1. Fújjátok meg a harsonát Cionban és riadjatok szent hegyemen, reszkessenek mind az ország lakói, mert jön az Örökkévaló napja, mert közel van; 
 
2. sötétség és homály napja, felhő, sűrű ködnek napja; mint hajnal terül el a hegyeken: számos és hatalmas nép, ahhoz hasonló nem volt öröktől fogva, utána sem lesz többé, nemzedék meg nemzedék évein át. 
 
3. Előtte tűz emészt és utána láng lobbant, mint Éden kertje előtte az ország, és utána sivatag puszta, menekvés sem volt tőle. 
 
4. Mint lovak látszata az ő látszata, s mint mének úgy szaladnak. 
 
5. Mint szekerek zöreje, a hegyek csúcsain ugrálnak, mint zizegése a tűz lángjának, mely tarlót emészt, mint a hatalmas nép harcra sorakozva. 
 
6. Miatta remegnek népek, minden arc bevonja fényét. 
 
7. Mint vitézek szaladnak, mint harcosok fölhágnak a falra – ki-ki a maga útján haladnak, nem kuszálják össze pályáikat. 
 
8. Egyik a másikát nem szorítják, mindegyik a maga ösvényén haladnak, a fegyvere rohannak által, nem szakadnak meg. 
 
9. A városban futkosnak, a falon szaladnak, a házakba másznak föl, az ablakokon által jönnek be mint a tolvaj. 
 
10. Előtte a föld megreszketett, megrendült az ég, nap és hold elsötétültek, s a csillagok behúzták ragyogásukat. 
 
11. S az Örökkévaló hallatta hangját az ő serege előtt, mert igen számos az ő tábora, mert hatalmas az igéjének végrehajtója; mert nagy az Örökkévaló napja, és félelmetes nagyon, és ki bírja el! 
 
12. De most is, úgymond az Örökkévaló, térjetek meg hozzám, egész szívetekkel, meg böjttel és sírással s gyászolással. 
 
13. Szaggassátok meg szíveteket és ne ruháitokat, és térjetek meg az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez – mert kegyelmes és irgalmas ő, hosszantűrő és hűséges a szeretetben és aki meggondolja a veszedelmet. 
 
14. Ki tudja, hátha fordul és meggondolja; akkor hátrahagy maga után áldást, lisztáldozatot és öntőáldozatot az Örökkévaló, a ti Istenetek számára. 
 
15. Fújjátok meg a harsonát Ciónban, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést; 
 
16. gyűjtsétek egybe a népet, szenteljetek gyülekezetet, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek egybe a kisdedeket és csecsszopókat, menjen ki a vőlegény kamarájából a menyasszony mennyezetéből. 
 
17. A csarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Örökkévalónak szolgálattevői; és mondják: sajnáld meg, oh Örökkévaló, népedet, s ne tedd birtokodat gyalázattá, hogy nemzetek uralkodjanak rajtuk; miért mondhassák a népek között: hol az Istenük?

 

Isten bőséges áldása

 
18. És buzgólkodott az Örökkévaló az ő országáért, és megszánta népét. 
 
19. És felelt az Örökkévaló és mondta népének: Íme én küldöm nektek a gabonát, a mustot és az olajat, hogy jól lakjatok vele; és nem teszlek benneteket többé gyalázattá a nemzetek között. 
 
20. Amaz északit pedig eltávolítom tőletek, és eltaszítom szárazság és pusztaság földjére: elejét a keleti tengerbe és végét a nyugati tengerbe; s majd száll a bűze, felszáll a dögszaga – mert nagyokat mívelt. 
 
21. Ne félj, föld, ujjongj és örvendj, mert nagyokat mívelt az Örökkévaló! 
 
22. Ne féljetek, mező vadjai, mert megzöldültek a puszta tanyái, mert a fa megtermette gyümölcsét, fügefa és szőlőtő adták erejüket. 
 
23. És ti Cion fiai, ujjongjatok és örvendjetek az Örökkévalóban, a ti Istentekben, mert adta nektek az igazságra tanítót, és hullatott nektek esőt, meg őszi esőt és tavaszi esőt az első hónapban. 
 
24. És megtelnek a szérűk gabonával és áradoznak, présházak musttól meg olajtól. 
 
25. És pótolom nektek azon éveket, melyeket megevett a sáska, a nyaló, a faló és a szöcske, az én nagy seregem, melyet bocsátottam rátok. 
 
26. És enni fogtok, enni és jóllakni és dicséritek az Örökkévalónak, a ti Istenteknek nevét, ki csodálatosan cselekedett veletek; s nem fog megszégyenülni népem örökre. 
 
27. S majd megtudjátok, hogy Izraél közepette vagyok én, s én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek és senki más; s nem fog megszégyenülni népem örökre.

 

Megszakítás