Adás építi a kapcsolatot – Oberlander Báruch heti tanítása (Smot, Pekudé hetiszakasz)
Szombaton befejezzük Mózes második könyvét, a Smotot, amely a rabszolgasággal, a szabadulással és a Tóraadással foglalkozik. Az utolsó öt hetiszakasz – így a Pekudé is – azonban a Miskán, a sivatagi Szentély építéséről szól. Felmerül a kérdés: miért nem kerül át ez a rész Mózes harmadik könyvébe, amely az áldozatokkal és a szentélyszolgálattal foglalkozik?
A válasz mélyebb, mint elsőre gondolnánk. A zsidó nép történetének első szakaszában Isten cselekszik a népért: kivonja őket Egyiptomból, csodákat tesz, mannát ad, kettéválasztja a tengert. És közben a nép panaszkodik, nyugtalan, zúgolódik.
A fordulópont ott következik be, amikor Isten azt mondja: „Építsetek nekem szentélyt!” Ez az első alkalom, hogy nem Isten tesz értük valamit, hanem ők tesznek Istenért. Ez változtatja meg őket, ez formálja néppé Izrael fiait.
A Miskán építéséről szóló részekben nincs zúgolódás, nincs vita. Miért? Mert amikor az ember ad, amikor áldozatot hoz, az összpontosítja, felemeli, megerősíti a kapcsolatát – legyen az Istennel vagy embertársával.
Ezért marad ez a rész még a második könyvben: mert a néppé válás kulcsa az, amikor a zsidók nemcsak kapnak, hanem adnak. Nem az hat ránk igazán, amit kapunk, hanem amit mi teszünk másokért – és az Örökkévalóért.
Ez az élet minden területén érvényes: egy kapcsolat nem attól erős, hogy mit kapunk benne, hanem attól, hogy mit adunk bele. Mert az adás az, ami valóban összeköt.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
