Nyolc nap – nyolc vers. Chanuka ünnepének minden napjára egy-egy verssel készültünk, melyeket a 20. század eleji magyar-zsidó költészet tárházából válogattunk. A mai napon Somlyó Zoltán (1882–1937), a kiváló magyar-zsidó poéta egy 1923-as, Egyenlőségben közölt versét idézzük fel.
Chanuka 1923
Körös-körül mély sötétség;
száz szakadék, ezer kétség;
lenn ellenség, ott fenn vércsék –
hideg is van, téli hó…
A szél az ajtóknak támad,
vegyük elő az imákat!
Ünnepén a chanukának
gyertyalángban ülni jó.
Száz rossz közt jónak maradni!
A gyereknek diót adni.
Azután zokogva fakadni
S tovább fűzni az imát…
A látó szemet lezárni;
sosem jövő jóra várni.
S így szólni: jöjjön akármi;
él az Isten, aki lát!
Ez az élet olyan olcsó!
Csak egy bölcső s egy koporsó!
De ég még egy, egy utolsó
láng: egy szentelt, ősi tűz!
Nyolcágú aranymenóra
hinti fényét el a hóra,
sok meggörnyedő zsidóra,
akiket az élet űz!
Lobog, mint egy égi fáklya,
fényét a szívünkre vágja.
Azért jöttünk a világra,
hogy mind lángolóbb legyen!…
Mert ez a láng: a zsidóság!
Nincsen erő, hogy kioltsák!
Amíg Isten-i igazság
lészen völgyön és hegyen!…
Cseh Viktor gyűjtéséből.
Forrás: Somlyó Zoltán: „Chanuka 1923”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 48. szám, 4. old.
