Jeráchmiel Gorelik rabbi lubavicsi küldöttként érkezett a távoli Tyumenybe egy évtizeddel ezelőtt, hogy gondoskodjon az ott élő 3000 zsidóról. Élményeit egy nagy sikert aratott, Izraelben megjelent könyvben foglalta össze, „A közösség nélküli kántor” címen. Alább a Chabad.org magazin vele készült interjúját olvashatják.
Kik alkotják a tyumenyi hitközséget? Honnan érkeztek a zsidók a városba?
Tyumeny Oroszország legrégebbi városa Szibériában, zsidók már a XIX. század közepe óta lakják. A cári időkben a zsidók általában csak az úgynevezett letelepedési övezetben élhettek, abban a térségben, mely manapság Ukrajnához, Fehéroroszországhoz és Lengyelországhoz tartozik. Voltak azonban olyanok, akik máshová is eljutottak, például Szibériába. A bevándorlók között voltak kantonisták, azaz gyermekkorukban 25 évre besorozott zsidó katonák, akik leszerelésük után bárhol letelepedhettek a birodalomban. Sokan egykori laktanyájuk közelében maradtak.
Érkeztek ide különleges engedéllyel rendelkező zsidó kereskedők is, mert Tyumeny a transzszibériai vasútvonalon fekszik és régóta jelentős kereskedelmi központ. Még Amerikából is érkeztek ide zsidó üzletemberek.
Emellett természetesen nem feledkezhetünk meg azokról sem, akiket büntetésből küldtek Szibériába. Voltak köztük valódi, köztörvényes bűnözők és politikai elítéltek is. Egyesek szándékosan követtek el valamilyen kisebb súlyú bűncselekményt, csak hogy Szibériába mehessenek és üzletelhessenek. Vannak a közösségnek olyan tagjai, akiknek az ősei még a cári időkben költöztek ide.
A többség azonban a kommunizmus alatt érkezett.
A Szovjetunióban hivatalosan nem létezett antiszemitizmus, de valójában numerus clausus volt érvényben. A zsidók számára rendkívül nehéz volt bizonyos egyetemi szakokra felvételt nyerni olyan városokban, mint Moszkva, Kijev vagy Leningrád. Szibériában azonban nem nagyon volt ilyen korlátozás. Itt nagyon színes a társadalom és nemigen találkozunk zsidóellenességgel.
Voltak továbbá, akik a holokauszt elől menekülve jutottak el Szibériába, és a háború után is itt maradtak. A hetvenes években pedig gázmezőket tártak fel, és ez újabb lendületet adott a bevándorlásnak. Tehát a zsidók több hullámban, hosszú idő alatt költöztek ide. Napjainkban háromezer zsidó él a városban és egyre többükkel kerülünk kapcsolatba.
Milyen a zsidó élet Tyumenyben?
A közösség egyre csak növekszik és fejlődik. Amikor 2011-ben ide költöztünk, kicsiben kezdtük el a munkát. A lakásunkban tartottuk a közösségi imákat, alapítottunk egy óvodát és egy délutáni oktatási programot gyerekeknek. Egyre többen kezdtek el érdeklődni, ezért ifjúsági csoportot hoztunk létre és az idősebb korosztálynak is szerveztünk programokat.
Most már mindenki számára kínálunk oktatási lehetőséget és minden területen sokat fejlődött a zsidó élet. Számos esküvőt és bár micvát is tartottunk.
Istennek hála, sikerült saját ingatlanhoz jutnunk, és éppen egy gyönyörű mikvét (rituális fürdőt) építünk, amely a zsidó közösség egyik legfontosabb intézménye lesz és remélhetőleg sokan használják majd. További terveink is vannak: egy közösségi központot szeretnénk létrehozni, ahol zsinagóga, iskola és rendezvényterem is helyet kap majd.
Ez az egyetlen, Szibériában működő Chábád-központ?
Egyáltalán nem. Szibéria hatalmas. Moszkvától kétezer kilométerre vagyunk. Ha tovább folytatjuk az utat kelet felé, eljutunk Omszkba, Novoszibirszkbe, Novokuznyecbe, Tomszkba, Krasznojarszkba, Irkutszkba, Birobidzsánba, Khabaroszkba és Vlagyivosztokba, ami már az észak-koreai határnál fekszik. Minden felsorolt városban működik Chábád-központ, pedig egy 8000 kilométeres sávról beszélünk.
Beszélne egy kicsit a családjáról?
A feleségemmel, Sternivel szomszédokként nőttünk fel az izraeli Kiriját Máláchiban, a Rebbe által alapított Náchálát Hár Chábád negyedben, ahová elsősorban Oroszországból érkezett bevándorlók költöztek. Mindkettőnk apja részt vett a Szovjetunióban működő földalatti lubavicsi mozgalomban és ott lettek barátok. Miután összeházasodtunk, feltérképeztük, hogy hol tudnánk küldöttként szolgálni. Mivel beszéltünk egy kicsit oroszul, tudtuk, hogy Tyumeny nekünk való város lehet. Egyébként a nagyapámat, Mendel Gorelick rabbit kétszer is kényszermunkára vitték a térségbe. Először az esküvője előtt tartóztatták le, mert zsidó gyerekeket tanított Tórára. Három évet kapott. Másodszor a háború után jöttek érte, mert segített több száz lubavicsi haszidnak elmenekülni a Szovjetunióból. Az akció sikeres volt, ő azonban keményen megfizetett érte. Sokat gondolok rá. Vajon mit szólna, ha látna engem, hogy visszatértem és szabadon tanítok Tórát?
A gyermekeik hogyan boldogulnak Szibériában?
Istennek hála, hét gyermekünk van, a legidősebb 13 éves. Az online működő Or Menachem iskolában tanulnak, melyet a küldöttek gyermekeinek hoztak létre. A világi tárgyakat helyi tanárok segítségével sajátítják el. A városban van néhány barátjuk, másokkal az interneten tartják a kapcsolatot. Ha más városba látogatunk, magunkkal visszük a gyerekeket is, hogy egy kicsit társaságban lehessenek.
Eddig nem említettük meg a szibériai időjárást. Erről mit tud mondani?
Mit mondhatnék? Hideg van. Telente akár -40 fok is lehet, de a nyár nagyon kellemes, se nem hideg, se nem meleg. De mindig azt mondjuk:
lehet, hogy odakint hideg van, de a szívünk mindig meleg.
| Az AccuWeather szerint egyébként idén enyhe idő lesz Tyumenyben hanuka első napján, 28-án, csupán -7 fok lesz, ami egyébként valószínűleg a szél miatt, akár -12 fokos érzetet is kelthet. Mindenesetre a mínusz negyventől jó messze van, de hát hol van még a tél… |
Kép: Yerachmiel Gorelik Facebook
