(29/b lap kezdődik)
[A Gömárá egy konkrét esetet említ:]
אַגְרָא חַמוּהַּ דְרַבִּי אַבָּא אִיפְּסִיקָא לֵיהּ כַּרְעָא דְהֵ„י דְּ„הָעָם” בְּנִיקְבָּא, אָתָא לְקַמֵיהּ דְרַבִּי אַבָּא, אָמַר לֵיהּ: אִם מִשְׁתַּיֵּיר בּוֹ כְּשִׁיעוּר אוֹת קְטַנָּה – כָּשֵׁר, וְאִם לָאו – פָּסוּל.
Ágrának, rabbi Ábá apósának olyan tfilinje volt, melyben a „És szólt Mózes a néphez…” kezdetű versben1 a העם (háám = a nép) szóban levő ה (hé) jobb szárát egy lyuk választotta ketté. Elment rabbi Ábához és az azt mondta neki: Ha a jobb szár felső részén maradt annyi, amennyi elegendő egy kis betűhöz, például egy judhoz, akkor a tfilin használható; ha nem, akkor nem használható, mivel a hé érvényességének megítélésekor a kettéválasztott szár alsó része nem számít2.
[Egy másik hasonló eset:]
רָאמִי בַּר תַּמְרֵי דְהוּא חַמוּהַּ דְּרָמִי בַּר דִּיקוּלֵי אִיפְּסִיקָא לֵיהּ כַּרְעָא דְּוָי„ו דְּ„וַיַהֲרֹג” בְּנִיקְבָּא, אָתָא לְקַמֵּיהּ דְּרַבִּי זֵירָא, אָמַר לֵיהּ: זִיל אַיְיתֵּי יְנוּקָא דְלֹא חַכִּים וְלֹא טִפֵּשׁ, אִי קָרֵי לֵיהּ „וַיַהֲרֹג” – כָּשֵׁר, אִי לֹא – יֵהָרֵג הוּא וּפָסוּל.
Rámi bár Támrének, Rámi bár Dikulé apósának, olyan tfilinje volt, melyben az „És volt, mivel makacskodott Fáraó bennünket elbocsátani, megölt az Örökkévaló minden elsőszülöttet…” versben3 a ויהרוג (vájáhárog = és Ő megölt) szó vávjának szárát egy lyuk választotta ketté. Következésképp a váv felső része kissé hasonlított a judra, ami miatt a szöveg könnyen félreérthető, és így esetleg nem használható4. Elment rabbi Zérához és ő azt mondta neki: Menj, és hozz egy gyermeket, aki nem éles eszű de nem is ostoba, hanem inkább átlagos képességű, és olvastasd el vele a szót. Ha az annak rendje s módja szerint vávval vájáhárog-nak olvassa, akkor a tfilin használható; de ha nem, ha juddal jéhárég-nak olvassa (ami annyit jelent: meg fogják ölni), akkor nem használható.
Kit irigyelt Mózes?
[A Gömárá egy Ágádából vett elbeszéléssel tér át a táginokra, a kegytárgyak írásában használatos betükoronákra:]
אָמַר רַב יְהוּדָה אָמַר רַב: בְּשָׁעָה שֶׁעָלָה מֹשֶׁה לַמָּרוֹם, מְצָאוֹ לְהַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא שֶׁיוֹשֵׁב וְקוֹשֵׁר כְּתָרִים לָאוֹתִיוֹת, אָמַר לְפָנָיו: רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, מִי מְעַכֵּב עַל יָדְךָ? אָמַר לוֹ: אָדָם אֶחָד יֵשׁ שֶׁעָתִיד לִהְיוֹת בְּסוֹף כַּמָּה דּוֹרוֹת וַעֲקִיבָא בֶּן יוֹסֵף שְׁמוֹ, שֶׁעָתִיד לִדְרוֹשׁ עַל כָּל קוֹץ וְקוֹץ תִּילִּין תִּילִּין שֶׁל הֲלָכוֹת.
Ráv Jehudá mondta Ráv nevében: Amikor Mózes felment a mennyei magasba, az Örökkévaló épp koronákat illesztett néhány betűre. Ez úgy értendő, hogy bár a Tóra már teljesen meg volt írva, Ő még táginokat illesztett bizonyos betűkhöz. Mózes mondta neki: „Világmindenség Ura! Mi tart vissza, hogy úgy add a Tórát, ahogy van? Miért kell kiegészíteni koronákkal?” Az Örökkévaló azt mondta neki: „Van egy férfiú, aki sok nemzedék múlva fog élni, Ákivá ben Joszéf a neve (a híres rabbi Ákivá), és ő lesz az, aki minden egyes vonásból számtalan törvényt fog kikövetkeztetni.”
אָמַר לְפָנָיו: רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, הַרְאֵהוּ לִי, אָמַר לוֹ: חֲזוֹר לַאֲחוֹרֶךָ. הָלַךְ וְיָשַב בְּסוֹף שְׁמוֹנֶה שׁוּרוֹת, וְלֹא הָיָה יוֹדֵע מָה הֵן אוֹמְרִים, תָּשַׁשׁ כֹּחוֹ; כֵּיוָן שֶׁהִגִּיעַ לְדָבָר אֶחָד, אָמְרוּ לוֹ תַּלְמִידָיו: רַבִּי, מִנַּיִן לְךָ? אָמַר לָהֶן: הֲלָכָה לְמֹשֶׁה מִסִּינַי, נִתְיַישְׁבָה דַּעְתּוֹ.
Mózes azt mondta az Örökkévaló színe előtt: „Mutasd meg nekem, Világmindenség Ura!” Az Örökkévaló azt mondta neki: „Fordulj meg, és nézd meg, mi van mögötted.” Mózes rabbi Ákivá tanházában találta magát. Mózes hátrament, és leült a nyolc sornyi tanítvány mögött, de ahogy hallgatta a rabbi Ákivá és tanítványai között folyó diskurzust, nem értette, amit mondtak. Elkedvetlenedett, ereje elhagyta. Ekkor egy olyan dolog került szóba, amihez a tanítványok hivatkozást kértek. Rabbi Ákivá tanítványai megkérdezték, „Mester, honnan tudod ezt?” Rabbi Ákivá így felelt nekik, „Ez egy háláchá, melyet Mózes szóban kapott a Szináj-hegyen”. Ennek hallatán megkönnyebbült Mózes lelke, hiszen ráébredt, hogy rabbi Ákivá mondandója a tőle származó hagyományra épül5.
חָזַר וּבָא לִפְנֵי הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא, אָמַר לְפָנָיו: רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, יֵשׁ לְךָ אָדָם כָּזֶה וְאַתָּה נוֹתֵן תּוֹרָה עַל יָדִי? אָמַר לו: שְׁתוֹק, כָּךְ עָלָה בְּמַחֲשָׁבָה לְפָנַי.
Megfordult és visszatért az Örökkévalóhoz, és azt mondta a színe előtt: „Világmindenség Ura! Rendelkezel egy ilyen emberrel, és általam akarod adni a Tórát? Add rabbi Ákivá által!” Az Örökkévaló erre azt mondta neki: „Hallgass! Így gondoltam el magamban, s ezt te nem értheted meg”.
אָמַר לְפָנָיו: רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, הִרְאִיתַנִי תּוֹרָתוֹ, הַרְאֵנִי שְׂכָרוֹ, אָמַר לוֹ: חֲזוֹר [לַאֲחוֹרֶךָ]. חָזַר לַאֲחוֹרָיו, רָאָה שֶׁשּׁוֹקְלִין בְּשָׂרוֹ בִּמְקוּלִין, אָמַר לְפָנָיו: רִבּוֹנוֹ שֶׁל עוֹלָם, זוֹ תּוֹרָה וְזוֹ שְׂכָרָה? אָמַר לֵיהּ: שְׁתוֹק, כָּךְ עָלָה בְּמַחֲשָׁבָה לְפָנַי.
Mózes erre azt mondta: „Világmindenség Ura! Megmutattad nekem az ő Tóra tudását, most mutasd meg a jutalmát.” Az Örökkévaló azt mondta neki: „Fordulj hátra, és nézd meg, mi van mögötted.” Mózes megfordult, és látta, hogy hogyan kínozzák a rómaiak halálra rabbi Ákivát, testét vasfésűkkel boronálva, majd végső megaláztatásként hogyan adják megszaggatott testét húsárusoknak, hogy azt mérjék ki a húscsarnokban. Mózes azt mondta: „Világmindenség Ura! Ez a Tóra tudása, és ez a jutalma?” Az Örökkévaló azt mondta: „Hallgass! Így gondoltam el magamban, s ezt te nem értheted meg. Ez része az Én nagyobb tervemnek, melyről nincs tudomásod.”
A betűk koronái – a tágok
[A Gömara ismerteti a táginra vonatkozó rendelkezést:]
אָמַר רָבָא: שִׁבְעָה אוֹתִיּוֹת צְרִיכוֹת שְׁלֹשָׁה זִיּוּנִין, וְאֵלוּ הֵן: שַׁעַטְנֵ„ז גֵ„ץ.
Rává mondta: Hét betűre egyenként három tágint kell helyezni6. Ezek: שעטנ„ז ג„ץ (SáÁTNéZ GéC), azaz ש (sin), ע (ájin), ט (tet), נ (nun, a szóvégi formája is: ן), ז (zájin), ג (gimel) és צ (cádik, a szóvégi formája is: ץ)7.
A chet és a hé betűk
[Egy másik tanítás is szól bizonyos betűk sajátosságairól:]
אָמַר רַב אַשִׁי: חֲזִינָא לְהוּ לְסַפְרֵי דַוְוקָנֵי דְּבֵי רַב, דְּחָטְרֵי לְהוּ לְגַגֵּיהּ דְּחֵי„ת וְתָלוּ לֵיהּ לְכַרְעֵיהּ דְּהֵ„י.
Ráv Ási mondta: Láttam a Ráv akadémiájának precíz írnokai által írt Tóra-tekercseket, és feltűnt nekem, hogy egy „púpot” (csúcsot) tesznek hozzá a ח (chet) boltozatához8, illetve hogy úgy függesztik a ה (hé) bal szárát, hogy ne érintse a boltozatot.
חָטְרֵי לְהוּ לְגַגֵּיהּ דְחֵי„ת, כְּלוֹמַר חַי הוּא בְּרוּמוֹ שֶׁל עוֹלָם;
Egy csúcsot tesznek hozzá a chet boltozatához, mintha azt mondanák: Ő (az Örökkévaló), aki az élet forrása és így a cháj (él) szó a jelképe, melynek a chet a kezdőbetűje, a világmindenség csúcsán él, ahová ez a púp mutat.
וְתָלוּ לֵיהּ לְכַרְעֵיהּ דְהֵ„י,
És függesztik a hé bal szárát, annak az aggádikus magyarázatnak megfelelően, amelyet rabbi Ámi válaszolt rabbi Jehudá Nösziá9 hozzá intézett kérdésére.
כְּדִבְעָא מִינֵיהּ רַבִּי יְהוּדָה נְשִׂיאָה מֵרַבִּי אַמִּי, מַאי דִכְתִיב: „בִּטְחוּ בַּה‘ עֲדֵי עַד כִּי בְּיָהּ ה‘ צוּר עוֹלָמִים„?
Rabbi Jehudá Nösziá tehát megkérdezte rabbi Ámit: Mi a jelentése annak, ami írva van10: „Örökkön-örökké bízzatok az Örökkévalóban, mert בי–ה (böJáh = az Isten[ben]), az Örökkévaló örök kősziklánk”?
אָמַר לֵיהּ: כָּל הַתּוֹלֶה בִּטְחוֹנוֹ בְּהַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא – הֲרֵי לוֹ מַחְסֶה בָּעוֹלָם הַזֶה וְלָעוֹלָם הַבָּא.
Rabbi Ámi válaszolt neki: Bárki, aki az Örökkévalóba helyezi bizalmát, annak menedéke lesz ebben és az eljövendő világban. Erre utal az „örök kősziklánk” kifejezése.
[Az eredeti kérdés jobban kifejtve:]
אָמַר לֵיהּ: אֲנָא הָכִי קָא קַשְׁיָא לִי, מַאי שְׁנָא דִכְתִיב „בְּיָהּ” וְלֹא כְתִיב יָהּ?
Rabbi Jehudá Nösziá azt mondta neki: Amikor rákérdeztem, azt nem értettem: Miért van úgy írva: böJáh (Istenben), és miért nem egyszerűen Jáh (Isten) van írva?
כִּדְדָרַשׁ רַבִּי יְהוּדָה בַּר רַבִּי אִילְעַאי: אֵלוּ שְׁנֵי עוֹלָמוֹת שֶׁבָּרָא הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא, אֶחָד בְּהֵ„י וְאֶחָד בְּיוּ„ד.
Rabbi Ami azt felelte: A válasz erre a kérdésre úgy szól, amiképpen rabbi Jehudá bár rabbi Iláj magyarázta: Ez (a Jáh Név két betűje – יה) megfelel a két világnak, amit az Örökkévaló nevének egy-egy betűjével teremtett – az egyiket a ה hével, a másikat a י juddal. Tehát a bö-Jáh szó úgy értendő, hogy „Isten a Jáh neve két betűjével” teremtette a világot.
וְאֵינִי יוֹדֵע אִם הָעוֹלָם הַבָּא בְּיוּ„ד וְהָעוֹלָם הַזֶה בְּהֵ„י, אִם הָעוֹלָם הַזֶה בְּיוּ„ד וְהָעוֹלָם הַבָּא בְּהֵ„י, כְּשֶׁהוּא אוֹמֵר: „אֵלֶּה תּוֹלְדוֹת הַשָּׁמַיִם וְהָאָרֶץ בְּהִבָּרְאָם„, אַל תִּקְרֵי „בְּהִבָּרְאָם” אֶלָּא „בְּהֵ„י בְּרָאָם„, [הֱוֵי אוֹמֵר: הָעוֹלָם הַזֶה בְּהֵ„י, וְהָעוֹלָם הַבָּא בְּיוּ„ד].
Én pedig ezen a ponton nem tudom, hogy az eljövendő világ teremtetett juddal, és ez a világ hével, vagy ez a világ juddal, és az eljövendő világ hével. De mivel írva van11: „Ezek az eredetei az égnek és a földnek, amidőn teremtettek (böhibárám)…”, és ebben a szóban a hé arányosan kisebb a Tóra-tekercsben: ne olvasd az utolsó szót, ahogy írva van egybe: בהבראם (böhibárám – „amidőn teremtettek”), hanem olvasd, mintha külön lenne írva: ב–ה‘ בראם (bö-hé böráám – egy hével teremtette). Ezért azt mondom, hogy ez a világ hével teremtetett, és az eljövendő világ pedig juddal.
וּמִפְּנֵי מַה נִבְרָא הָעוֹלָם הַזֶה בְּהֵ„י? מִפְּנֵי שֶׁדּוֹמֶה לְאַכְסַדְרָה, שֶׁכָּל הָרוֹצֶה לָצֵאת יֵצֵא.
És mit jelképez az, hogy ez a világ a hével teremtetett? Mivel a hé egy pavilonhoz hasonlatos, azaz alul nyitott, és ha valaki távozni akar, könnyen megteheti. Hasonlóképpen az ember szabad akarattal rendelkezik ebben a világban, és bárki, aki el akar távolodni a helyes útról, és át akarja adni magát a bűnös életnek, távozhat.
וּמַאי טַעְמָא תַּלְיָא כַּרְעֵיהּ? דְאִי הָדַר בִּתְשׁוּבָה מְעַיְּילֵי לֵיהּ.
És mi az oka annak, hogy a hé bal szárát úgy függesztik fel, hogy marad egy rés nyitva a szár és a boltozat között? Azért hagynak rést, hogy amennyiben a bűnös bűnbánattal visszatér, vissza lehessen hozni azon a nyíláson keresztül – vagyis örökké megmarad a visszatérés lehetősége.
[A Gömara ezen a ponton félbeszakítja rabbi Jehudá tanítását és megkérdezi:]
וְלִיעַיֵּיל בְּהַךְ!
Miért nem ugyanazon az alsó nyíláson keresztül hozzák vissza, amelyiken eltávozott?
[A válasz:]
לֹא מִסְּתַּיְּיעָא מִילְתָא; כִּדְרֵישׁ לָקִיש,
A gyakorlatban, mint Rés Lákis tanításából kitűnik, ez nem történhet meg, mivel az az ember, aki meg akar tisztulni gonosz hajlamaitól, az segítségre szorul.
דְּאָמַר רֵישׁ לָקִיש, מַאי דְּכְתִיב: „אִם לַלֵּצִים הוּא יָלִיץ וְלַעֲנָוִים יִתֶּן חֵן„? בָּא לִטַּהֵר מְסַיְּיעִין אוֹתוֹ, בָּא לִטַּמֵּא פּוֹתְחִין לוֹ.
Rés Lákis tehát azt mondta: Mi a jelentése annak, ami írva van12: „Ha csúfolókkal jár, megcsúfolja őket, de az alázatosaknak kegyet ad.” Ez azt jelenti, hogy ha valaki eljön, hogy megtisztuljon, segítséget kap a Mennyekből, de ha azért jő, hogy beszennyezze magát, nyílást biztosítanak neki: habár ebben nem segítik, a vétek lehetőségét azért mindvégig megkapja13.
Látjuk tehát, hogy aki megtisztulni akar, annak segítségre van szüksége, és az Örökkévaló azzal segíti, hogy egy további „nyílást” teremt számára.
Összefoglalva: arra a kérdésre, hogy a „…bízzatok az Örökkévalóban, mert az Istenben (böJáh), az Örökkévaló örök kősziklánk” idézetben, miért van úgy írva, hogy Istenben, és nem egyszerűen Jáh (Isten), a válasz a következő: a Jáh itt a hé betűre utal, amellyel Isten az e világot teremtette, ugyanis ez a betűforma a megtérés örök lehetőségére emlékeztet. Így azáltal, hogy az e világot a hé betűvel teremtette Isten, megalapozta az ember Istenbe vetett bizalmának képességét.
A Gömárá ezzel megmagyarázta mi az aggádikus jelentése Ráv Ási megfigyelésének, miszerint Ráv akadémiájának precíz írnokai ügyeltek arra, hogy ne kapcsolják össze a hé bal szárát a boltozattal.
[A Gömárá folytatja rabbi Jehudá bár rabbi Iláj tanításának ismertetését:]
וּמַאי טַעְמָא אִית לֵיהּ תָּאגָא? אָמַר הַקָּדוֹשׁ בָּרוּךְ הוּא: אִם חוֹזֵר [בּוֹ] אֲנִי קוֹשֵׁר לוֹ קֶשֶׁר.
És mi az oka annak, hogy a hének tágja van? Az Örökkévaló mondja a vétkezőről: Ha megtér, koronát illesztek a fejére.
[A Gömárá befejezi rabbi Jehudá tanításának ismertetését:]
מִפְּנֵי מָה נִבְרָא הָעוֹלָם הַבָּא בְּיוּ„ד? מִפְּנֵי שֶׁצַדִּיקִים שֶׁבּוֹ מוּעָטִים.
És miért teremtetett az eljövendő világ juddal? Mert kevesek abban az eljövendő világban az igaz emberek, hasonlóan a judhoz, amelyik a legkisebb betű.14
וּמִפְּנֵי מָה כָּפוּף רֹאשׁוֹ? מִפְּנֵי שֶׁצַדִּיקִים שֶׁבּוֹ כָּפוּף רָאשֵׁיהֶם, מִפְּנֵי מַעֲשֵׂיהֶן שֶׁאֵינָן דּוֹמִין זֶה לָזֶה.
És miért horgad le a jud fejének bal alsó csücske? Mert abban a világban az igazak feje alázattal le van hajtva cselekedeteik okán, melyek nem egyenértékűek egymással. Azaz minden igaz ember a cselekedetei szerint részesül tiszteletben, és mivel szerénységükben mindnyájan úgy látják, hogy társaik cselekedetei nagyobb tiszteletet vívtak ki, szégyenűkben lehorgasztják fejüket.
Mikor javítható a Tóratekercs?
[A Talmud más témára tér:]
אָמַר רַב יוֹסֵף: הָנֵי תַּרְתֵּי מִילֵּי אָמַר רַב בִּסְפָרִים. וְתַנְיָא תְּיוּבְתֵּיהּ.
Ráv Joszéf mondta: E következő két dolgot mondta Ráv a Tóra-tekercsek törvényéről, és mindkét rendelkezésnek a cáfolata egy Brájtában olvasható.
חֲדָא, הָא דְּאָמַר רַב: סֵפֶר תּוֹרָה שֶׁיֵשׁ בּוֹ שְׁתֵּי טָעֻיּוֹת בְּכָל דַּף וְדַף – יְתַקֵן, שָׁלֹשׁ – יִגָּנֵז.
Az egyik rendelkezés, amit Ráv mondott: Ha két hiba van egy Tóra-tekercs mindegyik hasábján, akkor még kijavítható, és a Tóra-tekercs használható. Ám ha három hiba található mindegyik hasábban, akkor el kell rejteni egy megfelelő nyugvóhelyre, ugyanúgy, ahogy egy használhatatlanná vált szent tárgyat (tfilin, mezuzá). Vagyis egy ilyen Tóra-tekercset nem szabad kijavítani, tilos olvasni belőle, de nem dobható el, mivel szent szöveget tartalmaz.
וְתַנְיָא תְּיוּבְתֵּיהּ: שָׁלֹשׁ – יְתַקֵן, אַרְבַּע – יִגָּנֵז.
Cáfolata a következő Brájtában található: Ha a Tóra-tekercsben három hiba van mindegyik hasábban, még javítható; ha négy hiba van mindegyik hasábban, a tekercset el kell rejteni. Ez cáfolja Ráv álláspontját, aki szerint ha három hiba van minden hasábban, a Tóra-tekercs már nem javítható.
תָּנָא: אִם יֵשׁ בּוֹ דַף אַחַת שְׁלֵימָה – מַצֶּלֶת עַל כּוּלוֹ.
Egy további Brájtá ezt tanítja: ha van egy teljes (hibátlan) hasábja, akkor az a hasáb megmenti az egész tekercset attól, hogy elvessék. A többi hasábban fellelhető hiba kijavítható, s a Tóra-tekercs ezáltal érvényessé válik.
אָמַר רַב יִצְחָק בַּר שְׁמוּאֵל בַּר מַרְתָּא מִשְּׁמֵיהּ דְרַב: וְהוּא דִכְתִיב רוּבֵּיה דְסִפְרָא שַׁפִּיר.
Ráv Jichák bár Smuél bár Mártá mondta Ráv nevében: Csak ebben az esetben menti meg a hibátlan hasáb az egész tekercset, amennyiben a Tóra-tekercs túlnyomórészt megfelelően van írva, vagyis hasábonként nincs több hat-hét hibánál benne.
[A Gömárá fölteszi a kérdést:]
אָמַר לֵיהּ אַבַּיֵי לְרַב יוֹסֵף: אִי אִית בְּהַהוּא דַּף שָׁלֹשׁ טָעֻיּוֹת מַאי?
Ábájé mondta Ráv Joszéfnak: Ha esetleg három hiba is található abban az egy „hibátlan” hasábban, mi a törvény? Vagyis amikor a Brájtá megállapítja, hogy a „hibátlan” hasáb megmenti a Tóra-tekercs többi részét, akkor ez azt jelenti-e, hogy annak a hasábnak teljesen hibátlannak kell lennie, mert ha ezt az egy hasábot is javítani kellett, nem lehet alapja az egész tekercs megmentésének, vagy csupán azt mondjuk, hogy abban a hasábban nem lehet több három hibánál, amely így javítás után az egész tekercset megmentő teljes hasábbá válik?
[A Gömárá válaszol:]
אָמַר לֵיהּ: הוֹאִיל וְאִיתְיְהִיב לְאִיתַּקּוּנֵי מִיתַקֵּן.
Ráv Joszéf azt mondta neki: Mivel általában olyan hasábot, amelyikben csak három hiba található ki szabad javítani, ezért ezt a hasábot is kijavíthatjuk, miáltal az az egész tekercs megmentésének alapjául szolgáló „hibátlan hasáb” lesz.
[A Gömárá a fenti rendelkezést taglalja tovább:]
וְהָנֵי מִילֵּי חֲסֵירוֹת, אֲבָל יְתֵירוֹת לֵית לָן בָּהּ.
És az, hogy háromnál több hiba nem javítható, csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a hibák hiányosságként jelentkeznek, azaz hiányoznak betűk. Ezzel szemben az olyan esetek, amikor a hiba abban áll, hogy fölösleges betűket írtak, nem jelentenek problémát. Azaz az ilyen hibák még abban az esetben is kitörölhetők, ha egy hasábban négy vagy több található belőlük15.
חֲסֵירוֹת מַאי טַעְמָא לֹא? אָמַר רַב כַּהֲנָא: מִשּׁוּם דְמִיחֲזֵי כִּמְנוּמָּר.
Mi az oka annak, hogy csak a (négy vagy több) hiányosság nem javítható? Ráv Káháná mondta: Mert a betűhiányos tekercs csak úgy javítható, hogy a hiányzó betűket a sorok közé „függesztik”. Ha ilyen típusú javítást négyszer vagy többször kell alkalmazni egy hasábban, akkor az a tekercs pettyezettnek tűnne és csúf lenne.
1 2Mózes 13:3.
2 Amennyiben a jobb szár felső része ugyanolyan magas, mint a jud, akkor a hé érvényes, még ha lyuk van is az alján.
Bét Joszéf (Orách Chájim, 32.) felteszi a kérdést: Miképpen lehetséges, hogy egy lyukat érintő betű érvényes, hiszen a Gömárá fentebb (29a.) azt állítja, hogy minden betűt öleljen körül a pergamen? Két választ ad.
Az első, amely Bét Joszéf szerint Rási véleményét tükrözi, azt mondja: a mukáf gvul követelménye nem jelenti szó szerint azt, hogy egy betűt öleljen körül a pergamen, hanem csak azt jelenti, hogy a betűk ne érintkezzenek egymással. Ha a betűk nem érintkeznek egymással, akkor nincs jelentősége, hogy egy betűt egy lyuk határol (vagy kifut a pergamen széléig).
Bét Joszéf második magyarázata különbséget tesz aközött, amikor a betűt először írják le és nem öleli körül a pergamen (ekkor érvénytelen), illetve aközött, ha a betűt elsőre úgy írták le, hogy körülölelte a pergamen, akkor még abban az esetben is érvényes marad, ha később kilyukad.
3 2Mózes 13:15.
4 Ebben az esetben nem használható a Gömárá által korábban említett próba, miszerint meg kell vizsgálni, hogy a váv [tetején] maradt-e egy akkora rész, amely legalább egy judnyi magasságú; épp ellenkezőleg: az a probléma, hogy a váv egy judra hasonlít (Mordecháj 952.).
5 Bár az összes tórai fejtegetéseknek az alapját a mózesi hagyomány képzi, Mózes ezeknek csak az alapelveit és nem a részleteit fektette le, s így elöszőr maga sem ismerte fel a rabbi Ákivá és tanítványai közötti fejtegetést. Később azonban mégis csak megkönnyebbült, amikor ráébredt, hogy rabbi Ákivá mondandója egy tőle származó hagyományra épül.
6 A tfilin, a mezuzá és a Tóra-tekercs abban az esetben is érvényes, ha lefelejtik a táginokat (Maimonidész, A tfilin szabályai 2:9., 5:3., 7:9.; lásd Orách Chájim 36:3.).
7 A tágin (egyesszám: tág) nem más mint egy-egy kis ז (zájin) betű, amiből hármat rajzolnak ezeknek a betüknek a bal szélső csúcsára, ezzel egy koronát, úgynevezett ketert rajzolva nekik. (Ezért is használja a Gömárá itt a zijunin szót a tágin helyett.) Az egyik tágot kissé jobbra dőlve, a másikat balra, míg a harmadikat egyenesre. Bizonyos betűk, mint pl. a ק vagy a ה csupán egyetlen tágot kapnak.
Számos korai törvényhozó egy igen régi hagyományt idéz, mely szerint különböző számú tágin helyezendő bizonyos szavak bizonyos betűire. Maimonidész, A mezuzá szabályai 7:8., szerint egyetlen betűre akár hét tágin is helyezhető, míg a Möiri szerint akár kilenc is. Ezeknek a részletesen kifejtett hagyománya Széfer Tágében (Táginok Könyveben) található, melynek általunk ismert változata szerint (az Ocár Midrásimban, 563. oldal) Éli (a kohén – lásd 1Sámuel 2:11.) e könyv tartalmát a Józsué által Gilgálban felállított tizenkét hatalmas kőről vette (Jósuá 8:32.).
8 Fordításunk Rábénu Tám értelmezését követi. Az ő chetje két zájinra hasonlít, melyeket egy fordított V köt össze. Rási véleménye szerint azonban itt nem púpról hanem pálcáról van szó, és így az ő chetje a szabályos nyomtatott chetnek felel meg (ח), melyen a tág a bal felső sarokban van.
9 A nösziá szó a nászi (fejedelem) arameus megfelelője. Rabbi Jehudá Nösziá a gyakran csak Rábinak nevezett rabbi Jehudá, a Fejedelem (a Misna szerkesztője) unokája volt. Nagyapjához hasonlóan ő is a Szanhedrin és a zsidó nép egyik vezetője volt Izraelben. Azért használták nevének arameus formáját, hogy megkülönböztessék a nagyapjától.
10 Jesájá 26:4.
11 1Mózes 2:4.
12 Példabeszédek 3:34.
13 Vagyis az az ember, aki a csúfolókhoz vonzódik, magára hagyatik és lehetősége van arra, hogy megragadja a vétkezésre kínálkozó alkalmakat – nem segítik, de nem is gátolják terve megvalósításában. Ezt a jálic (ebben az értelmezésben: „megcsúfolhatja őket”) kifejezésből vezeti le, hiszen arra utal, hogy az embert hagyják csúfolkodni. Az Örökkévaló nem segíti, de nem is gátolja. Azt az embert, aki az alázatosokhoz vonzódik, az Örökkévaló segíti, miképpen a vers mondja: jitén chén („kegyet ad”), vagyis az Örökkévaló kegyet gyakorol és segíti. (Rási)
14 A Máhársá szerint a Gömara nem azt állítja, hogy az igaz emberek kevesen vannak, hanem inkább azt, hogy kisebbítik magukat, vagyis alázatosak az Örökkévaló előtt.
15 A szavak közepén található fölöslegesek betűk esetén nem elég egyszerűen kitörölni azokat, mivel ezáltal olyan rés keletkezne, amitől egy szó két külön szónak tűnne. A fölösleges betűk kitörlése után meg kell nyújtani a szomszédos betűket, hogy a szó egyben maradjon. Ez nem mindig lehetséges, mivel bizonyos betűk nem nyújthatók anélkül, hogy a betű alapformája ne torzulna.
