Hanuka minden estéjén, a gyertyagyújtást követően felcsendül a jól ismert dal, a Máoz cur. A vallásos dal, héber szóval pijut a XIII. században, a keresztes háborúk korában íródott, utolsó versszaka későbbi hozzátoldás.
Az első öt versszak kezdőbetűi a Mordecháj nevet adják ki. A középkori zsidó költészetben jellemző volt ez az akrosztikonos megoldás, melyben a versszakok, vagy sorok kezdőbetűiből kiolvasható volt a szerző neve. Ennél többet azonban nem tudunk róla, lehetett akár egy szombati dal szerzője, Mordecháj ben Jicchák háLévi, vagy egy 1096-ban mártírhalált halt manzi zsidó veje, akiről a feljegyzések szólnak.
A második akrosztikon a hatodik versszak első mondatában található, itt a szavak kezdőbetűi a cházák – erős szót adják ki, melyet egyfajta áldásként előszeretettel toldottak a szerző neve után.
A dal a kezdő szavairól kapta a címét: máoz cur, vagyis sziklaszirt. Ez a kifejezés Istenre utal, akire mindig és minden esetben biztonsággal támaszkodhatunk. A dallal az Örökkévalóhoz, a zsidó nép mentsvárához fordulunk, és azért imádkozunk, hogy épüljön újjá a jeruzsálemi Szentély. A szöveg ezután felsorolja a zsidó nép történelmének néhány epizódját, melyek során elnyomó hatalmakkal kellett szembenéznie, és melyekből végül, az Örökkévaló segítségével, mindig megmenekültünk. Megemlíti Fáraót (egyiptomi fogság), a babilóniaiakat (Nebukadnecár és a babilóniai száműzetés), Hámánt (purimi történet) és a görögöket (Antióchusz, a hanukai történet), és azt, hogy miként győzedelmeskedtek rajtuk a zsidók.
Ahogyan a vallásos zsidó költészet általában, ez a pijut is bővelkedik bibliai utalásokban. A „jemini” kifejezés például a zsidó Mordechájra utal a purimi történetből, akit Eszter könyve is jemininek, azaz Binjámin törzséből valónak nevez (2:5), a sosánim – „liliomok” szót pedig az Énekek éneke használja a zsidókra (2:2).
Az utolsó, hatodik versszakban arra kérjük Istent, hogy vessen véget az utolsó, egyben leghosszabb száműzetésünknek, és hozza el a messiási kort számunkra. Azt mondják, hogy ezt, a végső megváltásért imádkozó versszakot három évszázaddal később tették hozzá az eredeti szöveghez. A dallam eredete nem ismert, a kutatók feltételezik, hogy a szöveg keletkezésének korabeli népdalok, vagy éppen dicshimnuszok dallamvilágát vették át a zsidók. Elképzelhető az is, hogy XV. századi német népdalokra alapoz. A dallamot itt hallgathatják meg.
A Máoz cur szövege magyar fordításban:
Szabadulásom sziklavára, illik hozzád a dicséret! Épüljön már fel Imánk Háza, hogy ott hálaáldozatot hozhassunk, amikor a nyüszítő ellenség kiirtására készülsz! Akkor befejezhetem majd zsoltárénekkel az oltár felavatását.
Lelkem megelégelte a sok bajt, a fájdalom végzett erőmmel. A bikaimádó ország szolgaságában nehéz munkával keserítették életem. De Ő hatalmas kezével kihozta onnan választottjait: a fáraó serege s minden pereputtya kőként mélybe süllyedt.
Elvitt szent Hajlékába, de ott sem nyughattam: eljött az elnyomó, száműzetésbe vitt, mert idegen isteneket szolgáltam, méreg borát ittam. Majdhogy el nem pusztultam, de vége lett Bábelnek, és Zerubável vezetésével hetven év múltán kiszabadultam.
Ki akarta vágni a nagy ciprusfát Hámdátá fia, az ágági (Hámán), de saját csapdájába esett, vége lett gőgjének. Mordechájt emelted magasra, ellenfelének még a nevét is kiirtottad, sok fiát, vagyonát bitóra juttattad.
Görögök gyülekeztek ellenem akkor, a Chásmoneusok idején áttörték bástyáim falát, az összes olajat tisztátalanná tették. De a megmaradt egy korsó csodát tett virágaiddal, ezért bölcseink nyolcnapos vígságot rendeltek.
Tárd ki szent karodat, hozd el végső szabadulásunkat, boszszuld meg szolgáid kiontott vérét a gonosz népségen, mert hosszan késlekedik szabadulásunk, nincs vége a nehéz napoknak! Vesd már Edomot a nagy sötétbe, hozd el nekünk hét pásztorunkat!
zsido.com
