A „kiválasztott” zsidó nép mássága
Nem gőg, hanem alázat
Aron Moss
Kérdés
A „választott nép” fogalmával régóta zavarban vagyok. Azt gondolni, hogy mi, zsidók valamiképpen közelebb vagyunk az Örökkévalóhoz, mint más népek, arroganciától, elitizmustól és rasszizmustól szaglik. Miben különbözik ez a közönséges rasszizmustól?
Válasz
Ez egy igazán jó kérdés – csakis olyantól érkezhetett, aki maga is kiválasztott. De hadd magyarázom meg a dolgot.
A zsidó gondolkodásban a választottság nem arroganciára, hanem alázatra indít. Ha valamiféle emberi király választott volna ki minket „különleges népnek”, akkor jogos volna a föltételezés – az elitizmus gyanúja. Ha halandó hatalom kivételez alattvalójával, az arrogánssá lehet ettől – minél közelebb áll a királyhoz, annál jelentősebb, minél jelentősebb, annál nagyobb tisztességre érzi magát feljogosítva.
De minket az Örökkévaló választott ki. És hozzá lenni közel, az azt jelenti, hogy jobban átérezzük a jelentéktelenségünket. Bizalmas barátságban lenni emberi vezetővel, az az egónkat növeli naggyá, az Örökkévalóval lenni bizalmas viszonyban, az kipukkasztja az önzés „lufiját” bennünk. Az Örökkévaló korlátok nélküli lény, s ha az ember a végtelennel szembesül, önnön jelentőségünk minden illúziója nyomban szertefoszlik. Közel lenni az Örökkévalóhoz, az önvizsgálatra és megtérésre indít, nem pedig önelégültségre.
Ez a választott nép eszméje – olyan népé, amelynek tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy megérezzék az Örökkévaló közelségét, hallják igazságát és hírül adják üzenetét az egész világnak. Mindenki egyetért abban, hogy a monoteizmust a zsidóság hozta el a világra, s vele egy olyan etikai-morális rendszert, ami formálta az életről és annak céljáról való modern gondolkodást. S a judaizmus töretlen túlélése a pecsétje annak, hogy ez a rendszer örök értéket hordoz.
Azt mondani, hogy ez az eszme etnocentrikus, egyszerűen abszurdum, éspedig azért, mert bármilyen származású ember betérhet a zsidóságba, és választottá lehet. A zsidó választottságot nem gén hordozza, hanem a lélek állapota. Aki részt kíván venni benne, azt örömmel látjuk – ha készen áll az egója feladására.
Az arrogáns ember nem úgy viselkedik, mint a választott. A választottság igazi fokmérője az alázat. A kedves levélíró átment ezen a vizsgán, kitüntetéssel. Olyan mély az alázata, hogy önnön választott voltát se engedi magának elfogadni. Míg sok más vallásfelekezet büszkén hirdeti magáról, hogy ő a legjobb, a zsidóság erőnek erejével igyekszik megértetni, hogy nem vagyunk különlegesek. Ez az, amit én a választott nép ismertető jegyének mondanék.
