A talmudi kortól a háború előtti Európáig: bemutatunk 12 zsidó nőt, akinek fontos szerepe volt a Tóra tanulmányozásában. Cikkünk a chabad.org összeállítása alapján készült.
1. Brurijá
E felsorolás talán legismertebb alakja a talmudi bölcs, Meir rabbi felesége és Chánánjá ben Terádjon lánya, Brurijá. A Talmud számos történetet közöl róla, tudjuk például, hogy nap mint nap háromszáz, a háláchát (zsidó jogot) érintő kérdést tanulmányozott és a bölcsek nem egyszer kérték ki a véleményét különféle ügyekben, különösképpen olyan esetekben, ha nőkkel kapcsolatos parancsolatokról volt szó. Egyszer vita alakult ki egy bizonyos kérdésben Brurijá és a fivére között. A rabbi, aki az ügyben végül is határozatot hozott, kijelentette: „Chánánjá lánya, Brurija, nagyszerűbb tudós, mint [Chánánjá] fia.”
2. Perl, a prágai Máhárál (Jehuda Lőw rabbi) felesége
A mozaikszóval Máhárál névvel illetett prágai Jehuda Lőw rabbi (1512-1609), a Gólem megalkotójának felesége a családi legendárium szerint különleges asszony volt: éles eszű és nagy tudású talmudtudós, aki még férjének is segített egyes döntései meghozatalában és ő szerkesztette férje műveit is. Így írt róla a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi az emlékirataiban: „Minden nap tanult a férjével, és nemcsak a Talmudot és a zsidó jogot tanulmányozták közösen, hanem etikát és metafizikát is tanultak. Perl azt mondta magáról, hogy nyolcéves kora óta nem telt el úgy nap, hogy ne tanult volna legalább öt órán keresztül. Miután hozzáment a Máhárálhoz, sokan küldtek férjének háláchikus kérdéseket. Ezeket Perl olvasta fel neki és ő írta le férje válaszait is. Ő rendezte és szerkesztette a Máhárál műveit is. Azt mondják, legalább nyolc helyen talált hibát férje írásaiban, olyan helyeken, ahol a bölcseket vagy Rási kommentárjait idézte…”
3. Chájim ibn Átár rabbi, az Or Háchájim lányai
Az 1696 és 1743 között élt Cháim ibn Átár rabbi műve, az Or háchájim a Tóra egyik klasszikus kommentárja, amely tökéletesen fonja egybe a Tóra értelmezésének négy szintjét a legegyszerűbb, szó szerinti értelmezéstől a legmélyebb, misztikus titkokig. Cháim ibn Átár azon kevesek közé tartozik, akik a „hákádos” – „a szent” jelzőt érdemelték ki. Fia nem született, csak lányai voltak, akiknek péntek esténként, magyarázatokkal fűszerezve, megtanította az aktuális tórai hetiszakaszt. E magyarázatokat foglalta később írásba, így keletkezett, lányainak köszönhetően ez a klasszikus mű, az Or háchájim.
4. Schöndlein vagy Sejndel, Jiszráel Isszerlein rabbi lánya
Jiszráel ben Ptáchjá Isszerlein (1390–1460) volt a Trumát hádesen című, az askenáz szokásokat összefoglaló mű szerzője. Felesége, Sejndel magasan képzett asszony volt, és férje háláchikus kérdésekben adott részletes válaszai közül legalább egyet ő írt a házasság tisztaságának témakörében.
5. A lembergi Bejla, Jehosua Falk (Katz) rabbi lánya
Bejla a lembergi (ma: Lviv) zsidó közösség vezetője, Jiszráel Edels rabbi egyetlen lánya volt. A XVII. század elején élt. Mélyen vallásos volt, mindig a közösséggel imádkozott és napjai jelentős részét a tóratanulásnak szentelte. Fiai így írtak róla később:
„Minden nap ő érkezett először a zsinagógába… a reggeli ima után egy percet sem vesztegetett… tóratanulással, és a hetiszakasz, valamint kommentárjainak – Rási és mások – tanulmányozásával foglalkozott”.
Bejla Jehosua Falk (Katz) rabbi felesége volt, a rabbi klasszikus háláchikus (zsidó joggal foglalkozó) művek szerzője volt. Tanítványai visszaemlékezéseiben szerepel, hogy Bejla a bét midrásban (tanház) a férje mellett ült, figyelmesen meghallgatta a diákok kérdéseit és nem egyszer előfordult, hogy megosztotta a saját gondolatait is a háláchikus kérdésekben. Ezek közül az egyik legfontosabb a szombati gyertyagyújtással foglalkozik. Véleményét később rabbinikus figurák vitatták, de a Nodá Bijehudá, a XVIII. században élt Jechezkel Landau rabbi kijelentette, hogy a háláchá Falk rabbi feleségének döntését követi, mivel, mint mondta „hát nem olyan asszony volt, akinek a szívét bölcsesség töltötte el?”.
6. Estellina Conat
Estellina Conat Áráhám ben Slomó Conat rabbi felesége volt. A rabbi alapította az itáliai Mantova városában 1475-ben az első zsidó nyomdát. Az ezt követő két évben Estellina vezető szerepet vállalt a családi üzlet hírének elterjesztésében, és ő volt az első nő – a zsidó és a zsidóságon kívüli világban egyaránt – akinek a neve mint szerkesztő jelent meg a nyomda kiadványaiban. Fontos megjegyezni, hogy ez a nyomtatás hajnalán volt, amikor annyira új volt még a technika, hogy Conat rabbi így jellemezte a termékeket: „sok tollal írva, csoda közbenjárása nélkül”.
A 11 legrégebbi héber nyelvű ősnyomtatvány közül hét az ő nyomdájukból került ki. A béziers-i Jedidja rabbi által írott, filozófiai tartalmú könyv, a Bechinát olám kolofonjában Estellina a következőket írta:
„Én, Estellina Conat, a tisztelt mester, Ávráhám Conat felesége… írtam ezt a Bechinát olám című füzetet a provence-i, Tarasconba való fiatalember, Jáákov Lévi segítségével (éljen sokáig, ámen)”.
7. A tiktini Meir lánya, Rivka, a Mejneket Rivka című mű szerzője
Az 1605-ben elhunyt Rivka bát Meir zsidó nőket oktatott és egy jiddis nyelvű könyvet is írt Mejneket Rivká, Rebeka szoptatós dajkája címmel. Számos helyen megfordult és mindenhol előadásokat tartott zsidó nőknek a zsidó nők szerepéről. Az általa írott kiadvány feltehetőleg előadásainak összegzését tartalmazza, fűszerezve a Talmud és a midrásirodalom történeteivel. A könyv a nők szerepét világítja meg különféle emberi kapcsolatokban, továbbá a családi élet tisztaságáról és a nőkre vonatkozó társadalmi kérdésekről is részletesen beszél.
8. Chává Báchárách, a Chávot Jáir nagymamája (1580-1651)
Chává Báchárách Prágában született. A fentebb említett Jehuda Lőw rabbi, a Máhárál leszármazottja volt. Magas szintű héber tudásával és a rabbinikus irodalom mély ismeretével felszerelkezve gyakran sietett rabbik segítségére, ha egy-egy nehéz szöveget kellett értelmezni. Azt mondják, hogy amikor a férje meghalt, a hírneves Jesájá Hálévi Horowitz rabbi kérte meg a kezét. Amikor az asszony visszautasította az ajánlatot, a rabbi elkönyvelte magában, hogy akkor minden bizonnyal nem érdemli meg a bölcs és nagy tudású asszonyt.
Chává Báchárách unokája, a leghíresebb művéről Chávot Jáirnak nevezett Jáir Chájim Báchárách rabbi (1639-1702) a XVII. század egyik legnevesebb rabbinikus figurája volt. A nevét is adó mű címében nagyanyja előtt is tiszteleg. Bevezetőjében így írt róla:
„Megértésén és tudásán keresztül tanított… és úgy magyarázott, hogy aki csak hallotta, mind tudta, hogy igaza van. Egyes tételeket a könyvemben az ő nevében írtam… előfordult, hogy a nemzedék legnagyobbja tanácstalanok voltak egy-egy szöveggel kapcsolatban és ő magyarázta el nekik…”
9. Osznát Bárázáni (1590-1670)
Jól ismert rabbicsaládban született Kurdisztánban. Apja, Smuel számos jesivát alapított, hogy a tanulatlan kurdisztáni zsidóknak lehetőséget biztosítson a tanulásra. Amikor Osznát hozzáment Jáákov Mizráchihoz, akkor az örömapa megígértette újdonsült vejével, hogy lehetővé teszi Osznát számára azt, hogy idejét a Tóra tanulásának szentelje. Smuel rabbi halála után Osznát férje lett a moszuli jesiva vezetője, ám annyira elmerült a saját tanulmányaiban, hogy az asszonynak kellett tanítania a jesiva diákjait. Férje halála után ő vette át a jesiva vezetését és őt ismerték el az intézmény elsőszámú tanáraként.
10. Odel (Ádel), a Báál Sém Tov lánya (1720 k.-1787)
A haszid mozgalom alapítójának egyetlen gyermeke született, Odel, aki amellett, hogy számos nagyszerű haszid mester anyja és nagyanyja volt, aktív szerepet vállalt az apja által életre hívott mozgalomban is. Gyakran volt apja előadásainak hallgatója vagy aktív résztvevője és mivel a kezdetektől részt vett apja tevékenységében, később sokan fordultak hozzá tanácsért, áldásért vagy a Báál Sém Tov tanításainak magyarázatáért. Tanulmányaiban gyakran felülmúlta a Báál Sém Tov legnagyszerűbb tanítványait is, és egyes haszid művekben utalnak is a „mezibusi asszonyra” bizonyos tanítások forrásaként.
11. Ellusz, a szlucki Mordecháj rabbi lánya
Az 1624-ben kiadott Máávár Jábok című könyv a zsidó gyász törvényeinek és szokásainak egyik klasszikus összefoglalója. Szerzője a modenai Áron Beráchjá rabbi volt. A műben a temetési szertartások misztikus okaira is kitért a szerző és bemutatta a lélek útját az elhagyott földi világtól az eljövendő világig. Bár maga a mű nagyon fontos, a zsidó nők számára teljesen érthetetlen volt, hiszen részben arámi, részben héber nyelven íródott. A XVIII. századi szlucki Mordecháj rabbi lánya, Ellusz fordította le a mű legfontosabb részeit jiddisre a nők számára útmutatóként, hogy tudják, mi a teendő haldokló vagy halott emberrel. Ezzel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a fontos tudnivalók szélesebb körben elérhetővé váljanak a zsidók számára.
12. Sara Schenirer (1883-1935)
Lengyelországi haszid zsidó családba született. Látva, hogy a felvilágosodás milyen hatással van a hagyományos zsidó oktatásra, lányok számára alapított iskolahálózatot. Az így létrejött Bét Jáákov iskolahálózat a mai napig a zsidó oktatási rendszer egyik meghatározó részét képezi. Amikor 1935-ben, mindössze 51 évesen elhunyt, már majdnem 40 ezer lány tanult a gyors ütemben terjeszkedő iskoláiban. A Bét Jáákov modell forradalmi újításként hatott és alapjaiban változtatta meg a zsidó oktatási rendszert.
Nyitókép: Pexels