1. Az Örökkévaló igéje, mely lett a Mórésetbeli Míkhához, Jótám, Ácház, Jechizkíja Jehúda királyainak napjaiban, amit látott Sómrón és Jeruzsálem felől.
2. Halljátok ti népek mind, figyelj föld meg teljessége! És legyen az Úr, az Örökkévaló tanúul ellenetek, az Úr az ő szent templomából.
3. Mert íme, az Örökkévaló kivonul helyéről és leszáll és lépdel a föld magaslatain;
4. elolvadnak a hegyek ő alatta és a völgyek széthasadnak, mint a viasz a tűz elől, mint lejtőn leomló vizek.
5. Jákób bűntettéért mindez, és Izraél házának vétkeiért! Mi Jákób bűntette? Nemde Sómrón! És mik Jehúda magaslatai? Nemde Jeruzsálem!
6. Teszem tehát Sómrónt rommá a mezőn, szőlőültetvényekké, leomlasztom a völgybe köveit, és alapjait föltárom.
7. Mind a faragott képei összetöretnek, s mind az ajándékai tűzben égettetnek el, és mind a bálványait pusztulássá teszem, mert parázna-ajándékból gyűjtötte össze, és ismét parázna-ajándékká válnak.
8. Emiatt hadd tartok gyászt s hadd jajgatok, hadd járok mezítláb és meztelenül; teszek oly siralmat, mint a sakálok, gyászt mint a struccmadarak.
9. Mert végzetes a csapása, mert eljutott Jehúdáig, odaért népem kapujához, Jeruzsálemhez!
10. Gátban ne jelentsétek, sírni ne sírjatok, Bét-Afrában porban fetrengj! Költözzél el, Sáfír lakója, szégyenre meztelenítve!
11. Nem vonult ki Káanán lakója, Bét-Écel siralma elveszi tőletek az állomását.
12. Mert remegett a jóért Márót lakója, mert baj szállt alá az Örökkévalótól Jeruzsálem kapujára.
13. Fogd be a szekérbe az állatot, Lákhís lakója – vétek elseje az Ción leányának- mer benned találtattak Izraél bűntettei.
14. Azért hozzá adsz kísérő ajándékot Móréset-Gáthoz; Akhzíb házai csalókává lesznek Izraél királyainak.
15. Még hozom reád az elfoglalót, Márésa lakója! Egész Adullámig jutni fog Izraél dicsősége.
16. Kopaszd és nyírd magadat gyönyörűséges gyermekeid miatt, tágítsd kopaszságodat mint a sas mert számkivetésbe mentek tőled.
