Ünnepi sorozatunk az Arutz7 oldal összeállítása alapján mutatja be a chanukai történet helyszíneit és kevésbé ismert részleteit. Dr. Chági Ben-Árci, elismert izraeli történész kalauzolja az olvasókat a szabadságharcosok nyomában, Modiintól a Templomhegyig, a Szentély megtisztításáig és Izrael függetlenségének visszaállításáig.
A sorozatos vereségek nem vették el Antióchusz kedvét a háború folytatásától, és minden erejével a felkelés letörésén fáradozott. Hatvanezer gyalogost és ötezer lovast küldött harcba Liziász hadvezérrel az élen a zsidók ellen. A király korábban északról és nyugatról indította sikertelen támadásait, most délről próbálkozott. A görögök a hevroni hegyeken átkelve, a mai Gus Ecion terület déli részén, Bét Curban állították fel táborukat.
Jehuda Mákábi ismét a meglepetésszerű, megelőző támadásban látta az egyetlen lehetőséget, hogy mindössze tízezer főnyi seregével távozásra kényszerítse a hatalmas túlerőben lévő megszállókat. Az első támadás sikerrel járt, ötezer ellenséges katonát öltek meg, majd gyorsan visszavonultak. A fokozatosan felvonuló görög sereg azonban hirtelen felhagyott a csatára való készülődéssel, és visszafordultak. Időközben ugyanis Antióchusz király perzsiai hadjárata során súlyos sérülést szenvedett, s az emiatt kialakult ingatag politikai helyzet miatt a júdeai sereget irányító hadvezér jobbnak látta visszatérni Antiochiába, a birodalom központjába. Liziász terve az volt, hogy a király halála esetén magához ragadja a hatalmat, ehhez pedig szüksége volt a mögötte álló hadseregre is.
A felkelők hatalmas örömünnepet tartottak a nem várt fejlemény miatt. Jehuda Mákábi pedig elérkezettnek látta az időt, hogy végre Jeruzsálem ellen indulhassanak, s felszabadíthassák a megszentségtelenített Szentélyt. A Makabeusok Könyve a következőképpen ismerteti az eseményeket: „Az öröm és hálaadás után Jehuda emberei elé állt és így szólt hozájuk: Menjük fel Jeruzsálembe, tisztítsuk meg a Szentélyt és kezdjük újra Isten szolgálatát! Ezután énekszóval és kürtharsogással az egész tábor Jeruzsálem felé indult. Amikor a görög helyőrség és a velük szövetkezettt asszimilált zsidók meglátták a feléjük közeledő lázadó sereget, elhagyták a Templom-hegyet és az erődbe zárkóztak.”
A makabeusok tehát gyorsan elérték a Szentélyt, ahol az első dolguk az volt, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot. Eltávolították a bálványkultusz minden nyomát és egy sebtében összeeszkábált menórában újra fellobbantották a lángokat. Érintetlen, a főpap pecsétjével lezárt tiszta olajból azonban csupán egy korsónyit találtak. Az egy napra való olajjal azonban csoda történt és még további hét napig táplálta a lángokat. A megtisztított oltáron újra áldozatot mutattak be a kohénok (papok), a lévi törzs tagjai ismét zsoltárokat énekeltek, a nép pedig megtöltötte a Szentély udvarát, hogy hálát adjon a győzelemért.
A háború azonban nem ért véget. Liziász visszatért Antiochiából, és ismét a felkelők ellen indult.
