JáKNöHáZ – Betűszó, mely azon kiddus imák sorrendjét rögzíti , amelyeket akkor mondunk, ha egy ünnep szombat estére esik. Jájin: a borra mondott áldás; Kidus: az ünnepet bevezető ima; Nér: a meggyújtott gyertyára mondott áldás (boré möoré háés); Hávdálá: a szombat végét jelölő ima; Zmán: hálaima az Örökkévalónak, hogy megérhettük ezt a napot (sehechejánu). A hávdálá ima szövege különbözik a többi szombaton mondott szövegtől, és a hámávdil bén kodes lökodes szavakkal ér véget: „aki elkülöníti a szentet a szenttől” [azaz a szombat (nagyobb), és az ünnepek (kisebb) szentségét].
Jámim nóráim – „Félelmetes Napok”; –>Ros Hásáná-ra és –>Jom Kippur-ra vonatkozik. Általánosabb értelemben használják a két ünnep közötti tíz napra, beleértve a két ünnepnapot is.
Jármulká – a –>kipá szláv eredetű jiddis neve
Jechidut – együttlét. Itt: (egyéni) beszélgetés a rebbével.
Jeridá – a zsidók kivándorlása Izraelből.
Jesivá – „ülés”: 1) Ülésező testület 2) Magasabb fokú iskola a –>Talmud tanítására; rabbiiskola.
Jiddis – a kelet-európai zsidóság beszédnyelve kb. 600 éve, mióta nagy zsidó tömegek vándoroltak az Ibériai-félszigetről a Rajnán-túlra. Voltaképpen német nyelv, amelybe azonban sok héber, szláv és más nyelvű szó is keveredett. Szövegét héber betűkkel írják. Különösen elterjedt, amikor a héber nyelvet nem értő tömegek számára lefordították a Szentírást és magyarázatait („tájcs”). A 18. századi zsidó felvilágosodás, a „hászkálá” írói zsargonnak minősítették, és arra buzdították a zsidó olvasókat, hogy beszéljenek „tiszta” német nyelvet és olvassnak héber szövegeket. Számos jeles művelője volt a jiddis irodalomnak, így Mendele Mojchér Szforim, Jichák Lejb Perec, Solem Áléjchem, a Nobel-díjas Isaac Baashevis Singer.
Jom Jerusáláim – Jeruzsálem Nap. Ijár 28-án Jeruzsálem újraegyesítésére emlékezünk; arra, hogy a város ősi negyedei a Nyugati Fallal és a Templom-heggyel együtt i. sz. 70 óta először újra zsidó fennhatóság alá kerültek. Ezek az események, amelyek váratlan, csodálatos elemeket tartalmaztak, feltehetően mély vallási jelentőséggel bírnak. Vallási ünnepként való megtartásához még hosszú fejlődési folyamat szükséges.
Jom Háácmáut – Függetlenség Napja. Jom Háácmáut, a Függetlenség Napja ijár 5-én van, és Izrael Államának 1948-as újjáalapítását ünnepli. Ezt a napot a zsinagógákban is különleges, Istent dicsőítő imákkal üdvözlik. Vallási értelmezése és a vele kapcsolatos vallási előírások kidolgozása egyelőre folyamatban van.
Jom Hákipurim – Engesztelőnap, Jom Kipur. A Tóra pontosan leírja azt a különleges szertartást, melyet tisri hónap tizedik napján tartottak a Szentélyben. Ezen a napon böjtöt kellett tartani, bűnvallomást kellett tenni (3Mózes 16.). A szombaton tiltott munkák Jom Kipur napján sem végezhetők. E törvények megszegéséért azonban más büntetést róttak ki: a szombat törvényeinek megszegését bármely földi bíróság halállal büntetheti, míg Jom Kipur törvényeinek megsértését „kimetszéssel” (kárét). A munkavégzés tilalmán túl tilos Jom Kipur napján enni és inni, bőrből készült lábbelit viselni, fürödni, a testet illatos olajjal bekenni, valamint szexuális életet élni. Jom Kipur napján az Örökkévaló megbocsátja a zsidóknak a tevőleges és a tiltó parancsolatok megszegését. Jom Kipur azonban csak akkor ad feloldozást az emberek egymás ellen elkövetett vétkeikért, ha előzőleg bocsánatot kérnek egymástól. Jom Kipur napján öt alkalommal hangzanak fel imák, beleértve a záróimákat is (nöilá). Minden egyes alkalommal elhangzik a viduj, a bűnvallomás. A Szentély fennállásának idején a jom kipuri szertartást kizárólag a főpap vezethette. E szertartásnak számos különleges mozzanata volt, és ezen a napon több különleges áldozatot mutattak be. A főpap a szertartás részeként fehér lenruhát öltött (bigdé láván), és belépett a Szentek Szentjébe (Kodes Hákádásim). A Jom Kipur napjára vonatkozó törvényeket és előírásokat a Talmud Jomá traktátusa tárgyalja.
