Gyertya és madártoll – Oberlander Báruch (Peszách, homéc-keresés, morzsák és bűnök elégetése)
Peszách előestéje különleges micvával kezdődik: a b’dikát chámec, vagyis a kovászos dolgok utáni kutatás micvájával. Oberlander Báruch rabbi tanítása alapján ez nemcsak egy praktikus előírás, hanem mély spirituális jelentéssel is bír.
A Tóra előírja, hogy „ne lássék nálad kovászos”, vagyis semmiféle kovászos étel – kenyér, keksz, sütemény – nem maradhat a birtokunkban. Amit nem égetünk el, azt el kell adnunk egy nem zsidónak – de mivel ez jogilag összetett, csak rabbin keresztül történhet. Mindezeken túl a talmudi bölcsek előírták, hogy az embernek saját maga kell átvizsgálnia otthonát – még akkor is, ha a felesége már napokkal korábban alaposan kitakarított.
A keresést gyertyafénynél végezzük, mivel az alacsony, meleg fény jobban megvilágítja a sarkokat és repedéseket. Gyufa, fakanál és madártoll is segíti a folyamatot: a tollal kisöpörjük a morzsákat, a fakanál pedig a hagyomány része. A szokás szerint tíz darab apró kenyérdarabot is elrejtünk a lakás különböző pontjain, hogy biztosan legyen mit megtalálni és elégetni – ezeket másnap megsemmisítjük.
Az este áldással kezdődik:
„Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk… aki megparancsolta a chámec megsemmisítését.”
Ez a keresés első lépése a biur chámec, vagyis az elégetés micvájának teljesítésében.
A spirituális tanítás szerint a chámec – amely megkel, felfúvódik – a büszkeség és bűn szimbóluma. Az elégetés nemcsak fizikai cselekedet, hanem egy belső megtisztulási folyamat is: „Amikor elégetjük a chámecot, spirituálisan is elégetjük minden rossz hajlamunkat, minden bűnünket, minden, ami nem méltó hozzánk – eltűnjön az életünkből, mint a por.”
Különösen az idei év (amikor Peszách szombat este kezdődik) okoz logisztikai kihívásokat:
– a keresés csütörtök este zajlik,
– az elégetés péntek délelőtt,
– a kenyér péntek reggel még fogyasztható,
– szombaton viszont már nem lehet elégetni vagy chámecot sem birtokolni.
Ezért különösen fontos a pontos időzítés és a szokások betartása.
Végül a rabbi egy szívből jövő áldással zárta tanítását:
„Ahogy a morzsák elégnek a tűzben, úgy égjen el a rossz bennünk is. Tisztuljon meg a házunk, a lelkünk, és legyen igazán boldog, kóser Peszách ünnepünk!”
