A mai nap, svát hónap 22. a rebecen, Chaya Mushka Schneerson halálának évfordulója. Írásunkkal rá emlékezünk.
A rebecen, vagyis a Rebbe felesége a fehéroroszországi Babinovicsban született 1901-ben, nagyapja (rebbe Rásáb), apja (rebbe Rájác) és férje (a Rebbe) is a lubavicsi mozgalom szellemi vezetője, azaz rebbéje volt. Nevét szépanyjáról, a harmadik rebbe feleségéről kapta nagyapja, az ötödik rebbe kérése alapján. Ilyen háttérrel nem meglepő hát, hogy egészen fiatal korától aktív szerepet játszott a mozgalom földalatti oktatási tevékenységében és vallási életében, amikor a kommunista rezsimben ez már tilalmasnak számított. 1928-ban ment feleségül unokatestvéréhez, Menachem Mendel Schneersonhoz. A bolsevikok elől 1933-ban Párizsba, majd a nácik elől 1941-ben az Egyesült Államokba menekültek. Férje, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi 1951-ben, egy évvel apósa halála után – részben felesége unszolására – vette át a Chábád vezetését.
Chaya Mushka rebecen tanult és bölcs asszony volt, különleges helyzetét a lehető legszerényebben és legegyszerűbben kezelte. Bár férjének több százezer követője volt már életében, a rebecenről a halálát követő időkig nem sokat lehetett tudni, mivel féltve őrizte magánéletüket. Nem szeretett megjelenni a nagyközönség előtt, inkább saját otthonukban tartózkodott. Mindig egyszerűen, szerényen, visszafogottan viselkedett, és a háttérből nyújtott segítséget mindenkinek, akinek szüksége volt rá.
Természetes volt számára, hogy férje éjszakába nyúlóan a hozzá forduló zsidók ügyes-bajos dolgait intézi, míg ő biztosítja számára
a megfelelő otthoni körülményeket. Ennek megfelelően kevesen ismerték őt, nem mutatkozott közösségi eseményeken, a telefonban egyszerűen „a President Streeten lakó Mrs. Schneerson”-ként mutatkozott be, ám a háttérben mindvégig szorgalmasan dolgozott és biztosította, hogy a Rebbe a lehető legtöbb idejét hivatásának szentelhesse. Gyermekük nem született, aki kérdezte, annak azt felelte, hogy az összes lubavicsi haszid az ő gyermeke.
A Rebbe csak szeretett felesége 1988-ban bekövetkezett halála után kezdett róla beszélni, és ebben az időszakban vált ismertté az alakja a haszidok körében.
A Rebbe azt mondta, hogy felesége távozása új korszak kezdetét jelenti: fel kell készülni a Messiás eljövetelére. A rebecent a New York-i Queensben helyezték végső nyugalomra.
E rövid bevezető után egy történetet osztunk meg olvasóinkkal, mely jól megvilágítja azt a szellemiséget, mely a rebecen minden tettét áthatotta. A történetet Chessed Halberstam mesélte el, aki részben háztartási feladatokban segített a rebecennek, részben pedig a sofőrje volt 1970-től Chaya Mushka rebecen haláláig.
A Rebbének az volt a kívánsága, hogy a rebecen minden nap legyen egy keveset a friss levegőn.
Chessed Halberstam többnyire egy Long Island-i parkba vitte ki őt. Sokszor csatlakozott hozzájuk a sofőr fia, Ari, akit később, 1994-ben egy arab terrorista gyilkolt meg a Brooklyn-hídi mészárlásként hírhedtté vált merényletben. A rebecen szívesen játszott a gyermekkel, hintáztatta, jól érezte magát vele.
„Egy napon, ahogy közeledtünk a parkhoz, kiderült, hogy munkálatok miatt lezárták azt az utat, ahol általában mentünk, és egy párhuzamos utcán kellett mennünk.” – mesélte egy visszaemlékezésében Halberstam. – „Ahogy haladtunk előre, egy nő kiabálásait hallottuk oroszul. Amikor a következő piros lámpánál megálltunk, a rebecen hozzám fordult, és azt mondta: »Hallottam, hogy egy asszony kiabált. Vissza tud kanyarodni és megnézni, hogy mi történik?«”
Ezt követően visszamentek és egy zokogó asszonyt láttak a földön. Körülötte munkások hordták kifelé és pakolták teherautóra bútorait, konyhafelszereléseit és más ingóságait. A rebecen arra kérte a sofőrt, hogy álljon meg és nézzen utána, hogy mi történik. Kiderült, hogy az asszony hónapok óta nem fizette meg a lakbért és éppen kilakoltatják. „Amikor ezt elmondtam a rebecennek, arra kért, hogy menjek vissza és tudjam meg, hogy mennyivel tartozik az asszony” – mesélte Halberstam. Mint kiderült, nagyjából 6700 dollár volt a tartozás, ami abban az időben sem volt kevés pénz. Amikor a rebecen meghallotta, hogy amennyiben a tulajdonos megkapja a pénzt, még vissza is viteti a kihordott bútorokat a lakásba, szemrebbenés nélkül elővett egy csekkfüzetet és „legnagyobb meglepődésemre” – fűzte hozzá Halberstam, kiállított egy csekket az egész összegről. Mire a tulajdonos felhívta a bankot, megbizonyosodott róla, hogy valóban van fedezet a csekken és elkezdte visszahordatni az asszony tulajdonát, a rebecen már nem volt a helyszínen: „Azonnal sürgetni kezdett, hogy gyorsan hajtsunk el onnan, mielőtt az asszony rájön, hogy mi történt”.
Halberstam így folytatta a történetet: „Nagyon elcsodálkoztam azon, amit láttam. Később, amikor már a parkban voltunk, nem tudtam magamba fojtani a kérdést, és megkérdeztem a rebecent, hogy mi késztette arra, hogy ilyen hatalmas összeget adományozzon egy számára tökéletesen idegen embernek. »Valóban tudni akarja?« – kérdezte a rebecen. – »Igen« – feleltem. – »Akkor elmesélem. Egyszer, kislány koromban apám [a hatodik rebbe] elvitt sétálni egy parkba. Leültetett egy padra és a hásgáchá prátitról, az isteni gondviselésről kezdett beszélni.
Azt mondta: ha valami arra kényszerít, hogy eltérjünk a megszokott utunktól, akkor annak Istentől rendelt oka van. Valahányszor valami szokatlant látunk, van oka annak, hogy miért láthattuk meg az adott dolgot.
Ma, amikor láttam a ’kerülőút’ táblát, ami arra kényszerített, hogy térjünk le a megszokott utunkról, eszembe jutottak apám szavai és rögtön azt gondoltam: minden nap ezen az utcán hajtunk végig. Az utcát hirtelen lezárva találjuk és elküldenek egy másik utcába. Mi lehet ennek az oka? Hogyan kapcsolódik ez hozzám? Utána meghallottam az asszony sírását és jajveszékelését. Rájöttem, hogy valamiféle célja volt annak, hogy ezen az úton kellett ma mennünk.«”
Emléke legyen áldott!