Szokás jom kipurkor fehérbe öltözni, és a férfiaknak fehér kitlit, egyszerű szabású fehér köpenyt húzni. A kitlit bizonyos közösségekben csak jom kipurkor veszik fel, máshol ros hásáná napján is abban imádkoznak a férfiak, és ebben ülik meg a széderestét is. Emellett a vőlegény is ezt a ruhadarabot viseli az esküvőn, és – lehávdil – a kitli egy nagyon egyszerű változatában helyezik végső nyugalomra a halottakat is.
Miért viselik tehát jom kipurkor a kitlit? Ismerjünk meg néhány magyarázatot!
Jom kipurkor angyalokra hasonlítunk
Ezen a napon felülemelkedünk testi szükségleteinken, tartózkodunk az evés-ivástól, és egyéb fizikai örömöktől, és spirituális, tiszta lényegünk felé fordulunk. Így aztán hasonlatossá válunk az angyalokhoz, akik köztudomásúlag nem esznek, és nem isznak, így a fehér kitli az angyalokhoz való hasonlatosságot, a tisztaságot reprezentálja. Ez az oka annak, hogy vannak, akik ragaszkodnak a lenből készült kitlihez, mivel Jechezkel és Dániel próféta könyve is beszél arról, hogy az angyalok lenruhát hordanak:
És íme, hat férfi jött a felső kapu felől… egy férfi pedig közöttük lenbe volt öltözve… (Jechezkel 9:2)
És láttam én, Dániél, s íme, már ketten állnak… És mondta a lenbe öltözött férfiúnak… (Dániel 12:5-6)
A halálra emlékeztet
Mások úgy magyarázzák, hogy jom kipur, a bűnbánat napja önvizsgálatra és megtérésre való, ezért hordanak a férfiak a halotti lepelhez hasonlatos ruhadarabot. Maga a jiddis kitli szó is halotti leplet jelent, és általában lenből készül, ezért is hordanak sokan lenből készült kitlit. Ha valaki ezt hordja jom kipurkor, azzal alázatot mutat, mivel ez a ruhadarab emlékeztet múlandóságunkra és a megtérés szükségességére.
Olyan tiszták vagyunk, mint a hó
A Rádbáz néven is ismert Dávid ibn Zimra rabbi (1479-1589) magyarázata szerint a következő prófétai mondat alapján viselünk fehéret jom kipurkor:
Ha vétkeitek olyanok volnának, mint a bíbor, megfehérülnek, mint a hó; ha vörösek volnának, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. (Jesája 1:18)
A kitli hasonlít a főpap (kohén gádol) ruhájára
A jeruzsálemi főpapok az év során nyolc színes és díszes ruhadarabot viseltek a szentélybeli szolgálatuk során. Jom kipurkor azonban egyszerű fehér volt a ruhájuk. Ennek emlékére veszünk fel mi is fehéret jom kipurkor.
Különleges ruhával tiszteljük meg a napot
A Talmud leírja (Sábát 119a), hogy egyszer megkérdezték ráv Hámnunát: Mit jelent a mondás: „Isten szentsége van megtisztelve”? A rabbi azt válaszolta, hogy utalás ez jom kipurra, amikor nem eszünk, és nem iszunk, és a Tóra megköveteli tőlünk, hogy megtiszteljük azt. A szombatot és más ünnepnapokat különleges, tiszta ruhával tiszteljük meg, a kommentátorok pedig hozzáteszik, hogy jom kipur, az év legszentebb napja, még annál is inkább megérdemli, hogy speciális ruhával tiszteljük meg. Ez egyes magyarázatok szerint a kitli.
Jeruzsálem lányai fehéret viseltek
Azt mondja a Misna (Táánit 4:8): Soha nem voltak örömtelibb ünnepségek Izraelben, mint áv hónap 15-én és jom kipurkor, amikor Jeruzsálem fiatal leányai fehér ruhákban mentek az utcára. Kölcsönkért ruhákat vettek fel, nehogy zavarba hozzák azokat, akiknek nem volt sajátjuk.
Miért táncoltak a lányok jom kipurkor? A Talmud magyarázata szerint jom kipur örömteli nap, mert ezen a napon bocsátott meg az Örökkévaló a zsidóknak az aranyborjú bűne miatt, és jött le Mózes a Szináj-hegyről másodszor a kőtáblákkal. Ezért tette meg Isten e napot a megbocsátás napjának. Ilyen módon a kitli ezekre a sok-sok évvel ezelőtt viselt fehér ruhákra emlékeztet.
Kifejezzük a bizalmunkat
Vannak, akik szerint a szokás a midráson alapul, mely azt mondja: „Melyik nép olyan, mint ez a nép! Általánosságban, ha valakinek meg kell jelennie a bíróság előtt, fekete ruhát ölt, feketébe burkolódzik, és megnöveszti a haját, mivel nem ismeri az ítélet kimenetelét. Nem így azonban Izrael [népe], akik fehéret hordanak, fehér köntöst öltenek, megnyiratkoznak, és esznek és isznak és jókedvűek, tudva, hogy Isten, legyen áldott, csodákat tesz a számukra.”
Írassunk be mindannyian a jó élet könyvébe édes és teljes évre!
zsido.com
Forrás: chabad.org
