Báál kore – az a személy, aki a –>Tórát olvassa.
Báál Sém Tov – „az isteni név tudója”: Rabbi Jiszráél (1698-1760), a –>chaszidizmus alapítója.
Báál tokéá – az a személy, aki Ros Hásáná napján megfújja a sófárt.
Bár micvá – „a parancsok fia”: a 13 éves és egy napos fiút nevezik így. Ettől a naptól kezdve köteles minden vallási parancsot szigorúan betartani. Addig elkövetett bűneiért apja viselte a felelősséget, ettől kezdve tőle kéri számon az Égi Bíró. Ez időtől kezdve beleszámítják a minjánba, s minden olyan imát vagy szertartást, melynek elvégzéséhez 10 férfi (–>minján) szükséges, jelenlétében el lehet végezni, ha kívüle még kilenc felnőtt van jelen.
Bárchesz – ünnepi kalács: az –>askenázi hitközségekben elterjedt neve a péntek esti és ünnepi étkezések előtt megáldott kalácsnak. A szó korrumpált alakja a bráchot (áldások) szónak.
Bát micvá – „a parancsolat leánya”: a 12 éves és egy napos lányt nevezik így.
Bencsolás – áldást mondani. Az ige szótári alakja a bencsolni. –>Jiddis eredetű, és ha magában használják, az étkezés utáni áldást jelenti. Ez a szó is latinból történt átvétel (benedictio, „áldás”).
Bét Hillél – eredetileg a –>Talmud két nagy iskolájának egyike. Ma Nyugaton zsidó egyetemi hallgatók klubja.
Betérés – L. Gér
Bimá – az az emelvény, ahol a –>Tórát olvassák. Hagyományhű templomokban középen áll. Az istentisztelet egy részét, vagy egészét innen vezetik
Biná – értelem. L. Chábád.
Birkát hábánim – a gyermekek megáldása: szokás, hogy péntek- vagy ünnepestén a templomból hazatérő apa a házba lépve megáldja a gyermekeit.
Brit milá – körülmetélés: az újszülött fiú fitymájának levágása nyolcnapos korában. Ábráhámnak parancsolta ezt Isten. „Szövetségem a testetekben örök szövetség”; „Akit nem metélnek körül, azt írtsátok ki népemből, mert megszegte szövetségemet.” Egyike azon parancsolatoknak, melyeket a zsidóság évezredeken keresztül szigorúan betartott, még a legnagyobb üldözések idején is.
Bráchá (askenázi kiejtése: bróche) – „áldás”, többesszáma böráchot.
