XIV. A zsidó és a nem zsidó világ találkozása mentén

Maimonidész, Mose ben Máimon, a Rámbám:

Széfer Softim: A Bírák könyve

A királyok szabályai

A nemzsidókra kötelező hét törvény

Az „istenfélő noahita”

 

8. fejezet

10. § Mózes a Tórát és a parancsolatokat csakis Izraelnek adta örökségül, ahogyan írva van[1]: „[A Tan…] öröksége Jákob gyülekezetének”, és azoknak, akik át kívánnak térni más népek gyermekei közül, ahogyan [a 4Mózes 15:15-ben] meg van írva: „mint ti, olyan legyen a jövevény [az Örökkévaló színe előtt]”. Tehát, ha valaki nem akarja elfogadni a Tórát és a parancsolatokat, akkor nem kényszeríthetjük rá.

Azonban Mózes meghagyta, az Örökkévaló parancsára, hogy a föld minden lakóját igyekezzenek rávenni, fogadják el a Noé leszármazottainak adott parancsolatokat.

Ha valaki nem akarja elfogadni ezeket a parancsolatokat, halált érdemel. Aki pedig elfogadja ezeket, azt nevezzük mindenütt „köztetek tartózkodó jövevénynek” (gér tosáv). [Ez a rendelkezés] mindenhol érvényes a világon. Az ilyen elfogadó nyilatkozatot három tóratudós jelenlétében kell megtenni.

Aki beleegyezett abba, hogy körülmetélteti magát, és tizenkét hónapon át mégsem metélteti körül magát, az úgy tekintendő, mint a többi noahita közül való.

 

Hét törvény, Mózestől

11. § Aki elfogadja magára nézve kötelezőnek e hét parancsolat betartását, és lelkiismeretesen megtartja őket, az úgy tekintendő, mint „istenfélő a noahiták között”, és részesül az eljövendő világban.

De csak akkor, ha azért fogadja el és tartja meg ezeket [a parancsolatokat], mert tudja, hogy az Örökkévaló parancsolta meg a Tórában, és Mózes, a mi tanítónk adta tudtunkra, hogy ezek Noé leszármazottainak már korábban megparancsoltattak.

De ha ezeket csupán belső meggyőződésből teljesíti, akkor nem tekintjük „köztetek tartózkodó jövevény nek”, sem „istenfélő noahitának”, sem bölcsnek[2].

 9. fejezet

A hét törvény

1. § Hat parancsolat adatott Ádámnak:
2. A bálványimádás [tilalma];
3. Az istenkáromlás [tilalma];
4. Az emberölés [tilalma];
5. A vérfertőzés és házasságtörés [tilalma];
6. A lopás [tilalma];
7. A törvényrendszer [felállításának a parancsolata].

Bár ezek a parancsolatok mózesi hagyományként maradtak ránk, és maguktól értetődőek, a Tóra szavaiból is láthatjuk, hogy ezeknek a rendelkezéseknek az előírását.

Mindezekhez hozzájött az élő állat húsa fogyasztásának a tilalma, mely Noénak adatott, ahogyan írva van[3]: „De húst lelkével: vérével ne egyetek!”. Így áll össze a hét parancsolat.

Ezek változatlanok voltak a világon Ábrahám idejéig. Ábrahám számára azonban megadatott ezeken felül még a körülmetélés parancsa. Ugyancsak ő kezdte el a reggeli imát.

Izsák különítette el a tizedet, és egy újabb imát rendelt, napnyugtakor. Jákob tette hozzá a csípőideg [elfogyasztásának] tilalmát. Ő rendelte el az esti imát is. Egyiptomban kapott Ámrám újabb parancsolatokat. Végül Mózes által lett teljessé a Tóra.

 

Bálványimádás és istenkáromlás

2. § Az a noahita, aki hamis isteneket imád, vétkezik, abban az esetben ha az [adott kultuszban] előírt módon imádja őket.

A noahita halállal lakol minden idegen isten tiszteletéért, ha azt a zsidó bíróság halálra méltó [véteknek] ítéli. De ha a zsidó bíróság nem látja halálra méltónak a dolgot, a noahita nem fizet életével az idegen isten tiszteletéért. Mindazonáltal tilos [folytatni] az ilyen gyakorlatot, akkor is, ha nem lakol halállal.

Nem engedhetjük meg nekik, hogy követ állítsanak vagy áserá fát ültessenek, hogy szobrot vagy affélét faragjanak, akkor sem, ha ezt [csak] a szépsége kedvéért teszik.

3. § Az a noahita, aki Isten nevét káromolja, akár annak egyetlen szent nevét, akár valamelyik másik jelzőjét, bármilyen nyelven tegye is, vétkes. Ez a törvény zsidókra nem érvényes [mert zsidóknál csak az egyetlen szent név káromlása büntetendő][4].

 

Emberölés és abortusz

4. § Az a noahita, aki lelket ont, akár a magzatot az anyja méhében, halállal lakol annak [haláláért cserébe]. Hasonlóképpen, ha olyat ölt meg, aki egyébként is meghalt volna a közeli jövőben, vagy oroszlán elé veti, vagy halálra éhezteti, életével kell fizetnie érte, mert így, vagy úgy, de ölt.

Hasonlóképpen életével kell fizessen az, aki megölte az üldözőt, amikor megmenthette volna [annak lehetséges áldozatát] azzal is, ha megnyomorítja az [üldöző] valamelyik végtagját. Ezek a rendelkezések zsidókra másképp érvényesek [náluk ugyanis mások ezeknek a törvényeknek a részletei].

 

Tiltott nemi kapcsolatok

5. § Hatféle szexuális kapcsolat tilos a noahitáknak:

1. anyjával;

2. apja feleségével;

3. férjes asszonnyal;

4. lánytestvérével, akivel az anyja közös;

5. más férfival;

6. állattal.

[Ezek a tilalmak a következő] versből származnak[5]: „Azért hagyja el a férfi [az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté].”

„Atyját” – ez az apja feleségére utal;

„anyját” – ez szó szerint értendő;

„ragaszkodjék feleségéhez” – és nem a felebarátja feleségéhez;

„feleségéhez” – és nem egy férfihoz;

„hogy legyenek egy testté” – ez kizár minden házi- és vadállatot és szárnyast, mert azokkal [az ember] soha nem lehet „egy testté”.

És írva van[6]: „És azonkívül valóban nővérem ő, atyám leánya, de nem anyám leánya, és [így] lett feleségemmé.” [Innen tudjuk a közös anyától származó lánytestvér tilalmát.]

6. § Az [anyjával viszonyt folytató] noahita akkor is vétkes, ha az apja elcsábította, erőszakkal tette magáévá [és sosem volt a felesége]. Akkor is az anyja.

Vétkes, ha az apja feleségével [folytat viszonyt], az apja halála után is.

Vétkes, ha más férfival [folytat viszonyt], akár kiskorú az, akár felnőtt, és ha állattal, legyen bár fiatal vagy vén. [Az utóbbi esetben] csak a noahita lakol halállal, az állat nem. Csak annak az állatnak a megölésére van parancsunk, akivel egy zsidó [létesített szexuális kapcsolatot].

 

Házasságtörés zsidóval és noahitával

7. § Felebarátja feleségével [elkövetett házasságtörésért] csak akkor fizet életével a noahita, ha azután követik el [a házasságtörést], miután a férje már legalább egy alkalommal vele hált. De ha csak eljegyezték egymást, vagy bár házasságot kötöttek, de sose léptek testi kapcsolatba [a férjével], nem büntetendő az, aki az asszonnyal hál, mert írva van[7]: „[Íme te meghalsz az asszony miatt, akit elvettél], mert őt már bírta az ő férje.”

Mikor alkalmazandó a fenti szabály? Amikor a noahita, egy noahita asszonnyal lép testi kapcsolatba. De amikor a noahita, [férjes] zsidó asszonnyal létesít testi kapcsolatot, büntetendő, akár a szokásos, akár szokatlan módon teszi.

[Hasonlóképpen,] ha a noahita olyan zsidó hajadonnal létesített testi kapcsolatot, akit már eljegyeztek, halálra kövezik miatta, mert így szól a zsidókra vonatkozó törvény. Ha akkor lép vele testi kapcsolatba, amikor már házasságot kötöttek [a férjével], de még nem hálták el a házasságot, megfojtják, mert így szól a zsidókra vonatkozó törvény. De ha zsidó asszonnyal az után létesít testi kapcsolatot, hogy annak házasságát már elhálták, lefejezés általi halálra ítéltetik, mint ha noahita asszonnyal követett volna el házasságtörést.

 

Válás a noahiták között

8. § A noahita, ha szolgálólányát valamelyik szolgájához adja, és azután létesít az asszonnyal testi kapcsolatot, halállal lakol érte [mert megsértette a házasságtörés elleni tilalmat]. De csak akkor vétkes, ha a dolog már köztudomású, és mindenki úgy emlegeti az asszonyt, hogy „ennek és ennek a szolgának a felesége”.

Mikor szabad vele újra [viszonyt folytatnia a gazdájának]? Ha elválasztotta a szolgájától, és az felfedte a haját a piacon.

Mikor tekintendő a noahita asszony elváltnak? Ha [a férje] elbocsátja őt a házából, és visszaküldi az övéihez, vagy ha ő hagyja el az otthonát, és megy el a maga útján. Nem szükséges írott válóokiratnak lenni köztük.

Nem függ a dolog egyedül a férj [akaratától]. Akármelyikük dönt úgy, hogy elválik, megteheti [és attól kezdve már nem tekintendők házasfeleknek].

 

Lopás

9. § A noahita vétkes, [ha megsérti a tolvajlással kapcsolatos tilalmat,] akár egy másik noahitától, akár zsidótól lop.

[Ez a rendelkezés érvényes, ha] valaki erőszakkal vesz el [mástól valamit] vagy pénzt lop, de az emberrablóra is, arra [a munkaadóra], aki visszatartja munkása bérét és juttatásait, és a munkásra is, ha [a munkaadója] javaiból él, de nem dolgozik. Minden hasonló esetben vétkes a noahita, és úgy tekintendő, mint a rabló. Zsidók között a törvény másképpen rendelkezik.

Hasonlóképpen vétkes [a noahita, ha ellop valamit], ami kevesebbet ér egy prutánál. Tehát ha a noahita olyat lop, ami kevesebbet ér egy prutánál, és egy másik [noahita] ellopja tőle is, mindketten halállal lakolnak érte.

 

Élő állat húsa

10. § Hasonlóképpen vétkes, ha [megsérti a tilalmat, és] élő állat testrészét eszi, vagy annak húsából eszik. Ez [a rendelkezés] a mennyiségre való tekintet nélkül [érvényes], mert a minimális mérték csak zsidókra vonatkozik.
11. § [A tilalom] egyaránt érvényes a háziállat vagy vadállat testéből leszedett testrészre vagy húsra. De úgy tűnik nekem, hogy a noahita nem fizet életével, ha eleven madár húsából evett.
12. § Ha valaki levág egy állatot, és már megejtette a két bemetszést [ami annak a jele, hogy a vágás kóser módon történt], amíg az állat még vonaglik, a testrész és hús, amit eltávolítottak a testéből, tiltott a noahitának, az élő állat húsából fogyasztás tilalma miatt.
13. § Minden előírás, ami a zsidókat köti az élő állat húsával kapcsolatban, köti az noahitákat is. Vannak továbbá olyan esetek is, melyekben a noahita vétkesnek számít, míg a zsidó nem. Mert a noahita vétkes, [ha fogyaszt] az élő állat testrészéből vagy húsából, tekintet nélkül arra, hogy házi- vagy vadállat, és hogy kóser vagy nem kóser fajtából való.

Hasonlóképpen tilos a noahitáknak [fogyasztani] az élő állat testrészéből vagy húsából, ha olyan állat testéből távolították el, amelyik még rángatózik, akkor is, ha a zsidó már megejtette a két metszést.

 

Törvényrendszer

14. § Hogyan kell a noahitának teljesítenie azt a rendelkezést, hogy törvénygyűjteményt alkosson, és bíróságokat állítson fel? Minden nagyobb városban fel kell állítani a bíróságokat, hogy igazságot szolgáltassanak e hat parancsolat ügyében, és hogy figyelmeztessék a népet [ezeknek a betartására].

Azt a noahitát, aki megszegi a hét parancsolatot, lefejezéssel kell kivégezni. Ezért kellett Schem minden lakójának meghalnia[8]. Sechem ugyanis [embert] rabolt. Tudtak róla, hogy mit tett, de nem hoztak ítéletet fölötte.

A noahita kivégezhető egyetlen tanú [tanúságtétele alapján] és egyetlen bíró [ítéletére]. Előzetes figyelmeztetés nem szükséges. Rokonok is tanúskodhatnak. Mindazáltal asszony ne legyen tanú, se bíró fölöttük[9].

 

10. fejezet

A noahita kötelezettségei 

A szándékos és a szándékon kívüli törvényszegés

1. § Az a noahita, aki figyelmetlenségből sérti meg valamelyik parancsolatot, mentes minden [büntetéstől], kivéve annak azt az esetet, ha valaki gondatlanságból öl, ugyanis az aki rajta követ el vérbosszút, nem fizet életével azért, hogy megölte [a gyilkost], és ez nem [kereshet menedéket] a menedékvárosokban. De a bíróság nem ítéli halálra.

Mikor kell alkalmazni ezt a szabályt? Amikor figyelmetlenségből sérti meg a noahita a parancsolatot, nem pedig [bűnös] szándékkal; például ha felebarátja feleségével hál, mert azt hiszi, hogy az az ő felesége, vagy férjezetlen nő.

De ha tudta, hogy a felebarátja felesége az, csak azt nem, hogy tiltott vele hálnia, és azt hitte, hogy az ilyesmi megengedett, vagy úgy ölt embert, hogy nem tudta, hogy nem szabad ölni, az ilyen úgy ítéltetik meg, hogy közel jár [ahhoz, aki bűnt követett el], szándékosan cselekszik, és ezért az életével fizet. Az ilyesmi nem számít figyelmetlenségből elkövetett törvényszegésnek. Mert tudnia kellett volna [hogy mik a kötelességei], és nem tudta.

2. § Ha a noahitát más kényszeríti törvényszegére, nem számít az törvényszegésnek. Még ha arra kényszeríti is, hogy idegen isteneket imádjon, megteheti. Mert [a noahitának] nem parancsoltatott meg, hogy [önfeláldozásával] megszentelje Isten nevét.

A kiskorú, a süketnéma vagy gyengeelméjű idegen nem büntetendő, ugyanis nem köti semmiféle parancsolat.

 

A betért zsidó, aki ismét nemzsidó akar lenni

3. § Az áttért idegennek, ha körülmetélték és alámerítkezett [a mikvében], és azután úgy döntött, hogy Istennel szembe akar fordulni, és visszatérne korábbi [állapotába] mint „köztünk lakozó jövevény”, nem áll szabadságában ezt tenni. Izraelitának kell maradnia minden tekintetben, vagy halálbüntetést érdemel[10].

Ha kiskorúként merítették alá bírák jelenlétében, megtagadhatja [áttérését], amikor eléri a nagykorúságot, és felveheti a „köztünk lakozó jövevény” jogállását. De ha nagykorúsága elérésekor nem tagadta meg rögtön [az áttérését], később nincs lehetősége megtagadni azt, és [jogállása] azonos az igaz áttértekével…

 

Körülmetélés parancsa Ábrahám leszármazottainak

7. § Csak Ábrahámnak és az ő leszármazottainak lett megparancsolva a körülmetélkedés, ahogy írva van[11]: „[Tartsd meg szövetségemet,] te és magzataid… [körül kell metélni minden fiút].”

Jismáél leszármazottai tehát kiesnek ebből, amint azt olvashatjuk[12]: „Csak Izsák magzatát nevezik majd rólad”. Ézsau [leszármazottai] szintén kiesnek, mert Izsák megmondta Jákóbnak[13]: „Adja neked [az Isten] Ábrahám áldását, neked és ivadékaidnak”, amiből az következik, hogy egyedül ő Ábrahám igazi fia, aki megtartja a hitet és az igaz cselekedeteket. Tehát csak nekik kötelező körülmetélkedniük.

8. § Bölcseink szerint Ábrahámnak a Keturától származó gyermekei is, akik Izsák és Jismáél után születtek, kötelezve vannak a körülmetél­ke­dés­re. Tehát ma, amikor Jismáél leszármazottai összekeveredtek a Keturától valókkal, mind kötelezve vannak a körülmetélkedésre a születésüktől számított nyolcadik napon. Mindazáltal nem jár halálbüntetéssel [ha elmulasztják ezt a parancsolatot]…

 

A Tóra parancsai nem-zsidók számára

10. § Nem szabad megakadályoznunk, hogy a noahita, ha akarja, megtartsa a Tóra valamelyik rendelkezését [a tóratanuláson és a szombat parancsán kívül], hogy jutalma legyen e cselekedetéből, [feltéve] ha úgy teszi, ahogy kell. Ha [áldozati állatot] hoz égőáldozatul, el kell fogadni tőle.

Ha a noahita [aki megtartja a hét micvát] adományt ad, el kell fogadni tőle. Úgy tűnik nekem, hogy az [ilyen adományt] a szegény zsidóknak kell adni, mert a noahita a zsidóktól veheti ellátását, és meg van parancsolva a zsidóknak, hogy támogassák őt. Ezzel szemben, ha [bálványimádó] nemzsidó ad adományt, el kell fogadni tőle, és a noahiták szegényeinek adni.

 

Bíráskodás és együttélés nemzsidókkal

11. § A zsidó bíróságnak rendelnie kell bírákat a „köztünk lakozó jövevények” fölé, hogy ezek szerint a rendelkezések szerint ítéljék őket, hogy a világ el ne fajuljon.

Ha a bírák úgy látják jónak, hogy [a jövevények] közül rendeljenek bírákat föléjük, megtehetik. Ha zsidó bírát kívánnak rendelni föléjük, azt is megtehetik.

12. § …Úgy látom, hogy a köztünk tartózkodó jövevényre megbecsülés, tisztelet és jótékonyság tekintetében úgy kell tekinteni, mint a zsidóra, mert meg van parancsolva nekünk, hogy támogassuk őket, ahogyan írva van[14]: „[Ne egyél olyan állatot, ami nem megfelelő módon van levágva…] a jövevénynek adjad, aki kapuidban van, hogy egye.” Az pedig, amit bölcseink tanítottak, hogy „nem kell nekik kétszer köszönni”, ezt csak a bálványimádókra értették, nem pedig a köztünk lakó jövevényekre.

Valójában bölcseink arra intenek minket, hogy még a [bálványimádó] nemzsidót is meglátogassuk, ha beteg, hogy temessük el a halottaikat, ahogyan a zsidó halottakat is, és támogassuk szegényeiket, ahogyan a zsidó szegényeket is, a békesség útján. Bizony, írva van[15]: „Jó az Isten mindenki iránt, és az Ő irgalma kiterjed minden teremtményre”, és írva van[16]: „A [Tóra] útjai gyönyörű utak, és minden ösvényén békesség van.”

[1] 5Mózes 33:4.

[2] A Misné torá jemeni kéziratában ennek a mondatnak a vége így hangzik: „…hanem csupán az ő bölcseik közül való ő”.

[3] 1Mózes 9:4

[4] Az itt részletezett törvényi rendelkezésekből láthatjuk, hogy bizonyos dolgokban egyszerűbb és egyben szigorúbb a népekre vonatkozó büntetés­végrehajtás, mint a zsidókra vonatkozó. Ez feltehetően azzal magyarázható, hogy mivel a zsidókra vonatkozó 613 parancsolat jóval több a világ népeire vonatkozó 7-nél, ezért az azokra vonatkozó rendelkezések is több részletből és tényezőből állnak össze, szemben az általános hét szabállyal, amely ennél kevesebb és egyben egyszerűbb, feketébb-fehérebb.

[5] 1Mózes 2:24

[6] Uo. 20:12.

[7] Uo. 20:3

[8] Lásd 1Mózes 34. fejezet. Schem herceg elrabolta Jákob lányát, Dinát. Ennek következményeként Simon és Lévi – Dina testvérei – vele együtt lemészárolták városának minden lakóját. A biblia-kommentárok sokat foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy megalapozott volt-e a két fivér tette.

[9] Ugyanis nők esetében az a mondat áll, hogy „a királylánynak minden dícsősége házának belseje” (Zsoltárok 45:14.). Vagyis a szemérmességi szabályok miatt nem helyes egy nő férfiak előtti szereplése.

[10] Vagyis ugyanazok a törvények érvényesek rá a törvények megszegésének tekintetében, mint egy született zsidóra.

[11] 1Mózes 17:9-10

[12] Uo. 21:12.

[13] Uo. 28:4

[14] 5Mózes 14:21

[15] Zsoltárok 145:9.

[16] Példabeszédek 3:17.