Dáát – tudás. L. Chábád.
Dájen – (jiddis): rabbinikus író, aki a zsidó törvények szerint ítélkezik.
Davenolás – imádkozni. Az ige szótári alakja a dávén (héberül löhitpálél). A szó jiddis átvétel, s nem az ige héber formáját adja vissza. Minden bizonnyal a latin divinus („isteni”) szóból származik. A davenolás az Istenihez való imádkozást jelenti.
Dávid-csillag – L. Mágén Dávid
Dekalog – a Tízparancsolat görög eredetű neve
Diaszpóra – „szétszóratás”: így nevezik a zsidó történelem a zsidóságnak a különböző országokba történet szétszórását, illetve az ott élő zsidóságot. (Görög szó.) Ld. még: Galut
Dibuk – „gonosz szellem”: a zsidó néphit szerint olyan bűnös lélek, melynek nagy vétke van, emiatt még a pokol büntetése sem elég, így a világűrben kóborol, míg valaki élő emberben menedéket nem lel, ott viaskodik az illető saját lelkével, úgyhogy a megszálott embert a két lélek küzdelme a tébolyba viszi. A –>cádikok képesek a Kabbala tudományával kiűzni a dibukot anélkül, hogy a vele élő embernek kárt okoznának. Voltaképpen lelki betegség ez, amelyet nagy megrázkodtatás okoz.
Dór hámidbár – „pusztai nemzedék”: azok a 20 éven felüliek, akik kivonultak Egyiptomból, de akiknek Isten nem engedte, hogy bemenjenek az országba, kívéve Józsuát és Kálébot. A büntetést azok miatt a kémek miatt kapták, akik e kettő kivételével ijesztő híreket vittek az Ígéret Földjéről (4 Móz. 14,29-38). A –>Zohár (kabbalisztikus könyv) „Dór Déá”-nak, mindent tudó nemzedéknek nevezi őket, mert csak ők látták a csodákat és a csodatetteket és ők azok, akik jelen voltak a szináji kinyilatkoztatásnál.
Dróse – prédikáció, beszéd, hitszónoklat. Rabbik tartják a zsinagógában szombaton, vagy ünnepkor, rendszerint egy-egy Írásversre alapozva, azt elemezve.
