Józsua halála után a nép bálványimádásra vetemedett, ezért Isten ellenük küldte a szomszédos népeket, de mikor Istenhez fohászkodtak, rendelt egy kiváló vezért (bírót), aki harcba vezette a népet és bíráskodott felette.
 
1. Volt Józsua halála után, megkérdezték Izraél fiai az Örökkévalót, mondván: Ki vonuljon közülünk először a kanaáni ellen, hogy harczoljon vele? 
 
2. Mondta az Örökkévaló: Jehúda vonuljon; íme kezébe adtam az országot. 
 
3. S mondta Jehúda Simeónnak, az ő testvérének: Vonulj velem sorsomba, hadd harczoljunk a kanaánival, akkor megyek majd én is te veled sorsodba. És ment vele Simeón. 
 
4. Fölvonult Jehúda, és kezükbe adta az Örökkévaló a kanaánit és a perizzit; és megverték őket Bézekben – tízezer embert. 
 
5. Ott találták Adóni-Bézeket Bézekben és harczoltak ellene; és megverték a kanaánit és a perizzit. 
 
6. És megfutamodott Adóni-Bézek, és üldözték őt; megfogták őt és levágták kezeinek és lábainak hüvelykujjait.
 
7. Akkor mondta Adóni-Bézek: Hetven király – kezük és lábuk hüvelykujja levágva – szedegettek asztalom alatt; ahogy én tettem, úgy fizetett nekem Isten. És bevitték őt Jeruzsálembe, és meghalt ott. 
 
8.Akkor harczoltak Jehúda fiai Jeruzsálem ellen, bevették azt és megverték a kard élével; a várost pedig tűzbe borították. 
 
9. Azután lementek Jehúda fiai harczolni a kanaánival a hegység, a Délvidék és az alföld lakójával. 
 
10. Ment Jehúda a kánaáni ellen, ki Chebrónban lakott – Chebrón neve pedig azelőtt Kirjat-Arbá volt – és megverték Sésájt, Achímánt és Talmájt. 
 
11. Onnan ment Debír lakói ellen; Debír neve pedig azelőtt Kirját-Széfer volt. 
 
12. És mondta Káléb: Aki megveri Kirját-Széfert és beveszi, annak oda adom leányomat, Akhszát, nőül. 
 
13. És bevette Otniél, Kenáz fia, Káléb fiatalabb testvére; és oda adta neki leányát, Akhszát, nőül. 
 
14. S történt, mikor odajött, rábeszélte, hogy kérjen atyjától mezőt; és lesiklott a szamárról. És mondta neki Káléb: Mi lelt? 
 
15.Mondta neki: Adj nekem áldást, mert a délvidéki földre adtál engem, adjál hát nekem vízkútfőket. Erre adta neki Káléb a felső kútfőket és az alsó kútfőket. 
 
16. A kénitának, Mózes ipjának fiai pedig fölmentek a pálmák városából Jehúda fiaival együtt Jehúda pusztájába, mely Arádtól délre van; mentek és maradtak a néppel. 
 
17. S ment Jehúda Simeónnal, az ő testvérével, és megverték a kanaánit, Czefát lakóját, elpusztították és elnevezték a várost Chormának. 
 
18. És bevette Jehúda Azzát és határát, Askelónt és határát, meg Ekrónt és határát. 
 
19. És volt az Örökkévaló Jehúdával, és elfoglalta a hegységet, mert nem bírta kiűzni a völgy lakóit, mert vasszekerük volt nekik. 
 
20. És adták Kálébnek Chebrónt, amint mondta volt Mózes; és kiűzte onnan Anák három fiát. 
 
21. A jebúszit pedig, Jeruzsálem lakóját, nem űzték ki Benjámin fiai; így maradt a jebúszi Benjámin fiaival Jeruzsálemben mind e mai napig. 
 
22. Vonultak a József házabeliek, ők is, Bét-Élbe és az Örökkévaló velük volt. 
 
23. Kikémleltették a József házabeliek Bét-Élt; a városnak neve pedig azelőtt Lúz volt.
 
24. És láttak az őrök egy embert kijönni a városból, és mondták neki: Mutasd meg nekünk, kérlek, a város bejáratát és mi majd szeretetet cselekszünk veled. 
 
25. Megmutatta nekik a város bejáratát, és megverték a várost a kard élével; az embert pedig és egész családját elbocsátották. 
 
26. S elment az ember a chittiták földjére, épített várost és elnevezte Lúznak; ez a neve mind e mai napig. 
 
27. Nem űzte ki Menasse Bét-Seánt és leányvárosait, Táanákhot és leányvárosait, meg Dór lakóit és leányvárosait, Jibleám lakóit és leányvárosait, sem Meggidó lakóit és leányvárosait; és belenyugodott a kanaáni, hogy maradjon ebben az országban. 
 
28. Történt pedig, mikor megerősödött Izraél, alattvalóvá tette a kanaánit, de kiűzni nem űzte ki. 
 
29. Efraim nem űzte ki a kanaánit, ki Gézerben lakott; így maradt közte a kanaáni Gézerben. 
 
30. Zebúlún nem űzte ki Kitrón lakóit, sem Náhalól lakóit; így maradt közte a kanaáni, és alattvalókká lettek.
 
31. Ásér nem űzte ki Akkó lakóit, sem Czídón lakóit, meg Achlábot, Akhzíbot, Chelbát, Afíkot és Rechóbot. 
 
32. Így lakott az Áséri a kanaáni, az ország lakói között, mert nem űzte ki. 
 
33. Naftáli nem űzte ki Bét-Sémes lakóit, sem Bét-Anát lakóit, és így lakott ő a kanaáni, az ország lakói közt; Bét-Sémes és Bét-Anát lakói pedig lettek nekik alattvalóikká. 
 
34. És szorította az emóri Dán fiait a hegységbe, mert nem engedte leszállni a völgybe. 
 
35. S belenyugodott az emóri, hogy lakjon Chéresz hegyén, Ajjálónban és Sáalebímban; de nehéz lett József házának keze, és alattvalókká lettek. 
 
36. Az emóri határa pedig Akrabbím hágójától, a Sziklán felül.