Jirmejáhút sárgödörbe vetik
1. Meghallotta Sefatja, Mattán fia meg Gedaljáhú, Paschúr fia és Júkhal Selemjáhú fia és Paschúr, Malkíja fia – azon szavakat, melyeket Jirmejáhú szólt az egész néphez, mondván:
2. így szól az Örökkévaló, aki a városban marad, meg fog halni kard által, éhség által és dögvész által, de aki kimegy a kaldeusokhoz, az élni fog és lelke zsákmányul lesz neki, hogy éljen;
3. így szól az Örökkévaló: adatni fog a város Bábel királya hadseregének kezébe és elfoglalja azt.
4. Akkor szóltak a nagyok a királyhoz: Hadd ölessék meg ez az ember, minthogy ő ellankasztja a harcosok kezét, akik megmaradtak a városban, meg az egész nép kezét, beszélvén hozzájuk ily szavakkal; mert ez az ember nem a nép javára törekszik, hanem veszedelmére.
5. És mondta Czidkijáhú király: Íme ő kezetekben van, mert a király nem képes ellenetek semmire.
6. Erre vették Jirmejáhút és bedobták őt Malkijáhú királyfinak gödrébe, mely az őrség udvarában volt és lebocsátották Jirmejáhút kötelekkel; a gödörben pedig nem volt víz, hanem csak sár, és elmerült Jirmejáhú a sárban.
7. És hallotta Ébed-Mélekh, a kúsita, egy herélt ember, ki a király házában volt, hogy Jirmejáhút a gödörbe tették; a király pedig Benjámin kapujában ült.
8. Ekkor kiment Ébed-Mélekh a király házából és beszélt a királyhoz, mondván:
9. Uram király, rosszul cselekedtek ezek az emberek mind azzal, amit Jirmejáhú prófétával tettek, akit a gödörbe dobtak; majd hogy meg nem halt azon helyen az éhség miatt, mert nincs többé kenyér a városban.
10. És megparancsolta a király Ébed-Mélekhnek, a kúsitának, mondván: Végy magaddal innen harminc embert és hozd föl Jirmejáhú prófétát a gödörből, mielőtt meghalna.
11. És magával vitte Ébed-Mélekh az embereket, bement a király házába a kincstár alá, vett onnan, elnyűtt rongyokat és cafatos rongyokat és lebocsátotta azokat Jirmejáhúhoz a gödörbe kötelekkel.
12. És szólt Ébed-Mélekh, a kúsita, Jirmejáhúhoz: Tedd, kérlek, az elnyűtt rongyokat és a cafatokat hónod alá a köteleken alul. És így tett Jirmejahú.
13. És kihúzták Jirmejáhút a kötelekkel és felhozták őt a gödörből; és maradt Jirmejáhú az őrség udvarában.
14. És küldött Czidkijáhú király és magához hozatta Jirmejáhú prófétát a harmadik bejárathoz, mely az Örökkévaló házában volt; és szólt a király Jirmejáhúhoz: kérdezek én tőled valamit, ne titkolj el tőlem semmit.
15. Szólt Jirmejáhú Czidhijáhúhoz: Ha megmondom neked, hiszen meg fogsz ölni, és ha tanácsot adok neked, nem fogsz rám hallgatni.
16. És titokban megesküdött Czidkijáhú király Jirmejáhúnak, mondván: Él az Örökkévaló, aki nekünk ezt a lelket teremtette, nem foglak megölni és nem adlak ez emberek kezébe, akik életedre törnek.
17. Ekkor szólt Jirmejáhú Czidkijáhúhoz: Így szól az Örökkévaló, a seregek Istene, Izrael Istene, ha ki fogsz menni Bábel királyának nagyjaihoz, akkor életben marad a lelked és e város nem fog tűzzel elégettetni, és élni fogsz te, meg házad;
18. de ha nem mégy ki Bábel királyának nagyjaihoz, akkor a város a kaldeusok kezébe adatik és tűzzel égetik azt el, te pedig nem fogsz menekülni kezükből.
19. És szólt Czidkijáhú király Jirmejáhúhoz: Aggodalmam van azon Jehúdabeliek miatt, akik átszöktek a kaldeusokhoz, nehogy kezükbe adjanak engem és csúfot űznének velem.
20. Mondta Jirmejáhú: Nem fognak adni. Hallgass csak az Örökkévaló szavára abban, amit szólok hozzád, hogy jó dolgod legyen és éljen a lelked.
21. De ha vonakodsz kimenni, ez az ige, melyet láttatott velem az Örökkévaló:
22. És íme, mind az asszonyok, akik megmaradtak Jehúda királyának házában, kivitetnek Bábel királyának nagyjaihoz, s ők majd azt mondják: Csábítottak téged, le is győztek meghitt embereid, a mocsárba merültek lábaid, hátra fordultak.
23. Mind a feleségeidet pedig és gyermekeidet kiviszik a kaldeusokhoz és te nem fogsz megmenekülni kezükből, hanem Bábel királyának kezébe kerülsz megfogatva és ezen város tűzben fog elégettetni.
24. És szólt Czidkijáhú Jirmejáhúhoz: Senki ne tudjon e dolgokról, hogy meg ne halj.
25. És ha meghallják a nagyok, hogy beszéltem veled és jönnek hozzád és szólnak hozzád: add tudtunkra, kérlek, mit beszéltél a királlyal, ne titkold el tőlünk, hogy meg ne öljünk, és mit beszélt veled a király:
26. akkor szólj hozzájuk könyörgésemet juttattam a király elé, hogy ne tegyen engem vissza Jehónátán házába, hogy ott meghaljak.
27. És jöttek mind a nagyok Jirmejáhúhoz és kérdezték tőle és tudtukra adta mind e szavak szerint, amelyeket parancsolt a király; és elhallgattak előtte, mert nem hallatszott a dolog.
28. És maradt Jirmejáhú az őrség udvarában azon napig, hogy bevétetett Jeruzsálem.