Napjaink női hősei a Hamász fogságából nemrég szabadult fiatal zsidó nők és a tartalékos katonák feleségei.
Olyan nők, mint Agam Berger vagy Rachel Goldberg-Polin és zsidó nők sokasága, akiknek hite és jó cselekedetei ugyanúgy elhozzák a végső megváltást, ahogy ősanyáink megingathatatlan hite elhozta a zsidók szabadulását az egyiptomi rabszolgaságból. Reuven Taragin rabbi peszách előtti gondolatait az Arutz7 idézte.
Zsidó nők, akik dacoltak a fáraóval
Minél nagyobb volt az elnyomás Egyiptomban, a zsidók annál többen lettek. Először jött a rabszolgaság, aztán a zsidó fiúgyermekek meggyilkolása. Ez utóbbinál a Tóra közli is, hogy miért nem sikerülhetett a fáraó gonosz terve: a zsidó bábaasszonyok, Sifra és Pua megtagadták a fáraó rendeletének végrehajtását. Az igaz zsidó nők megmentették a zsidó kisfiúkat.
A fáraó azonban nem tágított. Elrendelte, hogy minden egyiptomi vegyen részt a népirtásban, és a zsidó kisfiúkat dobják egyenesen a Nílusba. A zsidó nőknek mégis sikerült megtalálni az utat gyermekeik világra hozatalához és felneveléséhez. Így történt Mózes esetében is: Jocheved fiút hozott a világra és a fáraó rendeletének megfelelően a folyóba tette őt. Csakhogy védelmező kosárba helyezte a gyermeket, akinek biztonságára nővére, Mirjám vigyázott a partról.
Itt kapcsolódott bele a történetbe a fáraó saját lánya, aki kihúzta a vízből a kisfiút. Akárcsak a többi fent említett asszony, a fáraó lánya is megtagadta a parancsot. Ironikus módon éppen a fáraó saját lánya mentette ki a vízből és nevelte fel a zsidó nép megmentőjét.
Inspiráló asszonyok
Mózest először megmentették, utána ő mentett meg másokat, ahogy a Tórában olvassuk. Ez a nevében is megnyilvánul. Bár kihúzták a vízből, mégsem kihúzottnak (Másuj), hanem kihúzásnak (Mose) nevezték el, jelezve, hogy ő lesz az, aki másokat megment.
A jámbor asszonyok nemcsak megmentették, de inspirálták is őt. Sőt, nemcsak Mózest, hanem a saját férjeiket is. Bölcseink elmondják, hogy a szenvedések nyomán a zsidó férfiak nem akartak több gyermeket és elváltak a feleségeiktől. A bátor és jámbor asszonyok azonban meggyőzték őket, hogy változtassák meg elhatározásukat. Mirjám egyenesen azt mondta a feleségüktől elváló férfiakat vezető apjának, Ámrámnak, hogy míg a fáraó rendeletei kegyetlenek voltak, nem voltak kizárólagosak. Az ő lépésük azonban azt eredményezi, hogy egyetlen zsidó kisbaba sem születik majd. A végső döntés Istené, de nekünk meg kell tennünk mindent a kívánt eredmény elérése érdekében. Erre a zsidó férfiak Ámrám vezetésével újra elvették a feleségüket. Mirjám akkor is megtartotta a hitét, amikor Mózest muszáj volt a folyóra bízniuk. Rendíthetetlen hittel hitte, hogy Mózes lesz a zsidó nép megmentője. Hitét az elnyomás legsötétebb napjaiban is megtartotta.
Mirjám, Jocheved és a fáraó lánya nem kivételek voltak – ők jelentették a szabályt. Bölcseink elmondják, hogy rengeteg zsdó asszony mutatott hasonlóan mély hitet és erőt. Meglátogatták a mezőn dolgozó férjeiket, megetették, mindennel ellátták őket és meggyőzték őket arról, hogy mégis vállaljanak további gyermekeket. Az így fogant gyermekeknek egyedül adtak életet és az örökkévaló angyalokat küldött, hogy gondoskodjon a kicsikről.
A jámbor asszonyok érdemében
Bölcseink szerint ezen asszonyok hite és jó cselekedetei hozták el a megváltást. Isten meg akarta váltani a zsidókat, de szüksége volt arra, hogy a népe kimutassa a belé vetett hitét. Ez a hit volt az asszonyok hite. Ez a hit inspirálta a zsidó bábaasszonyokat, fáraó lányát és Mirjámot. Jocheved és Mirjám hite a többi zsidó asszonynak is erőt adott.
Évezredes történelmünk során számos alkalommal láttunk példát arra, hogy a jámbor zsidó asszonyok érdemében érkezett el a menekülés. Elég csak Jehuditra vagy Eszter királynéra gondolnunk.
A mi nemzedékünk
A mi nemzedékünkben – és különösen az elmúlt másfél évben – továbbra is számtalan olyan zsidó nővel találkozhatunk, akik különlegesen erős hitükkel és lelkierejükkel az egész zsidó népet inspirálják. Azok is, akik az életüket adták a zsidó népért és azok is, akik másfél éve többnyire egyedül nevelik a gyerekeiket, dolgoznak, vezetik a háztartást, míg férjük mindannyiunkért harcol.
Közéjük tartozik Rachel Godlberg-Polin. Amikor fia, Hersh súlyosan megsérülve a Hámász fogságába esett a Nova fesztiválon, az asszony világméretű kampányba fogott a kiszabadításáért. Több ezer ember csatlakozott világszerte az imáihoz. Rachel hite akkor sem ingott meg, amikor kiderült, hogy a terroristák – majdnem egy teljes évnyi fogva tartás után – meggyilkolták a fiát: „Október hetedikének reggele óta érzem, hogy Isten velem van… A Hozzá fűződő kapcsolatom azért olyan erős, mert tudom, teljes bizonyossággal tudom, hogy Isten itt van. Tudom, hogy Isten mindennek a része és tudom, hogy Isten tudja, mi történik és kész terve van…”
A kiszabadult túszok közül sokan hitük megerősödéséről számoltak be. Szombatot tartottak, kóser ételt ettek, böjtöltek jom kipurkor és imádkoztak, ki mit tudott. „A hit útját választottam. A hit útjával mentem és a hit útján jöttem vissza” – mondta Agam Berger. Szenvedéseik nem megtörték, hanem éppen ellenkezőleg, megerősítették a hitüket.
Peszách közeledtével imádkozunk, hogy napjaink jámbor asszonyai révén kiérdemeljük a megváltást, ahogyan ősanyáink hite elhozta a zsidók szabadulását az egyiptomi rabszolgaságból.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.