Ha valamelyik ember közületek áldozni akar áldozatot az Örökkévalónak, a baromból, a marhából és a juhokból áldozzátok a ti áldozatotokat. (3Mózes 1:2)
Az áldozatok a zsidóság történetének korai korszakától fogva jelen vannak. A Tórában hallunk Káin és Hevel (Ábel), Noách (Noé) és az ősapák áldozatairól. A pusztai szentély elkészültével az áldozatok átkerültek az ott felállított oltárra, majd az első Szentély megépítésével Jeruzsálembe. Most, amikor már és még nem áll a Szentély, az áldozatok is szünetelnek.
Az áldozatok négy csoportra oszthatók: olá (égőáldozat), chátát (bűnáldozat), ásám (bűnáldozat), slámim (békeáldozat). Az elsőt teljesen elégették az oltáron (kivéve a bőrét), a két középsőt részben elégették, részben a kohénok ették meg, az utolsót felosztották az oltár, a kohénok és az áldozatot hozó személy között. Áldozatot férfiak és nők is hozhattak, sőt, bizonyos típusú áldozatokat még nem-zsidók is, de maga az áldozat bemutatása a kohénok feladata volt. Ötféle állat alkalmas áldozatnak: marha, bárány, kecske és kétféle galamb, emellett lisztáldozatokat is bemutattak, illetve bort és néha vizet is öntöttek az oltárra.
Áldozatot számtalan alkalommal és okból hoztak egyéni és közösségi szinten, egy részük kötelező, más részük önkéntes volt. A levágott állat vérét az áldozat fajtájától függően az oltár falaira szórták vagy öntötték, és szintén típustól függött, hogy mely darabok kerültek az oltárra és mit ettek meg. A lisztáldozatból egy meghatározott mozdulattal kiemelt kis mennyiség került az oltárra, a többit a kohénok ették meg.
Bár az áldozatok igencsak fizikainak tűnnek, valójában az istenszolgálat spirituális aspektusát testesítették meg. Annak, aki az áldozatot hozta megfelelő mentális állapotban kellett lennie, és az áldozat jelentésére és céljára kellett összpontosítania, másként érvénytelen volt az áldozat. A jelentések és célok különfélék lehettek: akaratlanul elkövetett bűn után hozott vétekáldozat esetén például arra kellett az illetőnek gondolnia, hogy megbánta, amit tett. Emellett a papok is magasabb spirituális célokat tartottak a szemük előtt az áldozatok bemutatása során, a Lévi törzs tagjainak kórusa pedig szent és dicsőítő dalokat énekelt és zenélt mindeközben. Misztikus szempontból az áldozat az anyag felemelését jelenti magasabb spirituális szintre. A héber „korbán” szó, melyet magyarra áldozatként fordítunk, valójában a „lekárev” – közel hozni igéből származik. Amikor tehát a fejezet a fent idézett szavakkal vezeti be az áldozatok témakörét, akkor valami egészen alapvetőt tanít nekünk az áldozatokról: ha az ember közel akar kerülni Istenhez, akkor annak belőle magából kell kiindulnia. Akarnia kell közel kerülni az Örökkévalóhoz, és ha ez az akarat már megvan, akkor viheti az ember az áldozatnak szánt bárányát is magával. Ha közel akarunk kerülni Istenhez, jelentést akarunk találni az élet mindennapos tevékenységeiben, akkor közel kell kerülnünk Istenhez, és a bennünk levő állati ösztönt: lét- és fajfenntartás, saját otthonunk védelme, utódaink gondozása is közel kell vinnünk a micvákon keresztül Hozzá.
Bárányborda grillen
Húsos, glutén- és tojásmentes
- 4 darab bárányborda
A páchoz:
- ½ pohár olívaolaj
- só, durvára őrölt bors, ízlés szerint
- 3-4 gerezd fokhagyma, összetörve
- néhány friss rozmaringág
Egy kis tálban keverje össze a pác hozzávalóit és kenje be vele a húsok minden oldalát. Érdemes időnként megforgatni a darabokat, hogy az ízek jól átjárják. Izzítsa fel a grillben a szenet felizzítjuk, és amikor már csak parázslik, tegye a húst a grillrácsra. Süsse a darabokat minden oldalukon ropogósra, és tálalja frissen felvágott salátával és egy szelet fokhagymás kenyérrel.
