21:1.)

És ezek a törvények… Minden olyan helyen ahol írva van: „ezek…” megszakítja az előző témát, az „és ezek” hozzátesz az előzőhöz [ahogy ebben az esetben is]: ahogy az előzők [a tízparancsolat] a Szináj hegyről valók, ezek [a most felsorolandó polgárjogi törvények] is a Szináj hegyről valók.

És miért van egymáshoz közel a polgárjogi törvényekről szóló szakasz és az oltárral kapcsolatos előírások[31]? Azt tanítja neked, hogy helyezd a Szánhedrint (a bíróságot) a Szentélybe [illetve az oltár mellé].

…amelyeket eléjük helyezz: Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: Ne is forduljon meg a fejedben, hogy azt mond: megtanítom nekik a törvényeket kétszer vagy háromszor, amíg nem tudják kellőképpen, de nem fogom magam fárasztani azzal, hogy megértessem velük a törvény okát és megmagyarázzam azt nekik. Ezért lett írva: „amelyeket eléjük helyezz”, vagyis mint egy terített asztalt, készen ahogy az ember már fogyasztani tudja.

Akkor állítsa őt ura a bíró elé, és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, gazdája szúrja át az ő fülét árral, azután szolgálja örökké. (2Mózes 21:6.)

…gazdája szúrja át az ő fülét árral… a jobb fülét. Vagy talán a balt? Ezért van a „fül” szó gözérá sávája [ez az az elv amikor a Tórában két különböző helyen előforduló ugyanazon szó szövegkörnyezetéből következtetünk a jelentésre]. Itt az van írva: „gazdája szúrja át az ő fülét” a möcorá (a leprás) fejezetében pedig[32]: „…a megtisztulni akarónak a jobb füle cimpáját”. Ahogy a későbbiekben a jobb fülről beszél, itt is a jobb fülről van szó.

És mi miatt kell a fület átszúrni, inkább mint valamelyik más testrészt? Azt mondja Rábán Jochánán ben Zákáj: a fül, ami hallotta Szináj hegyén[33]: „ne lopj” és mégis lopott [és így lett rabszolga], legyen átszúrva. Ha pedig eladta magát [rabszolgának]: a fül, ami hallotta Szináj hegyén: „az Én szolgáim Izrael fiai” (3Mózes 25:55.), és mégis urat vásárolt magának, legyen átszúrva.

Rabbi Simon ezt az előírást [olyan kellemesen és finoman] szokta magyarázni mint egy igazgyöngy füzér: miben különbözik az ajtó és a félfa a ház többi tárgyától? Azt mondta az Örökkévaló: az ajtó és a félfa voltak a tanuk Egyiptomban, amikor elkerültem a szemöldökfát és a két ajtófélfát [és életben maradtak a zsidók][34], azt mondtam: „az Én szolgáim Izrael fiai” – azaz az Én szolgáim ők, nem pedig szolgák szolgái, és ha mégis vett magának urat, legyen átszúrva előttük.

Aki férfit megüt úgy, hogy meghal, ölessék meg! (2Mózes 21:12.)

Aki férfit megüt úgy, hogy meghal… Több helyen le van írva a gyilkosok büntetése, amit meg tudok magyarázni mit is hordoz magában, azt el fogom mondani.

„Aki férfit megüt úgy, hogy meghal…” miért van ez írva? Mivel írva van[35]: „Ha egy ember megüt bárkit…” – ezt úgy érthetem, hogy olyan ütésről van szó, amibe nem hal bele az ember, ezért van írva itt: „Aki férfit megüt úgy, hogy az meghal”, tehát csak akkor kell megölni, ha meghalt akit megütött.

És ha csak az lenne írva: „Aki férfit megüt…” és nem lenne írva: „Ha egy ember megüt…”, azt mondhatnám, hogy csak akkor bűnös, ha egy férfit ütött meg, de honnan tudom, hogy mi vonatkozik arra ha egy nőt vagy egy kiskorút ütött meg, ezért van írva: „Ha egy ember megüt bárkit…”, tehát a nőt és a gyereket is.

És még: ha csak az lenne írva: „Aki férfit megüt…”, érthetem ezt úgy, hogy még a kiskorút is meg kellene ölni, ha megölt valakit, ezért van írva: „Ha egy ember (azaz felnőtt) megüt…”, és nem egy kiskorú.

Továbbá: „megüt bárkit…” az még nöfálimra (magzatokra, még a megszületett életképtelenekre is) is vonatkozik, ezért van írva: „aki férfit megüt…”, azaz olyat, aki életképes és még férfivá válhat.

1. Sorolj fel legalább 3 polgárjogi törvényt, ami ebben a szakaszban szerepel?

2. Miféle károkozókat említ itt a Tóra?

3. Milyen kósersági törvényt tanulunk ebből a szakaszból?

4. Mikor ment fel Mózes a Hegyre?

Trumá(2Mózes 25:1–27:19.)

„És készítsenek számomra Szentélyt, hogy közöttük lakozzam!” A pusztai Szentély építése elhatároztatott. Az Örökkévaló meghagyta Mózesnek, hogy miből mit kell készíteni. Önkéntes szent adományból aranyat, ezüstöt, rezet és más értékes anyagokat gyűjtöttek. Az első utasítás a bizonyosság ládája, vagy a frigyládára vonatkozott. Célja, hogy onnan adja az Örökkévaló Mózesnek a parancsait Izrael fiai számára. Ezért hívták az egész hajlékot a találkozás sátrának. Majd sorolja a szidrá a többi tartozékot, a színkenyér asztalát, a hétágú Menorát, a hajlék szőnyegeit, deszkákat, a függönyt, az oltárt, az udvart. Mindnek méretét, anyagát, pontosan meghatározták. Az udvarban állt a sátor, amelyet Szentélyre és Szentek Szentjére osztottak, az előbbibe a papok, az utóbbiba a főpap léphetett be. És gyűlt a sok kincs, arany, ezüst, réz és minden anyag, amely a hajlék alkotásához szükséges volt.

Beszélj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak Nekem adományt, minden férfitől, akit a szíve erre buzdít, fogadjátok el a Nekem szóló adományt. (2Mózes 25:2.)

…fogadjátok el a Nekem szóló adományt. Azt mondták bölcseink: három féle adományról van itt szó [mivel ebben és az ezt követő mondatban háromszor fordul elő az „adomány” szó]: első a „fél sékel” adománya fejenként, amiből a talapzatokat készítették, ahogy az írva van a Vöéle pökudé szakaszban[36]; a második az oltár adománya, egy beká mennyiség fejenként, amiből a közösségi áldozatokat vették; a harmadik pedig a[z itt leírt] Sátor építésére szánt adomány.

13 dolog van említve ezzel a témával kapcsolatban [a 3-7. mondatokban], mindenre szükség volt vagy a Sátor felépítéséhez, vagy a papi ruházathoz, ha jól odafigyelsz.

…pirosra festett kosbőrök, táchásbőrök és sitimfák. (2Mózes 25:5.)

…sitimfák. Honnan volt nekik a sivatagban? Így magyarázza Rabbi Tánchumá: Jákob ősapánk látta ruách hákódesben (látomásban), hogy a jövőben Izrael egy Sátrat fog építeni a sivatagban, ezért cédrusokat hozott Egyiptomba, elültette őket, és megparancsolta fiainak, hogy mikor kimennek Egyiptomból vágják ki őket és vigyék magukkal.

És helyezd a födelet a ládára fölülről, a ládába pedig helyezd a Bizonyságot, melyet neked adok. (2Mózes 25:21.)

…a ládába pedig helyezd a Bizonyságot… Nem tudtam miért lett másodszor mondva, bár már írva volt[37]: „És helyezd a ládába a Bizonyságot.” Azt lehet mondani, hogy ebből azt tanulhatjuk, hogy még amíg a láda csak egyedül van, és nincs még neki födele, akkor kell a Bizonyságot belehelyezni, és csak azután tegyük rá a födelet.

És ott fogok találkozni veled és el fogom mondani neked a födél tetejéről, a két kerub közül, amelyek a Bizonyság ládája fölött vannak, mindazt, amit parancsolok általad Izrael gyermekeinek. (2Mózes 25:22)

…el fogom mondani neked a födél tetejéről… Egy másik helyen pedig azt mondja[38]: „És szólt hozzá a Találkozás Sátrából”, ami a Sátor függönyön kívüli része. Ezek szerint két Írás egymásnak ellentmond, [ilyenkor az a megoldás, hogy] jön egy harmadik és összhangba hozza őket[39]: „És amikor bement Mózes a Találkozás Sátrába, hogy beszéljen Vele, akkor hallotta a hangot, amint szót intézett hozzá a födél felől…”, azaz Mózes Sátorba való bemenetelekor, amikor belépett a bejáraton, egy hang szállt le az égből a kerubok közé, onnan kijött, és azt hallotta Mózes a Sátorban.

És az asztalt helyezd el a függönyön kívül és a Menórát az asztallal szemközt, a hajléknak déli oldala felé, az asztalt pedig helyezd az északi oldalra. (2Mózes 26:35.)

És az asztalt helyezd el… északra, az északi faltól két és fél ámára (120 cm.), a Menórát délre, a déli faltól két és fél ámára, az arany oltárt pedig helyezd az asztal és a Menóra közé, egy kissé elhúzva keleti irányba, és mindezeket a Sátor felénél beljebb. Hogyan? A Sátor hossza a bejárattól a függönyig húsz ámá (kb. 10 m.), az oltár, az asztal, és a Menóra pedig a bejárattól tíz ámára voltak elhúzva nyugati irányban.

1. Mi volt a frigyládában?

2. Mik voltak a frigyláda tetején?

3. Hogyan készült a Menóra?

4. Miből készült a Sátor fala?

Tecáve(2Mózes 27:20–30:10.)

Miután fel lett sorolva a pusztai Szentély anyaga, tartozéka, meghatározták feladatát, célját, helyiségeit, beosztását. Ezután utasítást kapott Mózes a személyekre, akik a szent szolgálatot ellátták. Ez a megtiszteltetés Áronnak és fiainak jutott. Megismerjük a szidrából azokat a ruhákat, amelyeket a papoknak és a főpapnak viselnie kellett szolgálatuk alkalmából, hogy kellő méltósággal láthassák el tisztségüket. Ezek a papi ruhák: a nadrág, szegélyes szövésű köntös, süveg, öv; a főpapnak még a következőket is viselnie kellett: kék köpeny (möil), melldísz (chosen), éfod és még a homlokán aranylemez (cic) „Szent az Örökkévalónak” felírással. Pontosan meghatározta az Örökkévaló a ruhák anyagát, méreteit. Mikor az öltözékek és díszítékek felsorolást nyertek, következik a felszentelés feltétele. Szükséges egy fiatal tulok és két hibátlan kos, továbbá kovásztalan kenyér, olaj. Áron és fiainak meg kell mosakodniuk a mikvében, hogy lélekben és testben tiszták legyenek. A felszentelésnél megérintették vérrel a pap fülét, hogy meghallja Isten szavát, a kezeit, hogy teljesítse kötelességét, a lábát, hogy igazság után járjon.

És két láncot tiszta aranyból, fonottan készítsd azokat kötél módjára, és erősítsd a kötélszerű láncokat a foglalatokba. (2Mózes 28:14.)

…és erősítsd a kötélszerű láncokat… Ez nem az a hely, ahol a kötelek elkészítését és az odaerősítését parancsolja [Isten], a „készítsd” és az „erősítsd” szavakat itt nem felszólító módként kell érteni, hanem jövő időként, mert a chosenről szóló fejezetben erre visszatér és ott parancsolja meg az elkészítést és az odaerősítést[40]. Itt csak azért van írva, hogy valamennyire ismertesse a szükségességét a foglalatoknak, ami meg van parancsolva, hogy az éfoddal együtt legyen elkészítve, és azért írja neked, hogy mondja: ezekre a foglalatokra lesz szükség mikor a láncokat a chosenre kötöd, és akkor tedd ezekbe a foglalatokba.

És készítsd a törvénytevő melldíszt szövőmunkával, az éfod készítése szerint készítsed, aranyból, kékbíborból, pirosból, karmazsinból és sodrott bisszusból készítsd el azt. (2Mózes 28:15.)

…törvénytevő melldíszt… hogy megbocsássa a törvény elrontását. Egy másik magyarázat: azért „törvény”(mispát), mert megvilágítja szavait, és az ígérete igaz. Franciául: discernement. A mispát (törvény) szónak három jelentése is van: a felek érvelései, az ítélet, és a büntetés, ami vagy halálbüntetés, vagy botütés, vagy pénzbírság lehet. Az itteni jelentés: szavai megvilágítása és elmagyarázása.

A két fonatnak két végét pedig erősítsd a két foglalatra és csatold az éfod vállrészéire annak előrészén. (2Mózes 28:25.)

…éfod vállrészéire… egyet erre az oldalra, egyet a másikra. Ezek szerint az éfod vállrésze tartotta a chosent, hogy ne essen le, és rajta függött. Azonban a chosen alsó része himbálódzott volna a hasán, és nem lett volna megfelelően rögzítve, ezért volt szükséges még két gyűrű az alsó részére, ahogy ezt olvashatjuk a folytatásban.

És helyezd a törvénytevő melldíszbe az Urimot és Tumimot, és legyenek Áron szíve fölött, midőn az Örökkévaló színe elé lép, viselje Áron Izrael fiainak ügyét az Örökkévaló előtt állandóan szíve fölött. (2Mózes 28:30.)

…az Urimot és Tumimot… Ez az Ő teljes nevének leírása, amelyet a chosen két rétege közé tett be, és általa meg tudta a chosen világítani [= urim], illetve tökéletesíteni [= tumim] szavait.

A második Szentélyben megvolt a chosen, mivel a Főpap nem lehetett hiányos öltözékben, de az a Név nem volt benne.

És egy tized finomlisztet egy negyed hin sajtolt olajjal gyúrva, öntőáldozatul pedig negyed hin bort minden bárány után. (2Mózes 29:40.)

…öntőáldozatul… csészékbe, ahogy tanultuk a Szukká traktátusában[41]: két ezüst csésze volt az oltár tetején, amelyekben két lyuk volt. Beleöntötték a bort, és onnan folyt ki az oltár tetejére, majd onnan folyt tovább az alapzatra a Szentélyben lévő oltárnál, és a réz oltárnál [ami a sivatagi Sátorban volt], az oltárról pedig a földre folyt.

Állandó égőáldozat legyen ez nemzedékeiteknek a találkozás sátorának bejáratában az Örökkévaló előtt, ahol találkozom veletek, hogy beszéljek hozzád ott. (2Mózes 29:42.)

Állandó… napról napra, ne legyen egy napos megszakítás sem közötte.

…ahol találkozom veletek… Amikor megállapítok egy időpontot, hogy beszéljek veled, oda fogok jönni. Bölcseink egy része innen következtet, hogy a rézoltár felett beszélt az Örökkévaló Mózessel miután a Sátor felépült, de vannak akik azt mondják, hogy a frigyláda fedele felett, ahogy írva van[42]: „és onnan fogom elmondani neked a fedél tetejéről” és „ahol találkozom veletek” ami itt van írva, nem az oltárra vonatkozik, hanem a Találkozás Sátrára, ami említve van ebben a mondatban.

1. Kik azok a Kohénok?

2. Kik voltak Áron fiai?

3. Hány darabból állt egy egyszerű kohén „munkaruhája”?

4. Hányféle oltár volt a Szentélyben?

5. Sorold fel a Szentély fontosabb kellékeit!

Ki Tiszá(2Mózes 30:11–34:35.)

Minden húsz éven felüli férfi Izrael fiai közül fél sékel adományt adott a Szentély költségeinek fedezésére. Gazdag sem többet, szegény sem kevesebbet. Mindenki egyformán magáénak érezhette a szent hajlékot társadalmi helyzetétől függetlenül. A hozzájárulás a szent célokhoz egyben népszámlálást is szolgált. Szakemberek kiváló illatú keveréket kevertek a Szentély felszenteléséhez és nagyszerű illatú füstölőszereket kimondottan és kizárólag szentséges célokra. Az Örökkévaló néven nevezte – kiválasztotta Bécálelt Uri fiát Hur unokáját, a mesterembert, a Hajlék manuális megvalósítására. Szombat megtartásáért szól az intelem, a lázas munka nem jelentheti, hogy elfeledkezzenek a hetedik nap szentségéről. A Teremtő saját ujjával írta a parancsokat a két kőtáblára. A nép tévedett a negyven nap számlálásával és hamarabb várta Mózes visszatérését. Áront és Churt ostromolták. Chur a hagyomány szerint ellenállt a nép ostromának és életét vesztette. Áron a nők fülfüggőinek az összegyűjtését javasolta, melyből az aranyborjút öntötték. A gyalázat láttán Mózes kezéből kifordultak és darabokra törtek a táblák. Megmaradt Lévi törzsének a hűsége. Mózes bocsánatért könyörgött.

Mindenki aki átmegy a számláláson, húsz évestől felfelé, adja meg az Örökkévaló adományát. (2Mózes 30:14.)

…húsz évestől felfelé… Innen következtethetjük, hogy 20 évesnél fiatalabbak nem mentek a hadseregbe[43] és nem estek bele a népszámlálásba.

És Áron és fiai mossák meg belőle kezüket és lábukat. (2Mózes 30:19.)

…kezüket és lábukat. Egyszerre szentelték [mosták] meg lábukat és kezüket. Így tanultuk Zváchim traktátusban[44]: hogyan szentelték meg [a kohénok] kezüket és lábukat? Ráteszi a jobb kezét a jobb lábára, majd a bal kezét a bal lábára és így szenteli meg.

És látta Áron, és oltárt épített előtte, és kihirdette Áron és szólt: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak. (2Mózes 32:5.)

…és kihirdette Áron…: holnap ünnep lesz az Örökkévalónak. És nem ma, hátha Mózes visszaérkezik mielőtt szolgálnák [az aranyborjút], ez az egyszerű magyarázat. A Vájikrá rábában viszont így magyarázzák: sok dolgot látott Áron – látta Churt, nővére fiát, aki megfedte őket és ezért megölték. Ez alapján az ami írva van: „oltárt épített előtte”, úgy értendő, hogy „megértette az előtte megölt példáját” [ha ellenáll, őt is megölik. Eszerint a héber vájiven nem építést, hanem megértést; mizbéách pedig nem oltárt, hanem megöltet jelent]. Még azt is megértette és mondta: jobb ha tőlem függ a bűn megteremtése és nem tőlük; továbbá: ha ők építik fel az oltárt, az egyik hoz kavicsot, a másik hoz követ és így egyszerre épül fel. Ezzel szembe majd ha én építem és lassan csinálom, akkor közben megjön Mózes.

…ünnep lesz az Örökkévalónak. A szívében az Örökkévalónak szánta [az ünnepet és nem az aranyborjúnak]. Biztos volt benne, hogy Mózes közben meg fog jönni, és akkor Istennek fognak szolgálni.

Emlékezzél Ábrahám, Izsák és Jákob szolgáidra, akiknek önmagadra esküdtél meg, és kijelentetted nekik: megszaporítom a ti ivadékaitokat, mint az égbolt csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, ivadékaitoknak fogom adni, és birtokolni fogják örökre. (2Mózes 32:13.)

Emlékezzél Ábrahámra… Ha [a zsidók] át is hágták a Tíz Parancsolatot, de Ábrahám ősapjuk megpróbáltatott 10 kísértésben és még nem kapta meg érte jutalmát, add meg neki és legyen tíz a tíz ellenébe.

…Ábrahám, Izsák és Jákob…ra… Ha elégetnéd őket, emlékezz Ábrahámra, aki átadta magát, hogy elégessék Ur-Kászdimba. Ha megölnéd őket, emlékezz Izsákra, aki odatartotta nyakát, hogy feláldozza magát. Ha gálutba küldenéd őket, emlékezz Jákobra, aki Cháránba vándorolt. És ha nem menekülhetnek meg [a három ősapa] érdemei révén, miért mondtad nekem: „Nagy nemzetté teszlek téged”? Ha egy háromlábú szék [az ősapák érdemei] nem áll meg előtted haragod idejében, annál inkább nem áll meg egy egylábú szék [Mózes érdeme]!

Földed zsengéjének elejét vidd Örökkévaló Istened házába. Ne főzd a gödölyét anyjának tejében. (2Mózes 34:26.)

…ne főzd a gödölyét… Figyelmeztetés ez a tejes és húsos összekeverésének tilalmára. Háromszor szerepel ez a tilalom a Tórában[45], az egyik az evésére vonatkozik, a másik a haszonszerzésre, a harmadik a főzésére.

1. Hogyan történt a népszámlálás?

2. Ki volt a Sátor „mesterembere”?

3. Mit tett Mózes az aranyborjúval?

4. Kik álltak Mózes mellé?

5. Mit kért Mózes Istentől?

6. Mi a különbség az első és a második kőtábla között?

Vájákhél (2Mózes 35:1–38:20.)

Szakaszunk, miután megismétli a szombat szentségének megőrzésére szóló utasítást leírja, hogyan készült a Hajlék. A kapcsolat a Hajlék építése és a szombat megőrzése között – nyilvánvaló: „az, hogy megparancsoltam nektek a Hajlék felállítását és az ezzel kapcsolatos munkálatokat, nem jelenti azt, hogy a munkálatok hatályon kívül helyezik a szombatot”. További halachikus kapcsolat a szombat és a Hajlékkal kapcsolatos munkálatok között, hogy mindazt a 39 féle munkát, ami a Hajlék felépítéséhez és alkatrészeinek elkészítéséhez kellett – tilos szombaton végezni. Itt fordul elő a szombati tűzgyújtás tilalma is.

Hat napon át legyen munkának végzése és a hetedik napon legyen nektek szent nap, a nyugalom szombatja, az Örökkévaló tiszteletére; aki ezen a napon munkát végez, ölessék meg! (2Mózes 35:2.)

Hat napon át… A Sátor felépítése előtt figyelmeztette őket a Szombatra, ezzel jelezve, hogy [a Sátor építése] nem tolja el a Szombatot [vagyis nem lehet miatta megszegni a Szombatot].

És a fejedelmek elhozták a Sohám-köveket és a foglalatokba való köveket az éfod és a melldísz számára. (2Mózes 35:27.)

És a fejedelmek elhozták… Azt mondja rabbi Nátán: miért ajánlottak fel [dolgokat] a fejedelmek már kezdetektől az oltár felavatásához, míg a Sátor építéséhez kezdetben nem tettek felajánlásokat? Mert így szóltak a fejedelmek: „a közösség ajánljon fel annyit amennyit akar, és ami még kell, azt mi kiegészítjük”, de a közösség mindent adott amire szükség volt, ahogy írva van[46]: „elég volt az egész munkára”. Erre azt mondták a fejedelmek: „mit tehettünk még?”, …elhozták a Sohám-köveket… Ezért tették felajánlásukat az oltár felavatásához kezdetben. De mivel lustálkodtak az elején, ezért hiányzik egy betű a fejedelmek szóból [jud betű nélkül van írva].

És szólott Mózes Izrael fiaihoz: lássátok, az Örökkévaló elhívta nevén Becálélt, Uri fiát, Hur unokáját Jehudá törzséből. (2Mózes 35:30.)

…Hur… Mirijám fia volt[47].

És szívébe adta, hogy másokat is tanítson, ő és Oholiáb, Achiszámách fia, Dán törzséből. (2Mózes 35:34)

…Oholiáb… Dán törzséből, amely a legalacsonyabb volt a törzsek közül, a szolgálónő gyermeke [Bilhá gyereke volt Dán], de egyenlővé tette őt Isten a Sátor építésekor Becálellel, aki az előkelő törzsekből való volt (Jehudából), hogy beteljesüljön, ami írva van[48]: „nem tüntette ki [Isten] az előkelőt a szegényebbel szemben”.

1. Mire figyelmeztet Mózes a Szentély építése előtt, és miért?

2. Elég adományt hozott-e a zsidó nép az építéshez?

Pkudé (2Mózes 38:21–40:38.)

Szakaszunk, a Hajlék építésének számadásával foglalkozik. Ennyi és ennyi arany, ezüst, stb. jött be a gyűjtőakció során, amiből ennyit és ennyit fordítottak ilyen és ilyen célokra. Sokkal több nyersanyag jött be, mint amire szükség volt és a maradékot a Hajlék (Szentély) kincstárában helyezték el. A Hajlékot a mesteremberek darabokban készítettek el, majd elhozták Mózeshez, aki összeszerelte a részeket és felállította a Hajlékot az egyiptomi kivonulás utáni második év első hónapjának elsején.

Becálél, Uri fia, Hur unokája Jehudá törzséből elkészítette mindazt, amit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek. (2Mózes 38:22.)

Becálél… mindazt, amit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek. Nem az van írva: „Amit Mózes megparancsolt”, hanem „mindazt,amit megparancsolt az Örökkévaló Mózesnek”, hiszen még azokról a dolgokról is, amit nem mondott neki a mestere Mózes, meggyőzte magát úgy, ahogy Mózesnek lett mondva a Szináj hegyén. Mert Mózes úgy parancsolta Becálélnek, hogy először a kegytárgyakat készítse el, és utána a Sátrat. Azonban Becálél azt mondta: „A világ rendje, hogy először a házat készítik el, és csak utána helyezik bele a tárgyakat!” Erre azt válaszolta: Így [ebbe a sorrendbe] hallottam az Örökkévaló szájából! – és folytatta Mózes: Isten árnyékában lehettél, mert biztosan így parancsolta meg nekem az Örökkévaló. És így is készítette: először a Sátrat majd a kegytárgyakat.

És elhozták a hajlékot Mózeshez, a sátrat és összes kegytárgyait, kapcsait, deszkáit, reteszrudait, oszlopait és talapzatait. (2Mózes 39:33.)

És elhozták a hajlékot… mert nem tudták azt felállítani. És mivel nem végzet Mózes semmilyen munkát a Sátor építésben, neki szánta az Örökkévaló a felállítást. Nem tudta senki sem felállítani a deszkák nehéz súlya miatt, mert nincs az emberben annyi erő, hogy fel tudja azt állítani, de Mózes mégis felállítatta. Azt mondta Mózes az Örökkévaló előtt: „hogyan lehet azt emberi erővel fel­állítani?” Azt válaszolta neki: „tégy úgy a kezeddel, hogy úgy látszódjon, mint­ha felállítanád, és ő majd felállítódik magától”. Ezért van írva[49]: „felál­lí­tó­dott a Sátor” – felállt magától. (Midrás Rabbi Tánchumá)

1. Mikor állt fel a Sátor?

---