1. Énekek éneke, Salamontól.
2. Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
3. Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
4. Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk ée örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
5. Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint gédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
6. Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek : a magam szőlőjét nem őriztem.
7. Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
8. Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
9. Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
10. Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
11. Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
12. Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
13. Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között pihen;
14. cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
15. Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
16. Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
17. házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
