1988-ban, svát hónap 22. napján Chájá Muská Schneerson rebecen, a Rebbe kitartó társa 59 éven át, rövid betegség után elhunyt. 87 éves volt.

A megelőző este rosszul érezte magát, ezért beszállították a kórházba. Miután kért egy pohár vizet, és ivás előtt elmondta a megfelelő áldást: „Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, kinek szavára minden termett.” – visszaadta lelkét a Teremtőjének.

Chájá Muska rebecen tanult és bölcs asszony volt, aki különleges helyzetét a lehető legszerényebben és legegyszerűbben kezelte. Bár férjének több százezer követője volt már életében, a rebecenről halála utánig nem sokat lehetett tudni, mivel féltve őrizte magánéletüket. Nem szeretett megjelenni a nagyközönség előtt, inkább saját otthonukban tartózkodott. Mindig egyszerűen, szerényen, visszafogottan viselkedett, és a háttérből nyújtott segítséget mindenkinek, akinek szüksége volt rá. Természetes volt számára, hogy férje éjszakába nyúlóan a hozzá forduló zsidók ügyes-bajos dolgait intézi, míg ő biztosítja számára a megfelelő otthoni körülményeket.

Önfeláldozását a következő történettel világíthatjuk meg: Egyszer egy asszony telefonált kétségbeesetten az éjszaka közepén a Rebbe titkárságára, és azonnal a Rebbével akart beszélni. A Rebbe titkára vonakodott az adott órában zavarni a őt, végül mégis beadta a derekát, tárcsázta az otthonát. A rebecen vette fel a telefont, a titkár pedig hosszasan magyarázkodott és kért elnézést a késői zavarásért. „Miért kér elnézést?” – csodálkozott el a rebecen. – „Épp ellenkezőleg, a férjem és én azért küldettünk erre a világra, hogy napi 24 órában, heti hét napon át szolgáljuk az embereket. Azzal, hogy felhívott, segített nekünk teljesíteni a küldetésünket.”

A rebecent 15 ezer ember kísérte rendőri felvezetéssel királynőhöz méltó végső útjára a New York-i Queensben található chábád temetőbe, ahol néhai apja, a korábbi rebbe, Joszef Jicchák Schneerson mellett temették el. A Rebbe a felesége halálát követő hetekben és hónapokban gyakran beszélt arról, hogy egy közeli hozzátartozó, vagy barát halála után az itt maradottaknak az eltávozott életéből kell erőt merítenie és tanulságokat levonniuk és jócselekedeteket magára vállalniuk, hogy megőrizzék az elhunyt emlékét. E gondolat szellemében alapította meg a Rebbe azt a jótékonysági alapot, mely a mai napig Chájá Muská rebecen nevét viseli, és számos, nőket célzó szociális és oktatási célt szolgál, tovább folytatva e különleges és elkötelezett asszony munkásságát.

Emléke legyen áldott!