Bává Möciá 4. fejezet – Az Üzleti Tevékenység

Talmud

Bává Möciá 4. fejezet:

TÁGRÉ LUD: A MEGTÉVESZTÉS TÖRVÉNYEI

 

Bevezetés

וְכִי תִמְכְּרוּ מִמְכָּר לַעֲמִיתֶךָ אוֹ קָנֹה מִיַּד עֲמִיתֶךָ אַל תּוֹנוּ אִישׁ אֶת אָחִיו. (ויקרא כה, יד)

וְלֹא תוֹנוּ אִישׁ אֶת עֲמִיתוֹ וְיָרֵאתָ מֵאֱלֹהֶיךָ כִּי אֲנִי יְהֹוָה אֱלֹהֵיכֶם. (ויקרא כה, יז)

וְכִי יָגוּר אִתְּךָ גֵּר בְּאַרְצְכֶם לֹא תוֹנוּ אֹתוֹ. (ויקרא יט, לג)

וְגֵר לֹא תוֹנֶה וְלֹא תִלְחָצֶנּוּ כִּי גֵרִים הֱיִיתֶם בְּאֶרֶץ מִצְרָיִם. (שמות כב, כ)

„…és ha eladsz valamit felebarátodnak vagy veszel felebarátodtól, ne szorongassátok egyik a másikat.” (3Mózes 25:14.)

„Ne szorongassátok egyik a másikat és féld Istenedet, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.” (3Mózes 25:17.)

„Idegent ne gyötörj és ne zaklass, mert idegenek voltatok Egyiptom országában.” (2Mózes 22:20.)

„És ha jövevény tartózkodik nálad országotokban, ne tégy vele rosszat.” (3Mózes 19:33.)

A Tórában említett megtévesztés tilalma sok kérdésre add lehetőséget, például:

1. Mi számít megtévesztésnek?

2. Mire vonatkozik a tilalom – a megtévesztés egy meghatározott összegére vagy százalékára vagy akár a legkisebb mértékre is?

3. Ha megtévesztés történt, mi a teendő? Az egész üzlet felbomlik vagy csupán a megtévesztés összegét kell visszatéríteni?

4. Jár-e külön büntetés a megtévesztésért?

5. Mindenkire vonatkozik a megtévesztés tilalma?

Ezekből a kérdésekből egy párra add választ ez a rabbinikus körökben nagyon ismert disputáció.

Még sok további kérdés merülhet fel a megtévesztés terén, amit az itt lefordított talmudi részlet nem tárgyal kifejezetten, de megértéséhez érdemes ismerni a Kicur Sulchán Áruchból (A Sulchán Áruch kivonata) itt idézett részleteit.

 

Rabbi Slomo Ganzfried:

A Sulchán Áruch kivonata, 62. fejezet

1. §. Óvakodni kell mindenkinek attól, hogy felebarátját rászedje, mert aki felebarátját rászedi, akár az eladó a vevőt, akár a vevő az eladót, megszegi a Tórának azt a tilalmát, mely azt mondja¹: „És ha eladsz valamit embertársadnak, vagy veszel valamit embertársadtól, rá ne szedjétek egyik a másikat.” Az az első kérdés, melyet az emberhez intéznek abban az órában, hogy felelőségre vonják: becsületesen adtál-e, vettél-e?²

2. §. Amiképpen tilos a rászedés az adás-vételnél, akképpen tilos a rászedés a bérbevételnél és a bérbeadásnál, meg még a pénzváltásnál is.

3. §. Aki becsületesen kereskedik, az nem is gondol csalásra, hogyan is kell ezt érteni? Ha azt mondja: ezt az árut ennyiért és ennyiért vettem; és ennyit és ennyit akarok keresni rajta. Ha őt rá is szedték a vételnél, és akit rászedtek annak emiatt nem szabad rászedni másokat, mindamellett így szabad drágábban eladni, mert hisz ez annyi, mintha határozottan kijelentené, azaz megmagyarázná, hogy nem az áru értékére alapítja számítását, hanem az árára, melyet érte fizetett.

4. §. Akinek van valami eladni valója, tilos azt külsőleg szebbé tennie, hogy ezzel másokat becsapjon. Pl. tilos a marhával zabvizet itatnia, mert az felfújja, vagy fölfelé állóvá fésülni a szőrét, hogy kövérebbnek látsszék, vagy használt tárgyakat befesteni, hogy újaknak tűnjenek és más hasonlók.

5. §. Ugyancsak tilos romlott gyümölcsöt sok jó gyümölccsel összekeverni, hogy azt is jó gyümölcsnek adják el, vagy rossz italt jóval vegyíteni. De ha a rossznak az íze felismerhető, szabad eladni, mert akkor a vevőnek is éreznie kell.

6. §. Szabad a kereskedőnek pörkölt szemet és diót a gyermekek között kiosztani, azért hogy magához szoktassa őket és nála vegyenek. A forgalmi áron alul is szabad eladnia, azért hogy nála vásároljanak, a piaci árusok ebben nem akadályozhatják.

1^ 3Mózes 25:14.