Jom kipur a megtérés és az önreflexió napja. Jom kipur az ítélet napja. Ezen a napon sok olyan szabály érvényes, mely a zsidó év legszomorúbb napján, tisá beávkor is: evés, ivás, házasélet, tisztálkodás, bőrcipő viselésének tilalma. Bár más ünnepnapokon „boldog ünnepet” formulával köszöntjük egymást, a „boldog jom kipurt” jókívánság nem használatos. A komoly hangulatot keltő engesztelőnapi imák: a kol nidré, a viduj bűnvallomás vagy a megrendítő Unetáne tokef ima a bűnbánatról és az isteni ítéletről szólnak.

Ha azonban valaki mindebből azt szűrné le, hogy jom kipur szomorú nap, akkor érdemes a hagyományos szövegek tükrében még egyszer átgondolni ezt:

az isteni megbocsátás ígérete örömtelivé varázsolja a súlyos légkört:

Jom kipur az öröm napja, mert ez a megbocsátás és az irgalom napja, emellett ez az a nap, amikor [Isten] átadta a második pár kőtáblát. (Bává Bátrá 121a)

A midrás hozzáteszi, hogy ez a nap nemcsak a zsidó nép, hanem az Örökkévaló számára is az öröm napja, mert szeretettel és örömmel adta népének jom kipur napját. A midrás szerint azt mondta Isten a hegyeknek: „Ünnepeljetek velem! Legyen minden vidám, mert megbocsátom Izrael népének bűneit”.

Amikor tehát jom kipur napján szorongva, félelemmel telve állunk Isten előtt, érdemes helyet adni egy másik érzelemnek is: annak az örömnek, melyet Isten irántunk való kegyelme és jósága vált ki. Az Örökkévaló azért adta ezt a napot a zsidó népnek, hogy ezen a napon megbocsáthasson:

Mert ezen a napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt. (3Mózes 16:30)

A Talmud, a Jomá traktátusban (85b) hozzáteszi, hogy maga a nap az, ami megtisztít. Nem más mondja ezt, mint rabbi Jehuda Hánászi, vagyis Jehuda, a Fejedelem, aki korának kiemelkedő nagysága volt és neki köszönhetjük a Misna összeállítását. Úgy vélte, hogy a napnak, tisré hónap tizedikének olyan ereje van, mely magában hordozza a bűnöktől való megtisztulást.

Talán mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a vőlegény és a menyasszony élete egyik legboldogabb napján, az esküvője napján böjtöl és elmondja a jom kipuri bűnbánó imákat, a vidujt. Bölcseink azzal magyarázzák e szokást, hogy az esküvő napja olyan, mint jom kipur: az ember megtisztulást nyer és a pár bűnöktől mentesen, tisztán kezdi új, közös életét.

A Talmud (Sábát 119a) azt is elmondja, hogy a legismertebb jom kipuri hagyomány, a böjtölés nem szomorúságot vagy gyászt fejez ki, hanem az Istennel szembeni tiszteletet. Ez abból is látszik, mondta a XII. századi spanyolországi bölcs, a gironai Joná, hogy az örömünket minden ünnepen kötelesek vagyunk lakomával is kifejezésre juttatni. Mivel jom kipurkor böjtölünk, az örömöt kifejező lakomát a megelőző nap délutánján tartjuk meg. Az ünnepen érvényben levő tilalmak célja az, hogy lehetővé tegyék számunkra a mindennapoktól való elszakadást és a megtérésre való összepontosítást.

A Misna (Táánit 4:8) az év egyik legvidámabb napjaként jellemzi az engesztelőnapot:

Nem voltak nagyobb ünnepei Izraelnek, mint áv 15-e és jom kipur, mert e napokon Jeruzsálem lányai kölcsönzött fehér ruhában mentek ki, hogy ne szégyenítsék meg azokat, akiknek nincsen.

A zsidóság a nemeket élesen elkülöníti és a hasonló jellegű tánc minden más körülmény közepette tilalmas lenne. Itt azonban a Talmud részletezi, hogy hogyan táncoltak a lányok szándékosan a férfiak előtt. Mit tanulhatunk ebből?

 

Ezért tiltja a zsidó jog a nők és férfiak közös táncát (2. rész)

A párkeresés-pártaláláshoz kapcsolódik legújabb táncos cikkünk.

 

A leírás folytatása segít az értelmezésben: És mit mondtak a lányok? „Fiatalember, kérlek emeld fel tekintetedet és nézz körül, hogy kit választasz magadnak! Ne a szépséget nézd, hanem a családot!” A „szá éjnéchá ureé” – emeld fel tekinteted és lásd formula háromszor szerepel a Tánáchban, a zsidó Bibliában és mindannyiszor olyan helyzetben, amikor Isten azt várja el az egyéntől, hogy ne a felszínt, az egyértelműen láthatót figyelje, hanem sokkal inkább nézzen a dolgok mélyére és lássa meg az esemény különleges üzenetét, a benne megbúvó emelkedettséget és szentséget.

Nem más ez, mint a nagyünnepi imák üzenete:

figyeljünk befelé, gondoljuk át a tetteinket és térjünk meg szívünk legmélyéből. A nagyünnepi imák segítenek megtalálni önmagunkban az elveszettnek hitt gondolatokat és vágyakat, melyek elvezetnek valódi célunkhoz. Legyen akár a legprofánabb, legvilágibb dolog is, mindig van lehetőségünk arra, hogy felemeljük a szemünket és egy más, szélesebb perspektívából tekintsünk a helyzetre. Mindig van lehetőség olyan nézőpontot találni, mely hozzásegít ahhoz, hogy a lelkünk összekapcsolódjon az Örökkévalóval.

Adjon az Örökkévaló mindannyiunknak tisztánlátást és bölcsességet, hogy képesek legyünk valóban felemelni a szemünket a mindennapi, materiális dolgokról és meglátni mindenben a szépet, az istenit, hogy a most kezdődött évben sok örömöt találhassunk!