A csoda története

[A Gömárá feltárja a chánuka ünnepének eredetét:]

מַאי חֲנוּכָּה?

Mi achánuka? Milyen csoda alapján rendelték el bölcseink?

דְתָּנוּ רַבָּנַן: בְּכ”ה בְּכִסְלֵיו יוֹמֵי דַּחֲנוּכָּה תְּמָנְיָא אִינוּן, דְלָא לְמִסְפַּד בְּהוֹן וּדְלָא לְהִתְעַנוֹת בְּהוֹן.

Ahogyan a Bölcsek tanították egy Brájtában (ami a Mögilát Táánit-ban,a Böjtök Tekercsében szerepel): Kiszlév 25. napján kezdődik a chánuka. Összesen nyolc napig tart, és ezalatt nem szabad gyászbeszédeket tartani és böjtölni.

 

שֶׁכְּשֶׁנִּכְנְסוּ יְוָונִים לַהֵיכָל טִמְּאוּ כָּל הַשְּׁמָנִים שֶׁבַּהֵיכָל, וּכְשֶׁגָּבְרָה מַלְכוּת בֵּית חַשְׁמוֹנַאי וְנִצְּחוּם,

Mert mikor a szír-görögök behatoltak a jeruzsálemi szentélybe, megszentségtelenítették az összes rituálisan tiszta olajat, amit ott találtak. Miután a chásmoneus királyi ház fölülkerekedett a görögökön, és legyőzte őket,azaz amikor háromévi harc után kiűzték a szír-görögöket a szentély körzetéből[2].

 

בָּדְקוּ וְלֹא מָצְאוּ אֶלָּא פַּךְ אֶחָד שֶׁל שֶׁמֶן שֶׁהָיָה מוּנָּח בְּחוֹתָמוֹ שֶׁל כֹּהֵן גָדוֹל, וְלֹא הָיָה בּוֹ אֶלָּא

לְהַדְלִיק יוֹם אֶחָד, נַעֲשָׂה בּוֹ נֵס וְהִדְלִיקוּ מִמֶּנּוּ שְׁמוֹנָה יָמִים

 

A győztesek átkutatták az egész szentélyt, de csak egyetlen korsó olajat találtak egy eldugott helyen, és azon még érintetlenül ott volt a főpap pecsétje. Annyi olaj volt csak benne, amennyi egy napra lett volna elég a menórába. Ezzel az olajjal azonban csoda történt, mert a Menóra lángjai nyolc napig égtek, egészen addig, amíg nem sikerült új rituálisan tiszta olajat szerezni.[3]

. לְשָׁנָה אַחֶרֶת קְבָעוּם וַעֲשָׂאוּם יָמִים טוֹבִים בְּהַלֵל וְהוֹדָאָה.

 

Felismerve, a csoda örökre szóló tanulságát, a következő évben achásmoneusok és a szánhedrin elrendelték, hogy ez a nyolc nap[4] örök időkre ünnep legyen, amikor hálélt (hálaadó zsoltárokat) mondunk és „hálát adunk”,azaz az Ámidá „hálaadó” áldásainak az Ál Há­Ni­szim szakaszát olvassuk. A Bölcsek azonban ezekre a napokra nem léptettek életbe a szombatihoz hasonló munkatilalmat[5].

 

Milyen magasan lehetnek a chánuka gyertyák?

[A Gömárá egy magánszemélyt ért sérelem törvényével foglalkozó Misnából próbál a chánukára vonatkozó törvényt levonni:]

תְּנַן הָתָם: גֵּץ הַיוֹצֵא מִתַּחַת הַפַּטִּישׁ וְיָצָא וְהִזִיק – חַיָּיב.

Úgy tanultuk ott[6] egy Misnában: HA EGY SZIKRA KIRÖPPEN A kovács KALAPÁCSA ALÓL, ÉS KÁRT TESZ más holmijában, akkor a kovács FELELŐSSÉGRE VONHATÓ.

גָּמָל שֶׁטָּעוּן פִּשְׁתָּן, וְהוּא עוֹבֵר בִּרְשׁוּת הָרַבִּים,

HA EGY LENNEL MEGRAKOTT TEVE KÖZTERÜLETEN HALAD,

וְנִכְנְסָה פִּשְׁתָּנוֹ לְתוֹךְ הַחֲנוּת וְדָלְקָה בְּנֵרוֹ שֶׁל חֶנְוָנִי,

 

ÉS A HÁTÁRA PAKOLT LEN BENYÚLIK EGY BOLTBA,

 

וְהִדְלִיק אֶת הַבִּירָה – בַּעַל הַגָּמָל חַיָּב.

 

 

ÉS OTT MEGGYULLAD A BOLTOS LÁMPÁSÁTÓL, ÉS az égő len odakint FELGYÚJT EGY HÁZAT, akkor A TEVE TULAJDONOSA FELELŐSSÉGRE VONHATÓ az épületben esett összes kár miatt, mivel a teve szakszerűtlen túlterhelése vezetett oda, hogy a len belógott a boltba.

הִנִּיחַ חֶנְוָנִי אֶת נֵרוֹ מִבַּחוּץ – חֶנְוָנִי חַיָּב.

Ha azonban A BOLTOS a bolton KÍVÜL, közterületen HELYEZTE EL LÁMPÁSÁT, akkor A BOLTOS A FELELŐS,hiszen észre kellett volna vennie, hogy a lámpás meggyújthatja egy arra haladó állat málháját.

 

רַבִּי יְהוּדָה אוֹמֵר: בְּנֵר חֲנוּכָּה פָּטוּר.

RABBI JE­HU­DÁ AZT MONDJA: A CHÁNUKA LÁNGJA esetében a boltos NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE, mivel a boltos ebben az esetben megfelelően járt el, mivel micva, hogy a chánuka-lángot kívül kell elhelyezni, hogy hirdesse a csodát.

[Következtetést vonnak le a Misnából:]

אָמַר רַבִינָא מִשּׁוּם דְּרָבָא, זֹאת אוֹמֶרֶת: נֵר חֲנוּכָּה מִצְוָה לְהַנִּיחָה בְּתוֹךְ עֲשָׁרָה.

Ráviná mondotta (Rábá nevében): Rabbi Jehudának ez a szabálya mutatja azt a követelményt, hogy a chánuka-gyertyákat a földtől legföljebb tíztenyérnyimagasságban szabad elhelyezni, mert így még jobban hirdeti a csodát, hiszen, aki egy lámpás fényét kívánja használni, az nem ilyen alacsonyra teszi (Ros).

 

דְאִי סָלְקָא דַעֲתָךְ לְמַעְלָה מֵעֲשָׂרָה – לֵימָא לֵיהּ: הָיָה לְךָ לְהַנִּיחַ לְמַעֲלָה מִגָּמָל וְרוֹכְבוֹ!

Mert ha meggondoljuk, hogy tíztenyérnyinél magasabbra is tehetné, akkor a károsult, azaz a nagyobb épület tulajdonosa azt mondhatja a boltosnak: „Egy teve és lovasa magassága fölött kellett volna elhelyezned a chánuka-gyertyáidat, mert tudtad, hogy alacsonyabbra tenni veszélyes.” Mivel a károsultnak nincs joga az alacsony elhelyezés miatt igényt támasztani, ezért levonhatjuk azt a következtetést, hogy valóban a chánuka-gyertyákat a földtől legföljebb tíztenyérnyi magasságban kell elhelyezni.

[A Gömarát nem győzi meg ez az okfejtés:]

– וְדִּילְמָא: אִי מִיטְרְחָא לֵיה טוּבָא אָתֵי לְאִימְנוּעֵי מִמִּצְוָה.

De talán ha a boltos ilyen nagy fáradságnak van kitéve, hogy egy ilyen magas talapzatra kell állítania a chánuka-lángot, akkor végül nem fogja végrehajtani a chánuka-lángok parancsát. Így az az álláspont, hogy nem felelős, ebből a megfontolásból származhat, de nem szolgálhat bizonyítékul arra, hogy a chánuka-lángokat a földtől legföljebb tíztenyérnyire szabad elhelyezni.

 

 

[1] A Templom visszafoglalása és a chánuka csodája 3597-ben történt (ie. 165-ben). A háború még egy emberöltőn át, egészen 3621-ig (ie. 140-ig) folytatódott, amikor is a Szánhedrin és a nép Simont, Mátitjáhu ben Jochánán egyetlen még élő fiát kiáltotta ki hercegnek.

[2] A Templom visszafoglalása és a chánuka csodája 3597-ben történt (ie. 165-ben). A háború még egy emberöltőn át, egészen 3621-ig (ie. 140-ig) folytatódott, amikor is a Szánhedrin és a nép Simont, Mátitjáhu ben Jochánán egyetlen még élő fiát kiáltotta ki hercegnek.

[3] Olaj ugyanis legközelebb csak négynapi járóföldre volt. Möiri szerint (a Misna, Mönáchot 85b. alapján), ez Áser törzsi területén fekvő Tekoá városát jelenti. Az egyetlen palack olaj tehát a csoda folytán mindaddig kitartott, míg az oda-vissza utat meg nem járták (Rán). Az is lehetséges, hogy a harcok következtében az összes zsidó a halottaktól tisztátlanná vált, és ezért hét napig kellett várniuk a megtisztulásukra (lásd 4Mózes 19:11–21.), és még egy nap kellett ezenfelül az olíva kipréseléséhez és az olaj elkészítéséhez (Bét Joszéf az Orách Chájim 670-hez).

[4] Bét Joszéf (uo.) azt kérdezi, miért nyolcnapos ünnepet rendeltek el a Bölcsek, hiszen ha az egyetlen érintetlen korsó csak egyetlen éjszakára elegendő olajat tartalmazott, akkor a csoda valójában csak hét napig tartott? Az évszázadok során számos Tóra-tudós különböző választ adott e híres kérdésre. Bét Joszéf a következő hármat:

(a) A Chásmoneusok nyolc részre osztották a rituálisan tiszta olajat, és minden este csak egy részt töltöttek a Menóra olajtároló csészéjébe. Mivel egynyolcad adag égett egész éjjel, ezért valóban az első estétől fogva, minden éjjel csoda tanúi voltak.

(b) A korsó a Menóra csészéjének minden utántöltése után telve maradt. Ennélfogva már az első éjszaka nyilvánvaló volt, hogy csoda történt.

(c) Az első este a palack teljes tartalmát kitöltötték az olajtároló csészékbe, és a Menóra lángjai egész éjjel lobogtak. Ennek ellenére reggel még mindig tele voltak a csészék [és ez minden éjjel így történt]. Ilyenformán mind a nyolc éjjel csoda történt.

Az utolsó két válasz hiányossága, hogy nem ad magyarázatot arra, hogy a nyolcodik estét miért tartjuk csodának, hiszen akkor a korsó illetve a csészék kiürültek.

Möiri azt írja, hogy chánuka első napján magát a görög elnyomóktól való megszabadulásunk csodáját és a megtalált egyetlen korsó rituálisan tiszta olaj csodáját ünnepeljük.

[5] A rothenburgi rabbi Méir (idézi Tur, Orách Chájim 670.) rámutat, hogy a Brájtá egy szót sem szól a chánukai lakomázásról. Lövus (uo.) kifejti, hogy a chánuka ebben a vonatkozásban, az ünnepelt esemény jellege folytán különbözik a Purimtól (ahol a lakomázás szerves része az ünnepnek). A Purim ünnepe arra emlékeztet, hogy a zsidók megmenekültek a fizikai megsemmisítéstől, ezért az ünnep fizikai jellegű. A szír-görögök ezzel szemben nem a zsidóság fizikai megsemmisítésére, hanem a spirituális felszámolására törekedtek, Antiokhosz király azt követelte, hogy vessék el a Tórát, vessék el hitüket. Ennek megfelelően tehát a szabadulás megünneplése spirituális formát ölt – fényeket gyújtunk és hálaadó imákat mondunk (vö. Bách és Turé Záháv uo.).

[6] Bává Kámá 62b.

Megszakítás