Mekkora a szívem? – Oberlander Báruch heti tanítása (Vájákhél hetiszakasz)
Lengyelországban az első világháború előtt nem voltak jesivák, a tanulók a zsinagógákban tanultak, gyakran egyedül vagy egy tanulótárssal (hávruvával). Ráv Meir Spira, a lublini rabbi azonban elhatározta, hogy létrehoz egy nagy jesivát, ahol a diákok nemcsak tanulhatnak, hanem enni, aludni is tudnak.
Ehhez pénzt kellett gyűjtenie, ezért különböző városokat járt végig, és a helyi vezetőkkel együtt összeírták, ki mennyit tud adományozni. Egy alkalommal az egyik gazdag ember 500 latot adott, holott a listán csak 300 lat szerepelt mellette. A rabbi vissza akarta adni a különbözetet, de az ember ezt válaszolta:
„A listán felmérték a vagyonomat, de nem a szívemet! A szívem szerint 500 latot tudok adni.”
Ez egy nagyon fontos tanítás az életben. Gyakran gondoljuk: „Erre nem vagyok képes, ez túl nagy feladat nekem.” De attól függ, hogy a lehetőségeinket nézzük vagy a szívünket.
A Vájákhél hetiszakaszban ezt az elvet látjuk a Miskán (sivatagi Szentély) építésénél is. A Tóra így írja: „Jöttek mindazok, akiket a szívük indított.”
A Miskán mesterei nem voltak képzett szakemberek – egyszerű emberek voltak, akik sosem tanultak építkezést vagy kézművesmesterségeket. Mégis képesek voltak rá, mert a szívük indította őket.
Ez a legnagyobb tanulság: ha megvan az elkötelezettség, ha a szívünk vezet minket, akkor mindenre képesek vagyunk. Nem csak a körülményeink, hanem a szívünk nagysága határozza meg, mit érhetünk el.
