A zsidó ima nemcsak szavakból áll, hanem irányból is: a test mozdulata és a lélek fókusza egyszerre mutat Jeruzsálem felé. De tényleg arra mutatnak a budapesti zsinagógák is?
Van valami különös abban, ahogyan az ember imádkozik: nemcsak befelé figyel, hanem kifelé is, egy meghatározott pont felé. A zsidó hagyományban ez a pont a Szentföld, azon belül Jeruzsálem, még pontosabban a Szentély helye. De mit jelent ez a gyakorlatban, arra néz az összes budapesti zsinagóga? És mennyire kell pontosnak lennünk, amikor „irányt veszünk” imáinkhoz?
Miért éppen Izrael felé imádkozunk?
A zsidó ima egyik kevésbé ismert, mégis alapvető eleme az irány. A hagyomány szerint, amikor imádkozunk, különösen amikor az Ámidát, a központi imát mondjuk, Izrael felé fordulunk. Ennek gyökerei egészen a Biblia és a Talmud világáig nyúlnak vissza.
Salamon király a jeruzsálemi Szentély felavatásakor több szinten határozta meg az ima irányát: az ország felé, Jeruzsálem felé, a Szentély felé, végül a Szentek Szentje felé. A rabbinikus hagyomány ezt úgy foglalja össze: „egész Izrael egy hely felé fordul”.
Ez az elképzelés nem csupán szimbolikus. A hagyomány szerint a Templom-hegy az a pont, ahol az ég és a föld összeér, „az ég kapuja”, ahogyan Jákob nevezte álmában. Az ima tehát nemcsak egyéni megszólítás, hanem egy közös irányba tartó spirituális áramlat.
Merre néznek a budapesti zsinagógák?
Európában és Észak-Amerikában ez az elv általában azt jelenti, hogy kelet felé fordulunk. Ezért épültek a zsinagógák is jellemzően kelet–nyugati tengely mentén, hogy a Tóraszekrény Jeruzsálem irányába nézzen.
Csakhogy a valóság ennél árnyaltabb.
A rabbinikus irodalomban már évszázadokkal ezelőtt felmerült a kérdés: vajon pontosan kelet az irány? Egyes vélemények szerint sok helyen inkább délkelet felé kellene fordulni. Magyarországról nézve például Izrael nagyjából 46 fokkal tér el a tiszta kelettől, dél felé.
Mégis, a gyakorlatban a legtöbb közösség megelégszik azzal, hogy „nagyjából” jó irányba fordul. Ennek oka prózai: az épületek tájolását gyakran korlátozták a telek adottságai, városi szabályozások vagy egyéb kényszerek.
Oberlander Mendel egy iránytűvel korrigált
Oberlander Báruch rabbi áldott emlékű fia, Mendel egy pilisi hétvégén (ez a mostani ráckevei Duna-parti sábátonok elődje volt) egy iránytűt kapott Kun Lászlótól ajándékba, mert mindig azt kereste, merre kell helyesen imádkozni. Ennek segítségével arra jött rá, hogy a Vasvári Pál utcai zsinagóga nincsen teljesen jól tájolva: ha a Tóraszekrény felé fordulva imádkozik, az nem egyezik meg Izrael irányával, ezért innentől mindig kicsit jobbra fordult ahhoz képest, ahogy a többiek álltak.
Később, amikor a betegsége miatt már nehézséget okozott neki az állás, a padba fogódzkodva állt ima közben, mindig kicsit jobbra fordulva, így csak a bal kezével tudott támaszkodni. Egy idő után már nehezére esett, hogy kiegyenesedjen és nem tudta magát megtartani úgy, hogy csak az egyik kezével támaszkodott, ekkor, hogy megóvják az eleséstől, két oldalról korlátot készítettek neki, aminek segítségével továbbra is az általa kívánt irányba fordulva tudott imádkozni.
A Siratófal dilemmája
Még Jeruzsálemben sem mindig egyértelmű, merre kell fordulni. A Siratófalnál például a legtöbben a fal felé imádkoznak, pedig a Szentek Szentje valójában kissé balra helyezkedett el innen.
Felmerül tehát a kérdés: kövessük a pontos történelmi irányt, vagy maradjunk a kialakult gyakorlati rendnél? Egyes vélemények szerint tudatosan nem fordulunk el balra, mert ott ma egy másik vallási épület áll. Így az ima iránya itt egyszerre vallási, történelmi és társadalmi kérdéssé válik.
Pontosan Jeruzsálem felé néznek a budapesti zsinagógák?
A rabbinikus vélemények között találunk szigorúbb és megengedőbb álláspontokat is. Vannak, akik szerint mindent meg kell tenni a pontos tájolásért, még az építkezés során is. Mások szerint elegendő az általános irány, hiszen a lényeg a szándék.
A mai gyakorlat inkább ez utóbbit követi. Ha a zsinagóga nagyjából kelet felé néz, akkor a Tóraszekrény felé fordulva imádkozunk. Ha azonban jelentősebb az eltérés, egy kis korrekció – egy enyhe elfordulás – kifejezheti azt a törekvést, hogy imánk valóban a megfelelő irányba tartson.
Egy irány, több jelentés
Az ima iránya első pillantásra technikai részletnek tűnhet. Valójában azonban mélyebb üzenetet hordoz: az egységet. Azt, hogy bárhol is éljenek a világban, az imádkozók egy közös pont felé fordulnak.
Ez az irány egyszerre fizikai és spirituális. Nemcsak azt mutatja meg, merre van Jeruzsálem, hanem azt is, hogy az ember képes tudatosan „beállítani” magát egy magasabb cél felé.
És talán végső soron ez a legfontosabb: nem az, hogy hány fokkal térünk el kelet felé, hanem az, hogy tudjuk, mi felé fordulunk.
Oberlander Báruch rabbi teljes cikkének 1. része és 2. része, a pontos forrásokkal a linkre kattintva olvasható.
A borítóképen a felújított Vasvári Pál utcai zsinagóga frigyszekrényének részlete látható.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.