Kabbala – Zsidó misztika
A tíz szféra
Ez a meghatározó fogalmakat taglaló kabbalisztikus szöveg, tulajdonképpen a Tikuné Zohár című könyv felvezetése. A szöveg, a Zohár szerzőjének, rabbi Simon bár Jochájnak leírásában, Elijáhu próféta illetve más égbeli és földi bölcsek elmélkednek a világ teremtéséről és azzal kapcsolatos Isteni Szférákról. A szöveget szokás péntek délután elmondani, mivel akkor fejeződött be a hatnapos teremtés.
Az Örökkévaló egyetlen és rejtett: Élijáhu beszélni kezdett, és így szólott: Világok Ura, Te Egy vagy de nem számszerű értelemben. Fenségesebb vagy minden fenséges lénynél és rejtettebb minden rejtőzőnél; a gondolat képtelen megragadni Téged.
A tíz szféra: Te vagy az, aki megteremtette a tíz „eszközt”, amelyeket mi a tíz szefirá-nak nevezünk, és Te ezek révén irányítod a rejtett, azaz nem feltárt valamint a feltárt világokat; és ezek segítségével rejted el Önvalód az ember elől.
Az Örökkévaló és a tíz szféra: És az is Te vagy, aki ezeket összeköti és egyesíti; s mivel Te bennük lakozol, ha valaki csorbítja e tíz szefirá egyikét a másikától, az olyan, mintha Benned idézett volna elő sérülést.
A Szférák rendje: Ez a tíz szefirá a maga rendje szerint rendeződik egymás után: egy hosszú, egy rövid és egy közbülső. Te vagy az, aki irányítja őket, de nincs senki, aki Téged irányítana – sem felülről, sem alulról, sem semelyik oldalsó irányból.
Te felruháztad őket, és e ruházatokból ömlenek ki a lelkek az emberekbe. Testeket alkottál az emberek számára, és ezeket nevezzük „testeknek”, megkülönböztetendő az őket borító ruházatoktól
A tíz Szféra felsorolása: E ruházatok pedig a következő módon jellemezhetők: cheszed (jóság) – a jobb kéz; gövuro (szigor, erő) – a bal kéz; tiferesz (szépség) – a törzs; necách (örökkévalóság, győzelem) és hojd (ragyogás) – a két comb; jöszojd (alapzat) – a törzs alja, a szent Szövetség jele; málchusz (királyság) – a száj; amelyet a Szóbeli Tannak is nevezünk; chochmo (bölcsesség) – az agy, azaz a benne születő gondolatok; bíno (értelem) – a szív, melynek révén a szív megért; az utóbbi két szefirá-t illetően pedig írva van[1]: „Az elrejtett dolgok az Örökkévalóé, a mi Istenünké”; a mennyei keszer (korona) a királyság koronája, amellyel kapcsolatban pedig ez áll az Írásban[2]: „Már a kezdet kezdetén megmondta, mit hoz a vég”; és a koponya az [amelyre] a tfilin-t [helyezzük].
Az isteni erő a szférákban: Benne a „Má” Név [melynek számértéke] negyvenöt (ily módon leírva: יו”ד ה”א וא”ו ה”א), amely az ácilut (kiáradás) útja; ez öntözi a [szefirot] Fáját, annak ágait és gallyait, akár a víz, amely táplálja a fát, s az ennek köszönhetően növekedik, fejlődik.
Világok Ura, Te vagy az okok okozója és az eredmények előidézője, aki e forrás révén öntözöd a Fát; és e forrás olyan, mint testnek a lélek, mely életet ad neki. Benned mindazonáltal nincsen semmi, ami rokonítható vagy hasonlítható lenne bármi belső vagy külső dologhoz.
A Szférák nyoma a teremtményekben: Te teremtetted a mennyet és a földet és vontad elő belőlük a napot, a holdat, a csillagokat és a bolygókat; a földön pedig – a fákat, a fűnövényzetet, Éden Kertjét, a többi növényt, a vadállatokat, a barmokat, a halakat és az embert, hogy rajta keresztül hírdtesd a Mennyi Birodalom [fenséges eszméit]. Hogy miképpen működnek a felsőbb és alsóbb világok, és hogy a magasabb világok miképpen ismerhetők meg az alacsonyabbak révén – Téged azonban senki sem ismerhet meg.
Az Örökkévaló elvontkoztatottsága: Nélküled nem létezik egység a magasabb és az alacsonyabb világokban, és Téged mindenki úgy ismer mint minden dolgok Okát és minden dolgok Urát. Minden szefirá-nak van egy különleges Neve és az angyalokat is ezek a nevek jelölik. Neked mindazonáltal nincsen egyetlen különleges Neved, mivel Te Magad áthatod az összes Nevet, és Te teszed őket tökéletessé. Amikor visszahúzódsz belőlük, a Nevek olyanná lesznek, mint a lélek nélkül hagyott testek.
Bölcs vagy, de bölcsességed fajtája azonosíthatatlan; megértesz mindent, de értelmed fajtája azonosíthatatlan; nincs egyetlen adott hely, ahol tartózkodnál. [Felöltöztetted Magad a szefirot-ba] csak hogy megismertesd az emberrel hatalmadat és erődet és hogy megmutasd neki, hogyan lehet törvény és könyörület révén kormányozni a világot – mert létezik igazság és méltányosság, amelyekben minden ember cselekedeti alapján részesül.
A törvény a gövuro (szigor, erő); a méltányosság a középső oszlop; az igazságosság a szent málchusz (királyság); az igazságosság két mérlegserpenyője az igazság két támasza; az igazságosság hin-je (mértéke) a szent Szövetség jele. Mindez azért, hogy megmutasd, hogyan irányítod a világot, de ez nem jelenti azt, hogy Te egy megismerhető igazságosság birtokában vagy – ami a törvény, sem pedig egy megismerhető méltányosság birtokában – ami a könyörület, és [hasonlóképp] a fentebbi attribútumok egyike sincs megismerhető formában a birtokodban.
Isten mindörökké áldott! Ámén, ámén!
(Tikuné Zohár, Bevezetés II.)
[1] 5Mózes 29:28.
[2] Jesájá 46:10.
