Hanna fohásza: a zsidó imák példaképe
A Ros Hásáná–i imarend olvasása közben feltűnhet, hogy számos olyan ima található a liturgiában, amelyben anyagi javakért fohászkodunk az Örökkévalóhoz. Ilyen például: „az élet, az áldás, a békesség és a jó megélhetés könyvében említtessünk meg és jegyeztessünk be…” (Izrael fohásza – A zsidó újév imarendje, 45. oldal). Felmerül a kérdés, helyénvaló–e ezen a szent napon ilyen, materiális dolgokért imádkozni?
Bölcseink tanítása szerint Ros Hásáná napjának kulcspontja, hogy az Örökkévaló uralmának elfogadására kér minket, amit a sófárfúvással – mintegy megkoronázással – teszünk meg (Talmud, Ros Hásáná 16a.). Egy földi király megkoronázásakor lenne–e olyan alattvaló, aki odamerészkedik a királyhoz egy személyes kéréssel? Ros Hásáná napján imáinkban többször elismerjük az Örökkévaló uralmát, például: „dicsőségedben uralkodj az egész világon” (A zsidó újév imarendje, 43. oldal). Hogyan szabad ilyen magasztos kérések mellett saját, anyagi igényeink kielégítéséért is Hozzá fordulnunk?
Hanna imája
A Ros Hásáná első napján felolvasott Háftárának (1Sámuel 1:1–2:10.), Hanna történetének elemzéséből választ kapunk arra, hogy miért fordulhatunk mégis materiális kérésekkel Hozzá.
Hanna sok-sok éven át meddő volt, ami szerfelett elkeserítette. Ő és férje, Elkáná minden évben felzarándokolt a Silóban álló Szentélyhez, ahol az egyik évben elhagyta az áldozati lakomát, belépett a Szentélybe, és feltárta szívét fiúgyermekért imádkozva.
„Minthogy annyit imádkozott az Örökkévaló előtt, … csak magában beszélt, ajkai mozogtak, de hangja nem hallatszott, azért Éli [főpap] ittasnak vélte és így szólt hozzá:
„Meddig részegeskedsz még? Ideje hogy kijózanodj a bor hatása alól!” Hanna meg így válaszolt néki: „Nem, uram, szomorú szívű asszony vagyok én, de nem ittam bort és szeszes italt, csak a szívemet öntöttem ki az Örökkévaló előtt…
Akkor Éli így szólt hozzá: „Menj békességgel, és Izrael Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!”
Éli a főpap, és az egész zsidó nép bírája volt. Hogyan lehet az, hogy minden bölcsessége és tapasztalata dacára azonnal ilyen szigorúan ítélkezett Hanna felett, ahelyett, hogy megpróbálta volna valós érzelmeit megismerni?
Tudat alatti vágyaink
A felvetett kérdések tisztázását azzal kezdődik, hogy természetesen Éli nem tekintette szó szerint részegnek Hannát, hiszen ebben az esetben kivezettette volna a Szentélyből. (Tilos bárkinek részegen a Szentélyben tartózkodnia, 3Mózes 10:9.)
Éli látta Hannát imádkozni és érzékelte imája őszinteségét. Azért vádolta „részegséggel”, mert nem értette, miképp lehet, hogy Hanna a Szentélyben, az Örökkévaló színe előtt állva, csak magára gondol és a maga számára kér fiúgyermeket. Úgy vélte, saját személyes vágyaitól mámorosodott meg, és ezért gondol csak materiális dolgokra. Erre válaszolta Hanna, hogy nem részeg (nem a maga számára kér), csupán lelkét önti ki az Örökkévaló előtt (vágya lényének legrejtettebb zugából tör fel – ami, ha valóban a legrejtettebb zugból származik, csak Isteni cél elérésért lehet, hiszen a zsidó legbelsője Istentől származik [Tánjá 2.]).
A fizikai vágyat nem mindig az önzés motiválja. Annak dacára, hogy az ember gyakran úgy véli, hogy csak saját fizikai jólétéért sóvárog, mégis vágyai gyakorta lelke mélyebb részén gyökereznek.
A világ minden része tartalmazza, a Kábálá szerint, az istenség szikráit, melyeket csupán elrejt a világ materiális természete. A mi feladatunk az anyag finomítása, és a benne rejlő isteni erő feltárása. Minden zsidó küldetése, hogy ilyen szikrákat szabadítson fel élete során, azáltal, hogy isteni parancsolat teljesítésére használja azokat a dolgokat, amikben a szikra rejlik. Például, azáltal, hogy Ros Hásáná délelőttjén sófárt fúvunk az egyszerű állat szarvát Isten szolgálatába állítjuk, és magasabb szintre emeljük.
A Báál Sém Tov ezt a gondolatot az „éhesek és szomjasak is, lelkük ellankad őbennük” zsoltárvershez (107:5.) fűzött magyarázatában fejtette ki: Miért éhesek, s miért szomjaznak az emberek? Azért, mert „lelkük ellankad őbennük” – lelkük az ételben, italban rejlő isteni energia után sóvárog, és ezek hiányában ellankad.
Gyakran nem is tudatosul az emberekben, folytatja a rebbe, a fizikai vágyaik mögött megbúvó igazi motiváció. Miért vágyik egy zsidó gyermekáldásra, jólétre és anyagi sikerre? Azért, mert lelkében ott szunnyad a meg nem fogalmazott vágy, hogy teljesítse az ezekkel a látszólag materiális dolgokkal összefüggő isteni akaratot.
Ezt látjuk Hanna imájában is. Hannát nem önös érdeke hajtotta, hiszen megfogadta, hogy fiát „az Örökkévalónak adom [szentelem] egész életére” (1Sámuel 1:11.). Amikor kiöntötte lelkét az Örökkévaló előtt, nem önös vágynak, hanem lelke legbelső, szent késztetésének tett eleget. Éppen ezért, miután Éli meghallgatta Hanna magyarázatát, megáldotta, és kérte, adasson meg neki, hogy teljesüljön lelkének legbensőbb vágya.
Hanna imájából magyarázatot kapunk a cikk elején feltett kérdésre is. Ros Hásáná napján a teremtés céljára, a zsidóság lényegére összpontosítunk: az Örökkévaló azon kívánságára, hogy lakhelye legyen itt, a halandók körében. Az Örökkévaló nem az angyalok felett akar uralkodni, hanem az anyagi gondok között élő halandók királya akar lenni.
Tudat alatt azért kér az ember anyagi jólétet az Örökkévalótól, mert elfogadja uralmát, hiszen ezekkel a materiális dolgokkal kell szolgálnia az Istent.
Azzal a jóléttel és sikerrel, amivel megáld minket az Örökkévaló építsük hajlékát az új esztendőben.
Legyünk mindannyian jó évre beírva és bepecsételve az Élet Könyvébe!
Lösáná tová tikátév vötéchátém!
