A házasság Isten által “kitalált” intézmény, melyet helyes ezért Isten törvényei szerint megkötni. 

A zsidó férfi és nő házassága szent kötelék, amelyet a zsidó esküvői szertartáson pecsételünk meg. A házasság által a férj és a feleség lelke összekapcsolódik visszaállítva azt az idilli, paradicsomi állapotot, melyet Ádám és Éva, az első emberpár alkotott. A Talmud szerint az Égben az ember születése előtt negyven nappal kihirdetik ki lesz a társa élete során, a zsidó folklór az embernek “kiválasztott” társat básertnek is nevezi.

Az esküvői szertartást számos rituálé kíséri. Ennek első mozzanata az eljegyzés, melyet sok közösségben nem is az esküvő napján, hanem akár hetekkel, hónapokkal korábban megtartanak. Az eljegyzés, bár még nem házasság, kialakít egyfajta köteléket a leendő férj és feleség között. 

Az esküvő napján az ifjú pár böjtölni szokott, ez a nap ugyanis különlegesen alkalmas a bűnbánatra, a hagyomány szerint ilyenkor Isten megbocsátja minden korábbi bűnünket, hogy “tiszta lappal” lépjünk a házasságba.

Az esküvői szertartás a chupa, azaz baldachin alatt történik, a fiatalokat szakavatott és Istenfélő rabbi adja össze, tanúk jelenlétében. A szertartás során a férj a felesége ujjára gyűrűt húz és elmondja az ősi mondatot: “Legyél nekem szentelve ezen gyűrű által, Mózes és Izrael törvényei szerint”.

A szertartás végén a vőlegény lábával eltör egy üvegpoharat, a pohártörés zaja emlékeztet mindenkit arra, hogy a zsidó öröm nem lehet teljes amíg nem áll ismét Jeruzsálemben a Szentély. 

Az esküvői szertartást természetesen lakoma és vidám ünnepség kíséri. Mázel tov, azaz jó szerencsét!