Csodák
Biblia: Ezékiel Szekér-látomása
Jechezkél 1. fejezete
1. Volt a harmincadik évben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén – én pedig a számkivetettség között voltam a Kebár folyó mellett – megnyíltak az egek és isteni látomásokat láttam.
2. A hónap ötödikén – Jójákhín király számkivetésének ötödik éve volt – 3. lett az Örökkévaló igéje Jechezkélhez, Búzi fiához, a paphoz, Kaszdím országában, a Kebár folyó mellett, és volt ott rajta az Örökkévaló keze.
4. Láttam, íme szélvihar jött északról, nagy felhő egyre cikázó tűzzel és fény körülötte; közepéből pedig mintegy csillogó érc színe, a tűz közepéből. 5. És közepéből négy állatnak alakja; és ez az ábrázatjuk: emberalakjuk volt nekik 6. és négy arca mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiküknek; 7. lábaik pedig egyenes lábak, és lábaik talpa olyan, mint borjú lábának a talpa és tündökölnek, mint a simított réznek színe. 8. És emberi kezek szárnyaik alatt négy oldalukon; és arcaik és szárnyaik mindnégyüknek – 9. szárnyaik egymáshoz voltak fűzve – nem fordultak meg mentükben, mindegyik arcának irányában mentek.
10. Arcuk alakja pedig: ember-arc és oroszlán-arc jobbfelől mindnégyüknek és ökör-arc balfelől mindnégyüknek, és sas-arc mindnégyüknek. 11. Ilyenek arcaik, szárnyaik pedig különválók felülről, mindegyiknek kettő, a másikhoz fűzve, meg kettő, mely befödte testeiket. 12. Mindegyik arcának irányában mentek; ahova indítja, a szellem, hogy menjenek, oda mennek, nem fordulnak meg mentükben.
13. És az állatok alakja: látszatuk olyan, mint égő tűznek parazsa, olyan mint fáklyák látszata; az mozgott az állatok közt és a tűznek fénye volt és a tűzből villám eredt. 14. És az állatok ide-oda futkostak, olyan mint a villám látszata.
15. És néztem az állatokat, és íme egy-egy kerék a földön az állatok mellett a négy arc szerint. 16. A kerekek látszata és a művük: olyanok, mint a tarsís színe, és egy alakjuk mindnégyüknek, látszatuk és művük olyan, mintha kerék volna a kereken belül. 17. Négy oldaluk szerint mennek mentükben, nem fordulnak meg mentükben. 18. És talpjaik – azoknak fenségük van és félelmetességük – talpjaik szemekkel telvék köröskörül mind a négyüknek. 19. És midőn mennek az állatok, mellettük mennek a kerekek, és midőn emelkednek az állatok a földről, emelkednek a kerekek. 20. Ahová indítja a szellem, hogy menjenek, oda mennek, oda indítja a szellem, hogy menjenek; a kerekek pedig emelkedtek velük együtt, mert az állatok szelleme van a kerekekben. 21. Mikor azok mennek, mennek, és mikor azok állnak, állnak, és mikor azok emelkednek a földről, velük együtt emelkednek a kerekek, mert az állatok szelleme van a kerekekben.
22. És boltozat alakja volt az állatok fejei felett, olyan, mint a félelmetes jégnek színe, kiterjedve fejeik felett felülről. 23. És a boltozat alatt szárnyaik egyenesen voltak egymáshoz érve, mindegyiknek kettő, mely befedte őket, mindegyiknek kettő, mely befedte őket, a testeiket. 24. És hallottam szárnyaik hangját, mint nagy vizek hangját, mint a Mindenható hangját, mentükben, tombolás hangját, mint tábor hangját; megálltukban lecsüggesztették szárnyaikat.
25. És hang hallatszott a fejükön levő boltozaton fölül – megálltukban lecsüggesztették szárnyaikat. 26. És a fejükön levő boltozaton fölül olyan, mint zafírkőnek a látszata trónnak alakja, és a trón alakján egy alak, mint embernek a látszata rajta felülről. 27. Láttam pedig mintegy csillogó ércnek színét; mint tűznek látszatát, melynek kerete van köröskörül, derekának látszatán fölül; derekának látszatán alul pedig láttam mintegy tűznek a látszatát, és fény volt körülötte: 28. mint a szivárvány látszata, mely a felhőben szokott lenni esőnek napján, olyan volt a fénynek látszata köröskörül. Az az Örökkévaló dicsősége alakjának látszata, Láttam és arcomra borultam és hallottam beszélőnek a hangját
