Július 27. péntekre esik tu beáv, a zsidó naptár kevéssé ismert, ám annál örömtelibb napja, mely a holdhónap közepére esik, tehát teliholdra. Érdekes módon ezen a napon a föld számos pontjáról – többek között Magyarországról is – megfigyelhető lesz a teljes holdfogyatkozás, és így a vérhold jelensége is.
Tu beávról így ír a Misna a Táánit traktátus végén:
Azt mondta Rábán Simon ben Gámliél: Nem voltak jobb napok Izrael számára, mint áv hó 15. és jom kipur, mert akkor Jeruzsálem lányai kölcsönkért, fehér ruhákban jöttek elő, hogy ne szégyenítsék meg azokat, akiknek nincsen. És kijöttek a szőlőligetekbe táncolni, és azt mondták: Emeld fel tekintetedet és lásd meg, hogy mit találsz magadnak.
A különleges égi jelenségekről pedig ezt olvassuk Joel próféta könyvében:
És adok csodajeleket az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. A nap átváltozik sötétséggé, s a hold vérré, mielőtt eljönne az Örökkévaló napja, nagy és félelmetes. (Joel 3:3-4)
A Rádák néven ismert középkori kommentátor, Dávid Kimchi rabbi (1160–1235) magyarázata szerint a teljes fogyatkozás során a Hold sötétnek látszik, ám a részleges fogyatkozás vérvörös színt ad neki, és ez a gonoszok lehanyatlását jelenti. A Talmud szerint a holdfogyatkozás nem jó jel a zsidók számára, mivel a naptárunk a hold járásához kötött. Ugyanezért viszont maga a telihold, ugyanezen okból, jó jel és pozitív üzenetet hordoz. Fontos azonban minden ilyen eseménynél észben tartanunk, amire a Talmud is figyelmeztet (Szuká 29a): Ha a zsidók „végrehajtják Isten akaratát, akkor nem kell tartaniuk jelektől, vagy égi jelenségektől. Ezért mondja az Örökkévaló: Ne féljetek az ég jeleitől.”
A lubavicsi Rebbe érdekes kapcsolatra mutatott rá a hold és áv hónap 15. között. A misztikus zsidó gondolkodók egyfelől úgy magyarázzák a nap jelentőségét, hogy ez az első telihold a zsidó naptár legszomorúbb napja, a Szentélyek lerombolásának évfordulója, áv hónap 9. után. Mivel a zsidó naptár hónapjait a hold ciklusai szerint számítjuk, és mivel a zsidó népet bölcseink a holdhoz hasonlították, ezért ünnepeljük meg ezt a napot. Azonban, ha továbbgondoljuk, a hónap 15. napján fogyni kezd. Mit tanulhatunk tehát éppen a hónap közepén a holdtól, amikor csökkenni kezd?
A hónap első felében, amikor a hold növekszik, azt látjuk, hogy valami még nem teljes, még dolgozni kell magunkon, hogy a lehető legtöbb fényt áraszthassuk a világba. Teliholdnál elértük a lehető legnagyobb fényességet mind az istenszolgálatban, mind pedig abban, hogy mennyi fényt hozunk a világba. Az emberi természet azonban olyan, hogy minél nagyobb és csillogóbb az ember, annál inkább növekszik az egója is, márpedig a valódi spiritualitást csak azok érhetik el, akik szerények és alázatosak a lelkükben. Így hát a hónap közepének elérésével elérkezik az idő arra, hogy az egónkon dolgozzunk: továbbra is fényt szeretnénk hozni a világba, de úgy, hogy közben nem gondoljuk magunkat spirituálisan feljebbvalónak. Ezt az alázatosságot szimbolizálja az épen csökkenni, fogyni kezdő égitest.
zsido.com
Forrás: chabad.org